„Értelmetlen azt mondani, minden tőlem telhetőt megteszek. Azt kell tenned ugyanis, amit a helyzet megkövetel.”

Sir Winston Churchill

 

„Ami a bölcs szeme előtt áll: a kötelesség; ami a közönséges ember szeme előtt áll: a haszon.”

Konfucius

 

1989. évi XXXII. törvény az Alkotmánybíróságról

1. § Az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik

b) a jogszabály, valamint a közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességének utólagos vizsgálata;

 

A Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 2011. február 15-én hozott határozatában – élve az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 1. § b) pontjában foglalt jogosítványával alkotmányellenesnek nyilvánította a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény sok vitát kiváltó bekezdését. A 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdésében foglaltak szerint:

8. § (1) A kormánytisztviselői jogviszonyt

a) a kormánytisztviselő lemondással,

b) a munkáltató felmentéssel

indokolás nélkül megszüntetheti.

(Az 1068/B/2010. AB határozat bárki számára hozzáférhető a Magyar Köztársaság

Alkotmánybírósága honlapján.)

A kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetésének lehetőségéről rendelkező törvény 2010. június 8-án került elfogadásra. Hogy miért tartott több hónapig a vitatott rendelkezések alkotmányosságáról döntő határozat meghozatala? Az Alkotmánybíróság eljárásának időtartama az adott körülmények között nem tekinthető rendkívülinek, tekintve, hogy az érintett törvénnyel kapcsolatban 16 indítványt nyújtottak be. Az Alkotmánybíróság ezeket az indítványokat egyesítette és egy eljárásban bírálta el. A határozat rendelkezéseinek köszönhetően a kormánytisztviselői jogviszony indokolás nélküli megszüntetése kikerült a törvény szövegéből. A döntés némi megnyugvást hozott az érintetteknek és azoknak, akik a törvény kiemelt bekezdését a jogállamiság és a demokrácia szellemének megtestesítésére vállalkozó alaptörvény rendelkezéseivel ellentétesnek tartották. Azonban felmerül a kérdés. Valóban eltűnt a törvény szövegéből az a bizonyos bekezdés?

A határozat 1. pontjában foglalt rendelkezés egy érdekes információval zárul. Az Alkotmánybíróság ugyanis nem a határozat közzétételének napjával semmisítette meg a törvény érintett rendelkezéseit, hanem 2011. május 31-ig megfelelő időt kívánt biztosítani a jogalkotónak az Alkotmánnyal összhangban álló új szabályok megalkotására. A döntéskor egy véleményre helyezkedő testület indokolása szerint a közzététel napjával történő megsemmisítés emellett lehetetlenné tette volna a kormánytisztviselők lemondását is.

Május 31-ig azonban még több mint három hónap hátra van. Három hónap alatt pedig sok minden történhet. Három hónap végtelen hosszúságúnak tűnhet fel azon személyek, azon tisztviselők számára, akiknek jogviszonya mindennemű megkötés, korlátozás és indokolás nélkül, három hónapig továbbra is önkényesen megszűnhetethető.

Az Alkotmánybíróság döntését mindenkinek tiszteletben kell tartania. Még akkor is, ha olyan érzése támad az olvasónak, mintha a testület az egyik kezével adott volna, a másikat azonban biztonsági okokból a háta mögé rejtette volna. Igazán az volt a célja az Alkotmánybíróságnak, hogy lehetővé tegye – ahogy azt a hatalmon lévő erők egyes képviselői oly szemléletesen megfogalmazták – „a közigazgatásban a tavalyi kormányváltáskor tapasztalt rendkívüli körülmények felszámolását”?

A részsiker is siker. Az pedig, hogy mi vezet egy független testületet döntése meghozatalában, nyugodtan tekinthető az adott testület „magánügyének”. Ha marad is bennünk kétely az indokok megalapozottságát illetően, a döntését akkor is el kell fogadnunk. Bár a földre esve minden bizonnyal nagyobb megnyugvással tölt el bennünket, ha a segítő mindkét kezét nyújtva próbál talpra állítani minket. De ne legyünk elkeseredettek akkor sem, ha csak “féloldalasan” igyekszik biztos mozgásunk visszanyerésében szerepet vállalni. Egyszer talán újra előkerül az a bizonyos rejtőzködő másik kéz is ama bizonyos hát mögül.

Budapest

No comments

Írja meg véleményét!