„Veszélyes dolog igaznak lenni olyan dolgokban, amelyekben a hatalmon lévők tévednek.”

Voltaire

„Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek.”

A címként szereplő idézet szerzője Jókai Mór. Az a Jókai Mór, aki a legtöbb magyar diáknak oly szép és sokszor oly kínkeserves perceket szerzett műveivel. A kőszívű ember fiai és Az arany ember szerzője méltán vált a magyar irodalom egyik legnagyobb alakjává. Mind regényeivel mind örökérvényű gondolataival kitörölhetetlenül beleírta nevét a XIX. századi magyar kultúrtörténetbe.

Az örökérvényű gondolatok legfőbb jellemzője, hogy megszületésük pillanatától fogva érvényesek, igazak és minden alkalommal a segítségünkre sietnek, ha gondolataink zsákutcába jutnak.

A szép szavak nem mindig igazak, tehát ha nem igazak, akkor hazugságot rejtenek? Könnyű a hazugságot leleplezni? Olykor igen, olykor azonban a legkevésbé sem. Főként azért nem, mert a legtöbben nem szeretünk szembenézni azzal a ténnyel, hogy elhittük azon állításokat, amik kétségbevonhatatlanul megdöntésre kerültek. Nem is az fáj a legjobban, hogy hazudtak nekünk, hanem az, hogy mi ezt nem vettük észre. Saját hibáinkkal szembesülni sokkal nehezebb, mint máséit megbocsátani. Talán ez a magyarázata a jelenben oly sok értelmezhetetlennek tűnő történésnek.

2010. április 11. Az a bizonyos dátum. Azzal a hírhedtté vált eredménnyel. A nevezetes 2/3-dal. Az oly sokszor pajzsként használt és hivatkozott 2/3-dal. A 2/3, ami nélkül nincs alkotmánymódosítás. Ami nélkül korlátok gördülhetnek a törvényhozás folyamatába. A 2/3, amivel oly szerencsésen lehet(ne) élni, és oly szerencsétlenül lehet visszaélni. A nagy hatalom, nagy felelősséggel is jár, azonban ehhez a felelősséghez fel is kell nőni. Hogy egy fiatal demokrácia, (mindössze 21-22 évvel a háta mögött) képes-e megbirkózni egy olyan rendszerrel, amiben a vezető koalíciónak ekkora többsége van, ugyancsak kérdéses. Sok minden múlik a vezető pozíciókba helyezettek képességein. Sok minden állhat, vagy főként bukhat egy köztársasági elnök, egy államtitkár, vagy egy alkotmánybíró személyén.

Ahogy egyes törvények is kiváló iskolapéldái lehetnek egy új törvényalkotási mechanizmus jellemzőinek. A napokban kelt szárnyra a hír, miszerint készül egy újabb semmisségi törvény. A semmisségi törvény fogalma nem ismeretlen Magyarországon, szám szerint négy semmisségi törvényt már alkotott a Magyar Köztársaság Országgyűlése. ( Az 1989. évi XXXVI. törvényt az 1956-os népfelkeléssel összefüggő elítélések orvoslásáról, az 1990. évi XXVI. törvényt az 1945 és 1963 közötti törvénysértő elítélések semmissé nyilvánításáról, az 1992. évi XI. törvényt az 1963 és 1989 között elkövetett egyes állam és közrend elleni bűncselekmények miatt történt elítélések semmissé nyilvánításáról és a 2000. évi CXXX. törvényt az 1956. évi forradalom és szabadságharc utáni leszámolással összefüggő elítélések semmisségének megállapításáról.)

A törvény “típusa” tehát ismerős számunkra. Azonban egy fontos eltérést figyelembe kell vennünk. Az előző négy semmisségi törvény mind 1956 vagy a Kádár-rendszer jogellenes elítéléseinek megsemmisítéséről rendelkezett. Ám ami 2006 őszén történt az össze sem hasonlítható azzal, amit 1956 októberében élt át Magyarország. 1956. október 23-án egy nemzet letette voksát a szabadság mellett. 2006. szeptember 18-a azonban valami egészen másról szólt.

A törvény – az információk szerint – rendelkezne arról, hogy a bíróságoknak hivatalból, vagy kérelemre, peren kívüli eljárásban felül kellene vizsgálniuk a lezárt vagy még függőben lévő 2006-os büntetőügyeket, és ha az derülne ki, hogy a bírósági döntést kizárólag rendőri jelentések és vallomások alapján hozták meg, akkor az ítéletet semmissé lehetne (kellene?) nyilvánítani. Az elítélt nevét pedig törölnék a bűnügyi nyilvántartásból (tehát büntetlen előéletű lenne). Nem terjedne ki a semmisség azokra, akiknek az erőszakos magatartását egyéb bizonyítékok aggálytalanul igazolták.

Felfedezhető-e bármilyen párhuzam az előző semmisségi törvények megalkotásának körülményei és a mostani helyzet között, amiben az ötödik törvény megszületni készül? 1956 és a Kádár-rendszer jogellenesen (bár az akkori törvényeknek nyilvánvalóan megfelelően) elítéltetett résztvevői rehabilitálása elengedhetetlen követelménye volt a jogállamiságnak. Azonban azt, ami 1989-ben történt nem lehet egy kalap alá vonni, minden kimondott, kimutatott vagy elhallgatott igyekezet ellenére sem azzal, amit az azt követően tartott bármelyik választás eredményezett. Aki ezzel próbálkozik, akárcsak titkon, a gondolatai rejtekében is, az rossz úton halad. A történelem fogalmait, mint forradalom, rendszerváltás és népakarat nem szabad felelőtlenül használni. Aki ezt teszi, az önmagát ámítja, és önmaga számára készíti elő azt a csapdát, amibe előbb-utóbb szépen lassan belecsúszik. Minél tovább tart az önkápráztatás, annál mélyebbé vájódik az a bizonyos gödör, amiből aztán annál nehezebb lesz kikecmeregni.

Törvényeket hozni csak felelőséggel lehet. Legalábbis elméletben. Gyakorlatilag olyan törvényhozási mechanizmust követ az adott kormányzat a parlamentbeli többsége segítségével, amilyet akar. Hogy ez a mechanizmus hosszú távon megfelelőnek fog-e bizonyulni? A feladat már a jövő nemzedékekre vár, hogy erre a kérdésre választ adjanak. Ahogy bizonyos események megítélésének terhe is az eljövő és előretörő generációk vállán nyugszik. Hagyják meg kérem ezt a terhet a jövőnek. Akinek végső soron nem szokása tévedni.

2 Comments

2 Reader’s Comments

  1. Fispán Géza

    A Jókai idézet kissé korábbról ismert Lao Ce a IV: században már papírra vetette az
    Út és erény címmel magyarul is megjelent művében

    Tőkei László prózai fordítását öntötte versbe Weöres Sándor..

    81.
    Nem szép az őszinte szó,
    nem őszinte a szép szó.

    A híres filozófus más világnyelveken is megtalálható.

    真实 的 话 不 好听, 好听 的 话 不真实. 行为 良善 的 人 不 狡辩, 狡辩 的 人 不良 善. 真正 有 学问 的 人, 知道 学 无涯, 因此 处处 虚心 向 别人 请教. 一知半解 的 人, 以 为什么 都 知道, 到处 卖弄 自己.
    圣人 没有 私心, 什么 都 无 保留, 他 尽量 帮助 别人, 自己 反而 充足.
    圣人 顺天 而 行, 只有 贡献 施与, 不 和 人家 争夺.

    白话 翻译

    Les Paroles sincères ne sont pas élégantes; les Paroles élégantes ne sont pas sincères.
    L’homme vertueux n’est pas disert; celui qui est disert n’est pas vertueux.
    Celui qui connaît (Le Tao) n’est pas tudós; celui qui est tudós ne le connaît pas.
    Le Saint n’accumule pas (les richesses).
    + IL emploie (sa Vertu) dans l’intérêt des Hommes et plus elle augmente.
    + IL Donne aux Hommes et + IL s’enrichit. Telle est la voie du ciel, qu’il est érvényesülés aux êtres et ne leur nuit pontot. Telle est la voie du Saint, qu’il AGIT et ne vitában pontot.

    Julien 81

    Wahre Worte sind nicht schön,
    Schöne Worte sind nicht Wahr.
    Tüchtigkeit überredet nicht,
    Überredung ist nicht tüchtig.
    Der Weise ist nicht gelehrt,
    der Gelehrte ist nicht Weise.
    Du Berufene häuft keinen Besitz auf.
    Je mehr er für andere csitt,
    Desto mehr besitzt er.
    Je mehr er anderen gibt,
    Desto mehr kalap er.
    Des Himmels SINN ist fördern, ohne zu Schaden.
    Des Berufenen SINN ist wirken, ohne zu streiten.

  2. Fispán Géza

    Szerintem a “Szép szavak nem igazak, az igaz szavak nem szépek ”
    a jobb fordítás.

Írja meg véleményét!