„A siker nem döntő, a kudarc nem végzetes: a bátorság, hogy folytasd, ez az, ami számít.”

Sir Winston Churchill

Nincs annál veszélyesebb, mint ha elhitetjük magunkkal, hogy mindenhatóak vagyunk

Érdekes dolog a bizalom. Egyszer lehet csak elveszíteni, visszaszerezni pedig kis híján lehetetlen. Ha valamit nem tud az ember, akkor inkább hallgasson. Ne mondjon semmit, ne magyarázkodjon, és főképpen ne hazudjon. Hamarabb bocsátom meg neked, ha tévedsz, mint azt, ha hazudsz. De, ha mindenki így gondolkodna, talán nagyon csendessé válna világunk.

 A jog nem más, mint az ember tökéletlen próbálkozása arra, hogy az igazságot győzelemre segítse. 

A büntetőeljárásról hallva sokaknak a krimisorozatokban meg a filmekben megelevenített, oly valóságosnak és hitelesnek tűnő kép elevenedik meg a fejében. Pedig a váratlan fordulatokban bővelkedő és az esetek nagy többségében a valóságtól elrugaszkodott megoldásokkal tarkított történetek a büntetőeljárás valódi arcáról meglehetősen keveset mutatnak meg. Nem kell ahhoz semmiféle szakmai végzettség, hogy az ember kis belegondolással megértse, mekkora hatalom rejlik azoknak a kezében, akik szabadságunkról és így hovatovább életünkről dönthetnek. Ez egy többszereplős színdarab. Egy színdarab, amiben minden fő- és mellékszereplő fontos.

Magyarországon a büntetőeljárásról az 1998. évi XIX. törvény rendelkezik. Eljárási törvényhez méltóan gyakori módosításoknak van kitéve. E módosítások legújabbika azonban meglehetősen hűvös fogadtatásra talált. A javaslat teljes szövege elérhető a Magyar Köztársaság Országgyűlésének honlapján, a továbbiakban csak egyes önkényesen kiragadott elemekre térek ki.

A javaslat 1. pontja, A büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény módosítása címszóval tartalmaz egy figyelemre méltó paragrafust. Az a bizonyos 23. § szól az ún. kiemelt jelentőségű ügyek eljárási szabályait tartalmazó XXVIII/A. Fejezet bevezetéséről. Tulajdonképpen mik is ezek a kiemelt jelentőségű ügyek? A teljes, kimerítő felsorolást mellőzve ezek olyan tényállások, mint A hivatali bűncselekmények közé tartozó hivatali visszaélés, A közélet tisztasága elleni bűncselekmények cím alatt szereplő egyes tényállások, amennyiben elkövetésükkel a javaslatban felsorolt személyek gyanúsíthatóak megalapozottan. Az ugyancsak felsorolt nemzetközi közélet tisztasága elleni bűncselekményekkel együtt ezek a tényállások, az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről Az államigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények című XV. Fejezetében találhatóak meg. A kiemelt jelentőségű ügyek kiegészülnek még egyes gazdasági bűncselekményekkel (pl. a pénzmosás és a különösen nagy, vagy ezt meghaladó mértékű bevételcsökkenést okozó adócsalás) és az okozott kár, vagyoni hátrány értékétől függően a vagyon elleni bűncselekményekkel (a lopástól kezdődően, a sikkasztáson és csaláson át egészen az uzsorabűncselekményig).

A módosítás célja feltehetően az adott ügyekben a büntetőeljárás gyorsítása volt. A javaslat indokolása szerint az ilyen ügyek a lehető leghatékonyabb módon és ésszerű határidőn belül kivizsgálásra és elbírálásra kell, hogy kerüljenek. Ez nagyon szép cél, azonban a megoldás veszélyeket is rejt magában. Az, hogy ezekben az ügyekben az eljárást soron kívül kell lefolytatni, még semmi aggályra nem ad okot. Soron kívül, tehát a rendes ügymenetből kiemelten kell ezeket az eljárásokat lefolytatni, vagyis ezek az eljárások elsőbbséget élveznek, gyorsabban születhet döntés ezekben az ügyekben.

A védő szerepe azonban már érdekesebb. Az, hogy a kiemelt jelentőségű ügyben folyó eljárásban védő részvétele kötelező egyből jelentőségét veszti a javaslat azon rendelkezésének fényében, miszerint a kiemelt jelentőségű ügyben elrendelt őrizet legfeljebb százhúsz órájából (ami az általános szabályok szerint hetvenkettő lenne) az őrizet első negyvennyolc órájában a terhelt (büntetőeljárási fogalom, az eljárás szakaszaihoz igazodva vagy gyanúsított, vagy vádlott, vagy elítélt, jelen esetben gyanúsított) nem találkozhat védőjével.

A javaslat további rendelkezése szerint „554/L. § Kiemelt jelentőségű ügyben fogva lévő gyanúsítottat hetvenkét órán belül ki kell hallgatni. Ha a kihallgatásra az őrizet első negyvennyolc óráján belül kerül sor, a gyanúsított kihallgatásán nem vehet részt védő. Ebben az esetben a nyomozást a gyanúsított folytatólagos kihallgatása nélkül nem lehet befejezni.” A legnagyobb probléma abban a bizonyos félmondatban fedezhető fel.

Létezik egy alapelv a jogban. Ignorantia juris non excusat. Magyarul azt jelenti, hogy a jog nem tudása, senkit sem mentesít. Tehát nem hivatkozhat senki sem arra, hogy azért nem cselekedett a jogszabályoknak megfelelően, mert azokat egész egyszerűen nem ismerte. A tétel, mint szinte minden, amihez a jognak köze van, vitatható. Hiszen nem várható el minden egyes állampolgártól, hogy minden egyes törvényt, rendeletet és közjogi szervezetszabályozó eszközt (a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvényt alapul véve) ismerjen. De amennyiben kivételt engednénk a tétel alól, akkor szélsőséges esetekben odáig jutnánk, hogy senkit sem lehetne semmiért felelősségre vonni arra hivatkozással, hogy mivel nem ismerte az adott jogszabályt, ezért megszegéséért nem is vonható felelősségre. Fontosabb és kevésbé fontosabb jogszabályokat kijelölni, mint amelyeket kell, és amelyeket nem kell ismerni, lehetetlen és talán kivitelezhetetlen próbálkozás lenne.

A védő, illetve polgári eljárásban a képviselő részvételének lehetősége adott esetben kötelessége éppen ezért rendkívül fontos az igazságszolgáltatásban. Nem nehéz elképzelni, hogy főként ezekben a kiemelt jelentőségű ügyekben mekkora jelentőséggel bírna, hogy a gyanúsított védője minden esetben részt vehessen a gyanúsított kihallgatásán. Való tény, hogy egy védő már a puszta jelenlétével a nyomozóhatóságok esetleges túlkapásaival szemben akadályt jelenthet. Az eljárás mielőbbi lefolytatása és befejezése nagyon fontos cél, azonban az alapvető elveket és jogokat mindig szem előtt kell tartani. A javaslat indokolása szerint „A nyomozás nem kontradiktórius (két ellenérdekű fél szembeállásán alapuló eljárás, amely során mindkét félnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az ellenfél által felhozott követelésekre, érvekre, bizonyítékokra reagálhasson), ezért a hatályos Be. (az 1998. évi XIX. törvény a büntetőeljárásról) nyomozásra vonatkozó szabályozásából indokolt meghatározott esetekben ezeket az elemeket mellőzni, mivel lehetővé teszik az eljárás indokolatlan és rosszhiszemű elhúzását illetve ellehetetlenítését.

Indokolatlan és rosszhiszemű elhúzás és ellehetetlenítés. Nem vitatható, hogy a büntetőeljárásban a terhelt és védője a terhelt érdekében megragad minden rendelkezésre álló eszközt arra (legalábbis ideális és ésszerű esetben), hogy ez eljárás során saját jól felfogott érdekében az önmagát mentő és a felelősségét enyhítő körülményeket feltárja és a hatóságok felé közvetítse (ami egyébként bizonyos körben az ügyésznek, a közvádlónak is kötelessége). Ha ettől a lehetőségtől megfosztják a vádlottat és védőjét, az minden demokratikus jogrendszer legalapvetőbb elveibe ütközik és elfogadhatatlan megoldás. A gyorsítás és egyszerűsítés utáni vágya az állami szerveknek nem vezethet a másik fél jogainak figyelmen kívül hagyásához.

A módosítások bizonyosan be fognak kerülni a büntetőeljárási törvénybe. Több mint valószínű, hogy előbb-utóbb az Alkotmánybíróság is szembesülni fog a kiegészítésekkel. A taláros testület esetleges jövőbeni döntéséről pedig felesleges jóslatokba bocsátkozni. Most csak egyet tehetünk: várunk.  

3 Comments

3 Reader’s Comments

  1. annyira “tökéletlen próbálkozás” a jog, hogy az “igazság” mint alapfogalom nem is létezik benne, legfeljebb a filmekben

  2. I’m quite pelsaed with the information in this one. TY!

  3. Teljesen egyetertek akkozal, akik szerint meg kellene tiltani a nyugdijasok ideertve a rokkantak es csokkent munkakepesseguek- munkavallalasat, vagy valasztas ele allitani oket, nyugdij vagy munka. Amellett, hogy biztos jovedelmuk van, mindenhol azt latom, hogy kedvezmeny illeti oket, meg akkor is amikor munkat vallalnak, a tomegkozlekedes is tele van az ingyen utazo nyugdijasokkal, akiknek az utazasat masokkal fizettetik meg. Mind kisnyugdijasnak titulalja magat, meg az is akiknek 90-100 ezer forint a nyugdija. Megkostoltatnam veluk milyen napi 8 orat dolgozni ugy, hogy a brutto fizetese ennyi, amibol megkap 75 ezer Ft-ot, vagy ennel joval kevesebb, milyen ebbol gyerekeket nevelni es utnak inditani az eletbe, meg milyen betegen dolgozni, mert a tappenzbol tenyleg ehen halni lehet. Oruljenek, hogy ok megelhettek, hogy az otthonletet evtizedeken at elvezhetik, hogy fix jovedelmuk van, es nem kell minden hetet ugy kezdjenek, hogy barmikor kozlik veluk, hogy a munkajara nincs szuksegunk. Munkakoromnel fogva betekintesem van azok igazolasaiba akik nyugdijaskent, vagy rokkantkent munkat vallalnak, es sokszor felmegy bennem a pumpa, amikor latom, hogy 134.000 Ft-ot kapo rokkant, meg a 180.000 Ft-ot kapo nyugdijas szakkepzettseg nelkul dolgozhat, az allasert kilincselo diplomas palyakezdo fiatal meg azt mondja, hogy barmit elvallal, csak dolgozhasson es megis elkuldik. Az 55.000 Ft-ot kapo rokkantnyugdijasnak meg uzenem, hogy ne sajnaltassa magat, mert az otthonletere penzt kap, es meg az evei is ketyegnek, mert a rokkantnyugdij eveit a nyugdijba beszamitjak, ha soha nem fog dolgozni akkor is elete vegeig biztositva van a jovedelme, es rengetegen vannak akik nem 2 eve hanem hosszu evek ota rokkantkent ellatast kapnak olyan betegsegekre, amivel masok egesz eletukben dolgoznak. A 40-es korosztaly es az utanunk kovetkezok meg dolgozhatnak latastol-vakulasig -es szerencsenek szamit ha van hol- soha nem fogjuk elvezni azt amit befizettunk, az eszetlen es aranytalan kifizetesek miatt. A nyugdijak realerteket allandoan meg akarjak orizni, a fizeteseket meg sokszor evekig nem emelik a munkaltatok, beleertve az allamot is. Talan azokra kellene figyelni akik beletesznek a kozos kalapba, es nem azokra akik azt elvezik. Ne mondja nekem senki, hogy az aki 15-20 sot 30 eve nyugdijas, az annyit befizetett az akkori berebol, hogy a jovedelme egyenerteku egy jelenlegi aktiv dolgozo berevel. Azt mar ne is firtassuk, hogy hanyan vannak akik meg 25 evet sem dolgoztak ahhoz nyugdijasok lehessenek, mert jokor voltak jo korban es kedvezmennyel elmehettek nyugdijba a 90-es evek elejen. Meggyozodessel allitom, hogy ugyanolyan beosztasban dolgozott 17 eve nyugdijas no nyugdija, es most dolgozo no bere kozott 6 ezer Ft a kulonbseg!!!

Írja meg véleményét!