Egy érdekes hét margójára. Meddig szűkíthető a gyülekezési jog? A demokrácia szempontjából jó-e, szerencsés-e az, ha szűkíthető? A bostoni események újra összekovácsoltak minket, megerősítettek bennünket a terrorizmus elleni hitünkben, ugyanakkor bebizonyították, hogy milyen távol még a cél, a végső győzelem, egy nyugodt, békés világ. Az európai oroszlán pedig már megmordult, de a fejét még nem emelte fel és bömbölni még ez esetben nem kezdett el. Meddig terjedhet egy oroszlán birkatürelme és miért tart ki ilyen sokáig?

Az Európai Unió jövő héten színt vallhat. Elfogadja-e a látszatot, vagy bebizonyítja, hogy a demokratikus félteke kisebbik felén nincsen helye öncélú hatalomfitogtatásnak, a közös értékek a saját érdekek szerinti mellőzésének vagy követésének. Hogy az Európai Unió kárára nem lehet egyeduralmat építeni. Hogy nem lehet a népakarat mögé bújva minden demokratikus szabályt felrúgni. Hogy a demokratikus értékeket nem lehet egy játékszoba elemeinek tekinteni, amiket úgy dobálunk és helyezgetünk, magyarázunk, ahogy az éppen politikai érdekeinket szolgálja. Hogy egy politikai kampányt ne lehessen az Unió mocskolására felépíteni az Unió pénzén emeltetett építmények falain.

Az emberek feletti hatalomért folytatott harc hosszú évszázadokig zajlott Európában. A világi és az egyházi hatalom szétválasztása nem volt egyszerű folyamat. Ahogy a világ mai állása mutatja a vallás, amelynek intézményesített formája az egyház, még mindig hatalmas befolyással bír emberek millióinak életére. Ahogy tette ezt már évezredekkel ezelőtt is. Az emberi faj kialakulása óta. Mégis fontos látnunk ezen befolyás túlzott jelenlétének hátulütőit, mert így lehet megérteni, hogy az egyház és az állam szétválasztása miért tekintheti egyértelműen, megkerülhetetlen és kihagyhatatlan lépcsőfoknak az emberi civilizáció fejlődésében. Amelyet egy fejlődő demokrácia sem hagyhat ki. Az érett demokráciákban pedig mindennemű kivétel nélkül magától értetődik.

A magyarság már sokan és sokféleképpen értelmezték. Többféle indokból és célból. Az azonban nagy bizonyossággal kijelenthető, hogy a nemzeti érzés önmagában hasznos, értékes és megbecsülendő. Ugyanakkor rendkívül érzékeny és fogékony a hízelgésre. És minden időben vannak olyanok, akik ezt kihasználják. Nem mindenki azok közül, akik szeretik láthatóan és/vagy hangosan kimutatni magyarságukat. A magyarkodókról és a magyarokról.

Menni vagy maradni, tenni vagy nem tenni, ülni vagy utcára vonulni? Racionálisan végiggondolva, hol és hogyan van több esélyem jó életet élni? Melyik a kifizetődőbb? A nyílt, hangos, harcos ellenállás, vagy a passzív rezisztencia? Melyik az elérhető a számomra? Nagy kérdések. Nehéz válaszokkal. Ady kalibere nem mindenkinek adatik meg. A dac sajnos még kevés. A döntés pedig rendkívül komoly.

Honalapítóról, a szélsőségekkel való szembeszállás lehetőségéről, az európai türelemről. Miért tudnak a szélsőséges eszmék olykor-olykor erőre kapni és mi lehet az egyetlen megnyugtató megoldás ellenük? Vajon mennyire elszánt az Európai Unió az európai érdeke tagállamival szembeni megvédelmezésére? (Egy boldogabb világban már a maga a kérdés abszurd volna. Hogyan lehetne egy államot európainak nevezni, ha nem tartja tiszteletben a kontinens nemzetei uniójának alapkövének számító közös európai értékeket? Egész egyszerűen értelmezhetetlen. Annak kellene lennie. Így igaz.)

Pártokról. Mik azok a pártok egyáltalán? Miért vannak egyáltalán a pártok? Mi szükség van rájuk? Miért előnyös az embereknek a pártok jelenléte? Milyen az ideális pártrendszer? Létezhet-e demokrácia pártok nélkül? Sorozatunk következő részében ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Hol vannak a nagy hősök? Hová lett a demokrácia Magyarországról? Volt-e valaha demokratikus szellem a magyar emberek többségében? Meddig bírhatja egy szabadságszerető ember a fojtogató, egyeduralmi állapotokat? Hol van a kivezető út? És hol vannak azok, akik kivezetnek majd? Hogyan lehet a változás ígéretét magában hordozó úton elindulni?

A kormányzat most hatalmas hibát követett el. Talán a saját bukása árán még megmenthető az ország. Az Alaptörvény megszületésének körülményei és rövid élete tökéletes megtestesíti azt a tragikomikus világot, amit ez a mostani vezetőréteg teremtett körénk. Most oda tartották a tőrt az ország szíve elé; csak kicsit kell már rajta bökni, hogy bele is dőljön. A kormányzat talpon maradhat, az ország megbukik. Na, itt az egyik fő különbség a demokrácia és a diktatúra között; demokráciákban éppen a fordítottja a szokásos.

Hazugságok jönnek, hazugságok mennek. Azonban egy idő után a hazugságok hegye leomlik és mindenkit, aki azt megpróbálta fenntartani maga alá temet. Ez nem összehangolt külső támadás, hanem hosszú idő alatt önmagunknak ásott mélységesen mély, aláaknásított, öngyilkos csapda.