„Az ellenséget mindig félre kell vezetni, a széles körű közvéleményt is félre lehet vezetni néha a saját érdekében, a szövetségest azonban sosem szabad becsapni.”

Sir Winston Churchill

Vér, erőfeszítés, veríték és könny

Winston Churchillt nem ok nélkül tartják a világtörténelem egyik legnagyobb alakjának. Talán a szerencse állította a megfelelő embert a rendkívüli helyzet élére. A legnagyobb veszély közepette vette át a kormányrudat Neville Chamberlaintől, és győzelemre vezette népét a legpusztítóbb világégés közepette. Csakhogy az ilyen személyiségek rendkívül ritkán, bár gyakran váratlanul tűnnek fel az emberiség történelmének színpadán.  

„Hatlovas kocsival végig lehet hajtani régi jó lépcsőkön vagy rossz új törvényeken.”

Charles Dickens

A jog nem csodaszer. Aki védelmet keresve a joghoz menekül, annak olykor keserűen csalódnia kell. A jog, akárcsak az állam mesterséges, ember által alkotott dolog, és ezért természetesen nem lehet tökéletes. Hibák előfordulnak mind a jog, mind az állam szerkezetének a működtetése során. A jog kialakulása szorosan az állam kialakulásához tapad. A jog – ellentétben a természeti törvényekkel – elválaszthatatlan az államtól. A jog, akárcsak az állam egy civilizációs termék. Ebből következően minden államnak és minden államhoz igazodó jognak, ún. államspecifikus jogrendszernek megvan a maga szavatossági ideje. A jogrendszerek elemei, pl. az alkotmányok, a törvények, a rendeletek születésüktől (hatálybalépésüktől) kimúlásukig (hatályon kívül helyezésükig) végigjárnak egy életciklust, amelynek a végén már nem képesek alkalmazkodni a megváltozott társadalmi, politikai és gazdasági környezethez és ezért ki kell hullaniuk a jogrendszerből ahhoz, hogy az működőképes maradhasson. A jogszabályokat azonban emberek írják, és az a bizonyos nyomdafesték sok mindent eltűr. A jog fogalmától egy idillikus világban elszakíthatatlan lenne az igazságosság és az igazságtalanság párosa. A jó jog igazságos, a rossz jog igazságtalan. Na, igen, de ki mondja meg, hogy mi az igazságos és mi az igazságtalan? És lehet-e egy törvény csak kicsit, vagy kicsit jobban igazságtalan? És hol van az a határ, az a mérték, ahol már nem tűrhető tovább a törvényekbe foglalt igazságtalanság? Erre a kérdésre nagyon nehéz választ adni. Egy azonban biztos. Az igazságtalan törvényeket, bárhol is helyezkedjenek el a jogszabályi hierarchiában, egy állam jogrendszeréből ki kell törölni.

„Világ polgárai, ne azt kérdezzétek, hogy mit tesz értetek Amerika, hanem azt, hogy mit tehetünk együtt az ember szabadságáért.”

John Fitzgerald Kennedy

A hidegháború 1991-ben lezáródott. A világrendszerek harca azonban nem ért véget. Talán nem is fog soha. A demokratikus és a diktatórikus berendezkedések hosszú történelmi múltra tekintenek vissza. A hatalomban az az egyik legcsábítóbb, hogy a hatalmat birtokló akaratát embertársaira rákényszerítve mindenki másnál különbnek érezheti magát. Ettől a vágytól a modern ember már történelmének kezdetén sem volt mentes. Az állatvilágban is léteznek vezetők és vezetettek, de ennek egyetlen oka van, mégpedig a praktikum. Az embert a hatalomvágy vezérli. Ez a hatalomvágy rendkívüli magasságokba emelhet, de mivel minden önmagában hordja maga ellentettjét is, ezért a mélység is éppen annyira feneketlen, ahova a hatalomvágy tud juttatni. Rejtsék akár a vallási áhítat, akár bármi más álarca mögé, bizonyos típusú támadások mögött semmi más nem rejlik, csak a hatalomvágy. Az ember uralkodni akar, a legőrültebbek az egész világra ki akarják terjeszteni a hatalmukat. A XXI. század új fejezetet nyitott történelmünkben. Azon a napon nemcsak egy államot támadtak meg nyíltan, hanem az egész demokratikus világ- és eszmerendszert. Aki nem tart ki a demokratikus eszmék, az emberi jogok és a szabadság mellett, annak nincs többé keresnivalója a demokratikus tábor berkein és védelmi vonalain belül. A meggondolatlan és sértő megjegyzések, egymásnak ellentmondó hazai és nemzetközi megnyilvánulások és gesztusok nem vallanak megbízható szövetségesre. Ahhoz pedig nincsen joga senkinek, hogy önkényes szeszélyből, sajátos meggyőződésből fakadóan kettős játszmába kezdjen. Valaki vagy az egyik táborba tartozik, vagy a másikba. Átmenet nincs.

„Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.”

John Fitzgerald Kennedy

Magyarországon napjainkra érdekes helyzet alakult ki. Az egyoldalú nyomás ellen az ellenérzésekkel bírók a legkönnyebben úgy védekezhetnek, ha távol tartják magukat a tűzvonaltól. Azonban lassan már nem lesz hova fordítani a fejüket. Ha egyes gazdasági előrejelzések igazak, akkor nehéz évekkel néznek a Magyarországon élő magyarok szembe. Legalábbis azok, akiknek szokásukban áll enni, dolgozni, olykor betegeskednek, és gyógyszerrel gondolják gyógyítani magukat, vagy a felsőoktatásban kívánnak részt venni. Ez a helyzet sok szerencsétlen körülmény összejátszásának következménye. A kiváltó okok egy része minden érintett államban ugyanazok voltak, de néhány szerencsétlen hazai lépés sajnos taszított Magyarország egyébként is ingatag helyzetén. A felelősség vállalása ezekért a lépésekért általában elvárás az államokban, és a mentségek tárháza lassan és mindenki előtt egyértelművé válva kifogy. Hibázni emberi dolog, csakhogy minél feljebb van valaki bármilyen ranglétrán a hibái annál súlyosabbak az érintettekre nézve. A felelősség a döntéshozói pozícióval együtt jár. A rossz döntésekért is felelősséget kell vállalni.

3 Comments

3 Reader’s Comments

  1. Amikor Kennedy 1961-ben a beszedeben azt mondta, hogy „Ne azt kérdezd, mit tud érted tenni a hazád, inkább azt, hogy te mit tudsz tenni a hazádért.”, a gondolat bevallottan Khalil Gibran (libanoni iro) egyik gondolatanak a parafrazisa volt, az angolul 1958-ban megjelent konyvebol a “The Voice of the Master “-bol :
    Are you a politician who says to himself: “I will use my country for my own benefit”? If so, you are naught but a parasite living on the flesh of others. Or are you a devoted patriot, who whispers into the ear of his inner self: “I love to serve my country as a faithful servant.” If so, you are an oasis in the desert, ready to quench the thirst of the wayfarer.

    Vagyis a gondolatnak egy fontos elme, hogy alapvetoen politikusokrol szol, olyanokrol akik azt valasztottak hivatasukul, hogy emberek egy csoportjat kepviseljek.

  2. Utolsó bekezdés: Remélem ezt a 8 évig kormányzó, mindent eladó, ellopó,
    eladósító szocialista pártra érti. Szerintem is vállalniuk kéne a felelősséget.

Írja meg véleményét!