„Ha a jogbitorlás és a visszaélések célja a zsarnoki hatalom megszerzése, s eme szándék a nép számára nyilvánvalóvá válik, a népnek joga és kötelessége az ilyen uralmat lerázni és sorsát, biztonságát jobb őrökre bízni.”

Thomas Jefferson

Minden válság önmagában rejti a fejlődés lehetőségét. A gazdasági, társadalmi és kulturális nehézségekben megkérdőjeleződnek az alapértékek. Azonban a történelem tanulsága szerint a legmélyebb válságból is van kiút. Az újrakezdésben ott van a megújulás és az újítás lehetősége. Talán esély lesz rá, hogy a kártékony pusztítás hátrahagyott romjain demokráciánk megtegye a fejlődés buktatókkal és vakvágányokkal teli útján a következő előrelépést.

„Magától értetődőnek tartjuk ezen igazságokat: hogy minden ember egyenlőnek teremtetett, teremtőjük bizonyos elidegeníthetetlen jogokkal ruházta fel őket, melyek között ott van az élethez, a szabadsághoz és a boldogság kereséséhez való jog. E jogok biztosítására kormányokat állítottak fel az emberek, és ezen kormányok a hatalmukat a kormányozottak egyetértéséből nyerik.”

Thomas Jefferson

Mire kap a választóktól egy Országgyűlés felhatalmazást? Mire kapnak az állampolgároktól az Országgyűlésbe bekerült pártok képviselői felhatalmazást? Arra bizonyosan nem, hogy a törvényhozó hatalmat minden előzetes megfontolás nélkül a végrehajtás vágyainak a szolgálatába állítsa. A törvényhozó hatalomnak felelőssége van. De mi a teendő, ha valamilyen oknál fogva a törvényhozás nem hogy gátat nem tud szabni a végrehajtás hatalma burjánzásának, hanem még engedelmesen segédkezet is nyújt neki abban, hogy a három közül egyeduralkodó hatalmi ággá váljon? Akkor tovább kell lépnünk egyet.

„A konzervatív olyan ember, akinek két tökéletes lába van ugyan, mégsem tanulta meg, hogy kell hátrafelé járni.”

Franklin Delano Roosevelt

A választásokon az emberek többsége úgy adja le a voksát, hogy nincs tisztában tette következményeivel. Hogyan is lehetnének? Nem képesek a minden szépet ígérő és az ellenfeleiket a végtelenségig gyalázni képes politikusok fejébe látni. Nem ismerik valódi szándékukat, nem tudják, hogy egy adott helyzet, egy esetleges óriási győzelem, vagy megsemmisítő vereség mit hozna ki belőlük. A legjobbat, vagy a legrosszabbat? Éppen ezért egyetlen hibás döntés beláthatatlan események láncolatát indíthatja el. Hogyan lehet ezeket a buktatókat kivédeni, vagy legalább a hatásukat tompítani? Az embereknek nagyobb döntési lehetőséget kell a kezébe adni.

„A történelem kegyes lesz hozzám, mert szándékomban áll átírni.”

Sir Winston Churchill

Hogyan lehet a kétharmadok szorításából kikecmeregni? Hogyan lehet a kétes örökségről lemondani? Vegyük a feles és kétharmados törvényeket és a népszavazás intézményét.

FELES TÖRVÉNY + NÉPSZAVAZÁS –>MINT A KÉTHARMADOS TÖRVÉNY

KÉTHARMADOS TÖRVÉNY – NÉPSZAVAZÁS –> NINCSEN KÉTHARMADOS TÖRVÉNY

(Ha egy feles törvényt népszavazással megerősítésre kerül, akkor az kétharmados törvényként kerül be a jogrendszerbe. Ugyanolyan kétharmados törvénynek fog minősülni, mint amit az Országgyűlés kétharmadának szavazatával elfogad.

Ha egy kétharmados törvényt népszavazásra bocsátanak, és az nem kapja meg a szükséges támogatást, akkor azt a törvényt nem lehet a jogrendszerbe bevezetni. Azokat a lehetőségeket pontosan ki kell dolgozni, hogy egy törvény (akár feles, akár kétharmados) mikor bocsátható népszavazásra, vagy mikor kell, kötelezően egy törvényt népszavazásra bocsátani.)   

„Semmitől sem kell annyira félni, mint magától a félelemtől.”

Franklin Delano Roosevelt

Az emberek az állam megalkotásával saját hatalmukat ráruházták egy olyan szervezetre, ami mindannyiuk érdekét jobban képes kielégíteni, mintha ezzel külön-külön próbálkoznának. Ezért alakult ki az állam. Hogy az emberek az összefogásukban rejlő hasznot ki tudják használni. Pár száz éves fejlődés múltán kipattant az a bizonyos szikra és néhány gondolkodó agyában lángra kapott. Kritikai vizsgálat tárgya lett a hatalom, majd egyes elmékben ágakra szakadt és kialakult a demokratikus államberendezkedés alapja. Óriási vívmány volt ez a nyugati civilizációban. De minden hatalom ugyanarra az egy tényre vezethető vissza. A népuralomnak az alapelve, hogy minden hatalom az emberektől ered. Hiszen demokráciában az emberek választják ki maguk közül azokat, akik ily módon az egész közösségre vonatkozó szabályokat hozhatnak. De valójában a gépet a választó embertömegek tartják működésben. Ezért ha azt látják, hogy választottaik nem jól végzik munkájukat, akkor visszakövetelhetik maguknak a döntés jogát. Ha az uralkodó csak árt, mint használ, akkor le kell váltani. Hogyan kaphatnának az emberek napjainkban nagyobb beleszólást a sorsuk felett ítéletet mondó szabályok megszületésébe? Ha belépnek a törvényhozás menetébe. Ne lehessen a kétharmados skatulyába beleszorított törvényeket minden nehézség nélkül a törvényhozáson végigfuttatni. Ne kelljen az eljövendő évtizedekben a ki- és rákényszerített kétharmados törvények adta lehetőségek között vergődni. Ne kelljen a legkeserűbb és legmagasabb akadály mögött még évekig, évtizedekig rostokolni.

„Soha eddig nem volt ilyen kevés időnk arra, hogy ilyen sok mindent megtegyünk.”

Franklin Delano Roosevelt

Természetesen egy népszavazásnak megvannak a maga technikai és anyagi korlátai (és a közvetlen demokrácia képlete részleteinek kidolgozása (alkalmazási lehetőségek, terjedelem, korlátok, visszaélések elkerülése) ugyancsak rendkívül sok munkát igényel). Azonban a modern technika segítségével talán könnyebben megvalósítható a népszavazás. Az is tény, hogy a közvetlen demokráciára fel kell készülnie az embereknek. Válságidőben meggyengülhet a demokráciába, a demokratikus alapelvekbe vetett hit és elkötelezettség, ami rendkívül nagy veszélyeket rejt magában. Azonban megfelelő körültekintéssel és türelemmel esély van rá, hogy az emberek képesek lesznek értékelni a saját függetlenségüket, valamint az önkormányzatiságot és önmaguk sorsáért felelősséget vállalni. Hiszen erről szól a szabadság. Erről szól a demokrácia.

No comments

Írja meg véleményét!