A példa ragadós

„Az Égből dühödt angyal dobolt
Riadót a szomoru Földre,
Legalább száz ifjú bomolt,
Legalább száz csillag lehullott,
Legalább száz párta omolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt,
Kigyúladt öreg méhesünk,
Legszebb csikónk a lábát törte,
Álmomban élő volt a holt,
Jó kutyánk, Burkus, elveszett
S Mári szolgálónk, a néma,
Hirtelen hars nótákat dalolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
 

 

Valóban. Nagyjából, mint a légypapír. Immáron nem mondható, hogy semmi közös nincsen a magyarok és a szomszédos népek között. Végtére is, ha Magyarország megúszhatta a jogállam bombázását, akkor már országoknak miért ne sikerülhetne ugyanez? Bár azt a huzavonát, amit az Európai Unió a Magyarország-ügyben eljátszott – most minden jel arra utal – nem kívánja megismételni. És ami még megdöbbentőbb – az előzetes képek szerint – maguk a román állampolgárok sem lesznek hajlandóak a demokratikus intézményrendszer megcsúfolását minden további nélkül lenyelni. Akár tudatos, akár nem tudatos a polgári felháborodás mindenképpen megdöbbentő, hogy elég volt a kezdeti lépéseket megtennie a román kormányzatnak a jogállam leépítésének útján, máris megjelentek az erős(!) tiltakozó hangok, mind a bukaresti utcákon, mind a brüsszeli folyosókon. (Szavakkal harcolni a szabadságért; ehhez legalább akkora, ha nem nagyobb bátorság kell, mint fegyverekkel az utcára vonulni, bár kétségtelenül lassabban lehet vele előbbre jutni, de a végeredmény is biztosabb alapokon álló és ebből következően tartósabb lesz. A merényletek, az erőszak viszont a szabadság legfőbb mérgezői. Rendkívül veszélyes és elítélendő az, ha ilyen irányba fordulnak a bármikor világ bármely pontján az események.)

Csörtettek bátran a senkik
És meglapult az igaz ember
S a kényes rabló is rabolt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
Tudtuk, hogy az ember esendő
S nagyon adós a szeretettel:
Hiába, mégis furcsa volt
Fordulása élt s volt világnak.
Csúfolódóbb sohse volt a Hold:
Sohse volt még kisebb az ember,
Mint azon az éjszaka volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.

Ez pedig felettébb különös: Romániában fontosabb lenne a demokrácia megóvása, mint a Magyar Köztársaságban volt? Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy két eltérő mentalitású népről van szó, eltérő tűréshatárral és eltérő tulajdonságokkal. Nyugaton is egyértelművé vált ugyanakkor, hogy még a demokratikus féltekén sincsenek tökéletes biztonságban a demokratikus intézmények. Az újabb orvtámadásnak pedig már a legelején elejét kell venni. A magyar példa (talán ez az egyetlen haszna megvolt) erre felhívta a nyugati közvélemény és a demokratikus eszmerendszert a gyakorlatban is, nemcsak a szavak szintjén, magukénak vallók figyelmét. Azokét, akik ténylegesen értik a nyugati világ áthághatatlan, a nemzetközi egyezményekből kiolvasható, minden a szabad féltekéhez tartozni akaró állam által elfogadott és betartott szabályait.

Az iszonyúság a lelkekre
Kaján örömmel ráhajolt,
Minden emberbe beköltözött
Minden ősének titkos sorsa,
Véres, szörnyű lakodalomba
Részegen indult a Gondolat,
Az Ember büszke legénye,
Ki, íme, senki béna volt:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.
A jogállam leépítésének lépcsői

 

A jogállam leépítése folyamatának áttekintéséhez az egykori 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság Alkotmányáról jelentős segítséget nyújt. Ha sorra vesszük a fejezeteket, akkor a történet fő vonalai tűnnek a szemünkbe.

II. FEJEZET AZ ORSZÁGGYŰLÉS

19. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb államhatalmi és népképviseleti szerve az Országgyűlés.

Minden azokon a bizonyos választásokon kezdődött. A magyar társadalom – elkeseredésében, dühében, vagy csalódottságában, ugyanakkor óriási hiszékenységről, naivitásról és a gondolkodástól való látszólagos ódzkodásról tanúságot téve – kétharmadot adott egy pártkoalíciónak. A képviselők elhelyezkedtek a padsorokban, a nyitány elhangzott, az előadás megkezdődött. A társadalom nagy része pedig várta a varázslatot.  

III. FEJEZET A KÖZTÁRSASÁGI ELNÖK

29. § (1) A köztársasági elnök Magyarország államfője, aki kifejezi a nemzet egységét, és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.

Az egykori Magyar Köztársaságban a mindenkori köztársasági elnök döntése volt, hogy mennyire kívánt aktív részese lenni az államszervezet működésének. Legfőbb feladataként óvta a demokratikus intézményrendszert minden nyílt vagy rejtett (belföldről és külföldről érkező) támadástól. Ehhez biztosítva voltak neki az eszközök, amelyekkel vagy élt, vagy nem. A köztársasági elnöknek egyedül ehhez a feladatához kellett hűnek lennie, egyedül a magyar nemzetet kellett szolgálnia és semmi/senki mást. Amelyik köztársasági elnök eszerint az elv szerint tevékenykedett, arra sikeres államfőként fogunk majd emlékezni. Aki viszont nem, nos ő más megítélést fog nyerni a történelemkönyvek lapjain.

IV. FEJEZET AZ ALKOTMÁNYBÍRÓSÁG

Az a testület, amely bölcsességével, tudásával és tekintélyével ott állt mint egy végső mentsvár a törvények és a rendeletek áradata fölött. Az a testület, amelyre többek között az a feladat is hárult, hogy a halálbüntetést tüntesse el a magyar jogrendszerből. Európában ez a büntetési nem kérdést és kétséget nem tűrően tiltott. Az Amerikai Egyesült Államokban nem. A halálbüntetés ellen a legmeggyőzőbb érvek talán a következők: 1. prevenciós (visszatartó) ereje a vizsgált adatokból kimutathatóan nincs, a bűnözési ráta nem csökken a halálbüntetés kiszabásának kilátásba helyezése esetén sem; 2. visszafordíthatatlan; 3. az eredeti állapot nem állítható ezzel a büntetéssel sem helyre. Ugyanígy fel lehet hozni érveket a halálbüntetés mellett is (1. bár az áldozaton már nem segít, de a társadalomnak megbékélést hozhat, az ősi bosszúérzet kielégítésére alkalmasabb; 2. a legveszedelmesebb, javíthatatlan bűnözők eltüntethetőek a társadalomból, nem kell az őrzésükre, fenntartásukra az államnak pénzt költeni; 3. mégis lenne a büntetési nemnek elrettentő hatása, esetleg a rendőrséggel történő alkukötésre való rábírás esetén). De Európa egyszer úgy döntött és ezt nemzetközi egyezményekben is deklarálta, hogy a büntetési nemek közül törli a halálbüntetést. Ezt pedig az európai nemzeteknek el kell fogadni, mivel a nemzetközi egyezmények, amelyekhez való csatlakozás előfeltétele az európai szervezetekben való részvételnek, kötik a részes államokat.     

Ezek alól a nemzetközi kötelezettségeket pedig nem lehet kikerülni.

V. FEJEZET AZ ÁLLAMPOLGÁRI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA ÉS A NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGI JOGOK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZTOSA (az adatvédelmi biztos és a jövő nemzedékek biztosa nem szerepelt az alkotmányban)

Az országgyűlési biztosok (ombudsmanok) tulajdonképpen arra szolgáltak, hogy az állampolgárok segítségére legyenek jogaik érvényesítése során. Jogvédelmi funkciót töltöttek be, (32/B. § (3)) az országgyűlési biztosok eljárását a törvényben meghatározott esetekben pedig bárki kezdeményezhette. Bár jóval gyengébb eszközökkel voltak ellátva, mint a köztársasági elnök, vagy az Alkotmánybíróság, de így is hozzájárultak ahhoz, hogy az alkotmányban mindenki számára biztosított jogokkal kapcsolatos visszásságok orvoslásra kerülhessenek és így az alapvető jogokba vetett bizalom megerősödhessen.

VI. FEJEZET AZ ÁLLAMI SZÁMVEVŐSZÉK ÉS A MAGYAR NEMZETI BANK

32/D. § (1) A Magyar Nemzeti Bank a Magyar Köztársaság központi bankja. (…)

A Nemzeti Bank függetlenségét nem szabad kikezdeni. Drága szórakozás, aminek az árát egy egész ország fizeti majd meg. A kísérlet, ami már Brüsszelnek is sok volt. Ahol a nagy szólamok megakadtak. Ahol szépen, csöndben, a fű alatt a kisemberek meghunyászkodtak. A falat, ami a torkán akadt az öntömjénező litániákat harsogóknak. Amikor végre megálljt parancsoltak a feneketlen hatalomkoncentrációnak. A hiba, ami leránthatná a leplet az egész hazugságáradatról. Ha lenne, aki lerántaná.

VII. FEJEZET A KORMÁNY

35. § (1) A Kormány

a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személlyel nem rendelkező szervezetek jogait;

A védelem az kevés volt, újat is alkottak. Egy sajátot, ami már az övék. Amit ők hoztak létre és ez büszkeséggel tölthette el őket. És nem hiszik el, hogy a világ valójában még sincs ellenük. A világ szinte érthetetlen módon nagyon is türelmes. Ők hadakoznak a láthatatlan ellenséggel. Gyermeteg, éretlen stílusban. Hiszen ezt Nyugaton úgysem értik, itthon pedig ez a cirkusz éppen elég a népnek. Amíg a kenyere el nem fogy…

IX. FEJEZET A HELYI ÖNKORMÁNYZATOK

42. § A község, a város, a főváros és kerületei, valamint a megye választópolgárainak közösségét megilleti a helyi önkormányzás joga. A helyi önkormányzás a választópolgárok közösségét érintő helyi közügyek önálló, demokratikus intézése, a helyi közhatalomnak a lakosság érdekében való gyakorlása.

„A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.”

Sir Winston Churchill

A szabadság kis körei. Mostanság gyengélkednek. Az önkormányzás művelete akadozik. Az önkormányzatok már jó ideje nehézségekkel néznek szembe. Főként, ha valami érthetetlen módon a választópolgárok olykor úgy gondolják, hogy elegendő az, ha a polgármestert a független kisebbségből választják, az önkormányzati képviselőtestület többségét pedig egy párt színeivel töltik fel. Újabb példa arra, hogy a választópolgárok néha érthetetlen módon tudnak gondolkodni. És ez olykor rendkívül kellemetlen eredményekre vezet.

X. FEJEZET A BÍRÓI SZERVEZET

50. § (1) A Magyar Köztársaság bíróságai védik és biztosítják az alkotmányos rendet, a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogait és törvényes érdekeit, büntetik a bűncselekmények elkövetőit.

(2) A bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatok törvényességét.

(3) A bírák függetlenek és csak a törvénynek vannak alárendelve. A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és politikai tevékenységet nem folytathatnak.

A három hatalmi ág egyike. Amelyiknek a függetlensége elengedhetetlen (lenne), és éppen ezért nagyon hamar észrevehető az, ha ezt bármelyik másik ág csorbítani akarná. (Bár a hatalmi ágak független és egymást ellensúlyozó szerepe a teljes valójában talán csak a prezidenciális köztársaságokban valósítható meg, a parlamentben szükséges többség és a végrehajtó hatalom jellemzően azonos párthovatartozásából adódóan.) Heves reakciókra számíthat az, aki erre mégis kísérletet tesz. A befolyás ugyanakkor egy nagyon érdekes dolog. Van látható, ez az egyértelműen bizonyítható és ezért felelősséget keletkeztető befolyás, ugyanakkor van olyan is, ami nem hagy tiszta nyomot. Ez az érintettek szemében talán inkább csak baráti, ismerősi kapcsolat, régi jó viszony, azonos látásmód, hála az elnyert vagy elvállalt beosztásért. Ezt lehetetlen bebizonyítani, és éppen ezért nagyon könnyű letagadni. Talán a két fél nem is tekinti ezt igazi befolyásnak, csak két régi ismerős megegyező véleményének egy döntést, vagy kinevezést illetően. Talán csak a kívülállóknak tűnik ez nem tiszta helyzetnek, de nekik határozottan. De legalábbis gyanúsak lesznek a körülmények, felüti a fejét a kétely a függetlenséget illetően. És ez ilyen helyzetben éppen elég.

XI. FEJEZET AZ ÜGYÉSZSÉG

51. § (1) A Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze és az ügyészség gondoskodik a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek jogainak a védelméről, valamint az alkotmányos rendet, az ország biztonságát és függetlenségét sértő vagy veszélyeztető minden cselekmény következetes üldözéséről.

(2) Az ügyészség törvényben meghatározott jogokat gyakorol a nyomozással összefüggésben, képviseli a vádat a bírósági eljárásban, továbbá felügyeletet gyakorol a büntetés-végrehajtás törvényessége felett.

(3) Az ügyészség közreműködik annak biztosításában, hogy mindenki megtartsa a törvényeket. Törvénysértés esetén – törvényben meghatározott esetekben és módon – fellép a törvényesség védelmében.

Az ügyészség nem tagja a három hatalmi ágnak. De nem is alárendeltje egyiknek sem. Nem szerencsés, ha ennek az eshetősége felmerül. Az a probléma azonban, hogy a választásokon pártok versengenek egymással a parlamenti helyekért. És mivel mindenkinek emberi joga a pártválasztás, egy párt nézeteinek, vagy azok jelentős részének bármilyen okból vagy érdekből történő elismerése, ezért ameddig a politikusok és az államférfiak harcából rendre a politikusok kerülnek ki elsöprő többséggel győztesen, addig nincsen esély arra, hogy párthovatartozástól függetlenül osszák ki a betöltésre váró, akár frissiben kiüresített helyeket. Ennek a mechanizmusnak a hátrányait már az amerikai alapító atyák is ismerték és felemelték ellene a hangjukat, de hosszú távon tenni a pártosodás és így a megosztottság ellen nem tudtak. (Az egyéb gazdasági, pénzügyi érdekek és befolyás ugyancsak zavaró tényezők a demokratikus rendszerben, de mivel a pártok működéséhez, szervezetük kiépítéséhez és fenntartásához is rengeteg pénzre van szükség, ezért nehezen kiküszöbölhető tényezőknek tűnnek).

XIII. FEJEZET A VÁLASZTÁSOK ALAPELVEI

Az egész színjáték keretei a választások. Amikor négy évre behatárolódnak az erőviszonyok. Csakhogy a választásokról is törvény rendelkezik. Amit az éppen aktuális parlamenti többséghez tartozó képviselők szavaznak meg. Hogy a szép szavakból végül a gyakorlatban mi fog érvényre jutni, az még a jövő kérdése. És ha érdekes eredmény születne a következő választásokon, akkor vajon mit lehetne tenni? Ha minden pozíciót a győzteshez közel állók töltenek be, akkor a belső, hazai jog leteszi a fegyverét. Elveszíti erejét. Akkor az utolsó reményt a demokratikus félteke nemzetközi intézményei jelentik. Illetve az emberek kitartó, elszánt ellenállása.

Azt hittem, akkor azt hittem,
Valamely elhanyagolt Isten
Életre kap s halálba visz
S, íme, mindmostanig itt élek
Akként, amaz éjszaka kivé tett
S Isten-várón emlékezem
Egy világot elsülyesztő
Rettenetes éjszakára:
Különös,
Különös nyár-éjszaka volt.”

Ady Endre: Emlékezés egy nyár-éjszakára

XIV. FEJEZET A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG FŐVÁROSA ÉS NEMZETI JELKÉPEI

A Magyar Köztársaság mint állam immáron nem létezik. Ahogy az alkotmányt is felváltotta az Alaptörvény. Az Alaptörvény, ami a kerete lett, és egyben a fő terméke az új mentalitású hatalom működésének. Az Alaptörvény megalkotása minden demokratikus kötőerőt nélkülözött. Valóban megszavazta a parlament, valóban aláírta az akkori köztársasági elnök, valóban ki is hirdették, de ez így csak egy törvény. Nem az a közös eredő, amire minden demokratikus erő építkezhetne egy köztársaságban. Ugyanis az alkotmány nemcsak egy törvény. Nemcsak a megalkotási folyamat technikai kereteinek kell megfelelnie, hanem sokkal szélesebb körű együttműködést igényel a megszövegezése. Ilyenkor nem lehet arra hivatkozni, hogy a többi lehetséges alkotó nem akart egy asztalhoz ülni a kezdeményezővel (és mint utólag kiderült egyben a kivitelezővel). Fel kell tenni a kérdést, hogy a többi szereplő miért nem akart az első próbálkozások után(!) visszatérni a tárgyalóasztalhoz. Mert látták, hogy minden erőlködésük felesleges. Mert mindent, ami nem felelt meg a legnagyobb hatalmat, vagyis inkább a kizárólagos hatalmat képviselők saját szája ízének, villámgyorsan levették a terítékről. Így azonban nem lehet alkotmányt alkotni (mindenféle nemzeti konzultációval együtt sem). Kevesen voltak azok, akik egy esetleges új alkotmány megszületését így képzelték el. Bár 2010-ig az egész demokratikus gyakorlat a ’89-es módosítással újjászületett ’49-es alkotmányra épült, működött és ennek fényében az egész alkotmányos procedúra feleslegesnek tűnt. De ugyanígy senki sem hitte volna, hogy például a visszaható hatályú törvényhozás, vagy a magántulajdon szentségének szigorú háborítatlanságának követelménye egyáltalán valaha szóba fog kerülni mint probléma a mindenkori hatalom jóvoltából. Természetes, hogy jóval tovább tartott volna demokratikus úton egy új alkotmányt megalkotni (ha erre egyáltalán sor kellett volna, hogy kerüljön), de egy alkotmány megalkotásakor nem feltétlenül a gyorsaság az elsődleges szempont. Hiszen egy alkotmányt nem négy évre alkotnak meg, az alkotmány az állam működésének alapelveit rögzíti, amely egészen addig hatályban marad jobb esetben, amíg az adott állam, az adott formájában működik. Lehet, hogy Magyarországnak jó ez az Alaptörvény. A Magyar Köztársaságnak viszont már nem feltétlenül. Az új választások talán egy új kezdetet fognak jelenteni. A részletek azonban egyelőre még megjósolhatatlanok. Kis szerencsével legkésőbb két éven belül minden kiderül.

No comments

Írja meg véleményét!