2011, Jan. 15

A honosításrul

„Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messzeringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.”

Radnóti Miklós: Nem tudhatom…

1993. évi LV. törvény

a magyar állampolgárságról, avagy mit jelent magyarnak és/vagy magyar állampolgárnak lenni

A téma szép, de nehéz. Nehéz és ingoványos. Úgy írni erről a kérdésről, hogy akárcsak egy magát magyarnak valló ember érzéseit meg ne bántsuk, pedig szinte lehetetlen. Ezért fordul a szerző bizakodással egy immár tizennyolcadik életévébe lépő, így nagykorúságát éppen elérő bár az utóbbi időben nem kevés változtatást át- és túlélő jogszabályhoz. A jogszabály objektív, tömör szövege lesz vezérfonalunk, ami reményeink szerint végigvezet minket és olvasóinkat azon a végeláthatatlan útvesztőn, amibe mindenki beletéved, amint a saját személyének egyik fő alkotóeleméről feltett kérdés tárgyalásába kezd. (A viszonylag rövid és könnyen értelmezhető jogszabály szövege teljes terjedelmében megtalálható bármely keresőprogram használatával.)

Az 1993. évi LV. törvény 1. § (1) bekezdésében szerepel az az alapelv, ami az egész törvény szellemiségét áthatja.

A magyar állampolgárok között az állampolgárság keletkezésének, illetőleg megszerzésének jogcíme alapján különbséget tenni nem lehet.” Mindenképpen kiemelést érdemel ez a mondat. Nincs különbség magyar állampolgár és magyar állampolgár között. Felmerül viszont a kérdés. Akkor a magyar állampolgárok és a magukat magyarnak vallók, de magyar állampolgársággal nem rendelkezők között van különbség? Nyilvánvalóan van, de miben áll ez a különbség? Pusztán egy papírdarab, vagy egy kis kártya – ami igazolja a magyar állampolgárságot – birtoklásában, vagy valami másban is eltérünk egymástól? (Tekintsünk el attól, hogy magától értetődően mindenki abban az országban fizet adót, amelynek lakosa. Úgyszintén mindenki csak abban az országban élhet szavazati jogával, amelynek lakosa, hiszen annak az országnak a viszonyait ismeri olyan szinten, hogy az adott politikai és így közvetve gazdasági, társadalmi helyzet esetleges megváltoztatásában érdemlegesen és ésszerűen szerepet játszhasson.) Kell-e az a kis kártya, hogy valaki igazán magyarnak tekinthesse magát? Mit jelent az a papírdarab? Talán semmit. De talán mindent. Erre a kérdésre mindenkinek önmagának kell a saját válaszát megadnia.

2. § (1) Magyar állampolgár az, aki e törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár, továbbá az, aki e törvény erejénél fogva magyar állampolgárrá válik, vagy e törvény alapján magyar állampolgárságot szerez, amíg állampolgársága nem szűnik meg.

(2) Azt a magyar állampolgárt, aki egyidejűleg más államnak is állampolgára – ha törvény másként nem rendelkezik -, a magyar jog alkalmazása szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni.

A magyar jog ismeri a kettős, sőt többes állampolgárság intézményét. Ellentétben például Japán jogrendszerével, a Magyar Köztársaság nem kívánja meg, hogy a magyar állampolgárok lemondjanak magyar állampolgárságukról abban az esetben, ha egy más állam állampolgárságát is fel kívánják venni. Ugyanígy nem támasztja ezt elvárásként Magyarország azokkal szemben sem, akik egy már meglévő állampolgárságuk mellé kívánják a magyart is megszerezni.

A megszerzésről. A honosítás alap- és kedvezményes esete régóta ismert elemei a törvénynek. Alapesetként feltételként szabja a törvény egyebek mellett azt, hogy a kérelmező nem magyar állampolgár a kérelem előterjesztését megelőző nyolc éven át folyamatosan Magyarországon lakott”. A kedvezményes honosítás eseteiként a család egységének védelméhez és a humanitárius joghoz kapcsolódó eseteket sorol fel a törvény (pl. a kérelmező kiskorú gyermeke magyar állampolgár, vagy a magyar hatóság általi menekültként való elismerés; ezekben az esetekben is előfeltétel azonban az, hogy a nem magyar állampolgár „a kérelme előterjesztését megelőzően legalább három évig folyamatosan Magyarországon lakott”. 2011. január 1-jével azonban a magyarországi lakóhely már nem előfeltétele a magyar állampolgárság megszerzésének. A törvény 2. § (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy amennyiben a kérelmező nem magyar állampolgár „a magyar jog szerint büntetlen előéletű és a kérelem elbírálásakor ellene magyar bíróság előtt büntetőeljárás nincs folyamatban”, valamint „honosítása a Magyar Köztársaság közbiztonságát és nemzetbiztonságát nem sérti”, „kedvezményesen honosítható”, amennyiben „felmenője magyar állampolgár volt vagy valószínűsíti magyarországi származását, és magyar nyelvtudását igazolja”. Ezek szerint a törvény előfeltételként szabja a felmenő magyar állampolgárságát, illetve a valószínűsített magyarországi származást és a magyar nyelvtudás igazolását. A valószínűsített magyarországi származás és a magyar nyelvtudás milyen szintű és mikénti igazolásának problémájára nem térünk ki. Azonban az, hogy mikor tekinthető valaki valószínűleg, vagy nagyobb illetve kisebb valószínűséggel magyarországi származással rendelkezőnek, mindenképpen elgondolkodásra adhat okot.

6. § (1) A magyar állampolgárság honosítással, illetőleg visszahonosítással történő megszerzésére irányuló kérelemről – (az állampolgársági ügyekért felelős) miniszter előterjesztése alapján – a köztársasági elnök dönt.

(2) A magyar állampolgárság megszerzéséről a köztársasági elnök honosítási, illetőleg visszahonosítási okiratot (a továbbiakban: honosítási okirat) ad ki.

Megjegyzendő, hogy az adott miniszter előterjesztését bár joga lenne rá, a köztársasági elnök jellemzően nem utasítja el.

7. § (1) A honosított, illetőleg a visszahonosított (a továbbiakban együtt: honosított) személy választása szerint állampolgársági esküt vagy fogadalmat tesz. Az esküt vagy a fogadalmat a honosított a lakóhelye szerint illetékes polgármester előtt, illetve (egyes törvényben szabályozott esetekben) a magyar külképviselet vezetője előtt teszi le.

(2) A honosított a magyar állampolgárságot az eskü vagy fogadalom letételének napján szerzi meg. Az eskütétel, illetve fogadalomtétel tényét és napját a honosítási okiraton fel kell tüntetni.

Az állampolgársági eskü és fogadalom. Mindössze formaság lenne, vagy érdemi jelentése is van? Még egy olyan kérdés, amire mindenkinek önmagának kell választ adnia. A törvény születésekor a törvényalkotó meglátásunk szerint nemcsak kötelezően végrehajtandó procedúrának szánta a két, a törvény előírása szerint egyenértékű, szóbeli nyilatkozatot. Erre utal megszövegezésük is:

(4) Az állampolgársági eskü szövege:

„Én, …………………. esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.”

Az állampolgársági fogadalom szövege:

„Én, …………………. fogadom, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom.”

A szerző most arra kéri olvasóit, hogy ki-ki a saját világnézetének megfelelő szövegvariánst olvassa el még egyszer figyelmesen, és egy percig töprengjen el a fenti szavak értelmén, mélységén. Akit a legkisebb mértékig is megérintett az idézett mondatokba zárt szellemisége annak a több mint ezer évnek, amit a magyar nép magáénak tudhat a történelem lapjain, és aki a legcsekélyebb mértékig megértette az idézett bekezdések súlyát… Az… nos az – a szerző önkényes véleménye szerint – teljes nyugalommal tekintheti magát továbbra is, vagy mostantól kezdve tekintse magát a jövőre nézve a magyarsághoz tartozónak. Akár a zsebében van már az a bizonyos papírdarab, akár nincs.

6 Comments

6 Reader’s Comments

  1. Kedves Rácz Lilla!

    Annak hogy valaki milyen nemzetiségűnek tartja magát semmi köze az állampolgársághoz. Az állampolgárság közjogi fogalom, a nemzeti hovatartozás pedig az egyén érzelmi világának egyik – valójában nem is a legfontosabb – meghatározója. És így van ez még akkor is, ha tudomásul vesszük, hogy, a legtöbb esetben, ez legfeljebb krízishelyzetben jelenthet gondot, okozhat feszültséget.
    Sajnálatos, ha ön úgy gondolja, hogy a bármikori állampolgársági eskü vagy fogadalom szövege képes kifejezni az egyéni meghatározottságok végtelen lehetőségeit.
    Miközben a dolog roppant egyszerű: nemzeti hovatartozásom érzelem, mint ilyen bürokratikusan kezelhetetlen, állampolgárságom közjogi lehetőségeimet próbálja megfogalmazni, s mint ilyen: választható.
    Ne tévessze meg Önt az, hogy aki magyarnak született Magyarországra, az hajlamos a kettőt egynek tekinteni. Ez tévedés.
    A több millió máshol élő magyar, és azok akik, a történelem során, azért hogy emberségüket megtarthassák, az emigrációt választották, bizonyítja e tévedés súlyosságát.

  2. Kedves Rácz Lilla!

    Annak hogy valaki milyen nemzetiségűnek tartja magát semmi köze az állampolgársághoz. Az állampolgárság közjogi fogalom, a nemzeti hovatartozás pedig az egyén érzelmi világának egyik – valójában nem is a legfontosabb – meghatározója. És így van ez még akkor is, ha tudomásul vesszük, hogy, a legtöbb esetben, ez legfeljebb krízishelyzetben jelenthet gondot, okozhat feszültséget.
    Sajnálatos, ha ön úgy gondolja, hogy a bármikori állampolgársági eskü vagy fogadalom szövege képes kifejezni az egyéni meghatározottságok végtelen lehetőségeit.
    Miközben a dolog roppant egyszerű: nemzeti hovatartozásom érzelem, mint ilyen bürokratikusan kezelhetetlen, állampolgárságom közjogi lehetőségeimet próbálja megfogalmazni, s mint ilyen: választható.
    Ne tévessze meg Önt az, hogy aki magyarnak született Magyarországra, az hajlamos a kettőt egynek tekinteni. Ez tévedés.
    A több millió máshol élő magyar, és azok akik, a történelem során, azért hogy emberségüket megtarthassák, az emigrációt választották, bizonyítja e tévedés súlyosságát.

  3. Az a baj, hogy akik az új állampolgársági törvényt megalkották, nem a “haza” szeretetére gondoltak.
    Az új törvénnyel szavazatot vesznek.
    És a rosszabb, hogy mutyiban kiárulják a földet.
    Az osztrák parasztnak nem kell “zsebszerződés”, elég ha igazol egy magyaros nevű nagymamát.
    És ezzel a föld ára nem megy fel, de elkótyavetyélhető!

  4. Just kérdezném az admint, mi a baj a tegnapi hozzászólásommal. Nekem itt az jelenik meg, hogy moderálják…Ennyire?

  5. Elnézést, Lillának vizsgaidőszaka van, igazából neki kellene sajátkezűleg moderálnia és a vendégeivel társalognia. A vizsgák végeztével jobban ráér majd. Elnézést kérünk.

  6. Az állampolgárság, és nemzeti hovatartozás két különböző dolog.
    Az, amikor egy hatalom ki akarja használni az emberek jóhiszeműségét, vagy csak be akarja őket csapni, hogy esetleg még nagyobb hatalmat tudhasson magáénak, az bű. Azt meg kell akadályozni. Arra kell törekednünk, hogy az állampolgárság önmagában ne adjon feltétlen szavazati jogot is. A választói törvény megalkotásánál kellene rábírni a kormányt, hogy azt helyesen fogalmazza meg. Akkor pedig nem lehet probléma azzal, hogy ki és hol magyar állampolgár. Persze arra is oda kell figyelni, hogy az egyéb kedvezmények, amik az anyaországban élő állampolgárokat megilletik, felelőtlenül ne kaphassa meg bárki. Ez a törvényalkotók feladata. Nem lenne ezzel baj, csak most a törvény alkotók elég furán értelmezik, hogy nekik mit kell szolgálni. Barkácsolnak, toldoznak-foltozbnak. Eszembe jut egy mese: Mekk Elek.

Írja meg véleményét!