Egy erős államnak, vagy államszövetségnek egy erős talapzatra van szüksége. Nem is egyre, hanem kettőre. Egyrészt az szellemi, ideológiai alapnak, másrészt a gazdasági alapnak kell elég szilárdnak lennie ahhoz, hogy az állam/államszövetség világszinten versenyképes legyen. Ha bármelyik hiányzik, az építmény meginog és előbb vagy utóbb menthetetlenül összedől.

AZ ELSŐ NÉGY SZABADSÁG – AZ ALAPVETŐ EMBERI JOGOK

Olyan jogok ezek, amelyek valóban univerzálisnak tekinthetők, a világ minden országán számon kérhető a betartásuk, ahol a hivatalos álláspont szerint az adott államban élő emberek érdekeit tekintik mindenek felett állónak. Ezek a jogok éppen olyan elengedhetetlen elemei a nyugati berendezkedésnek, mint a jogállamiság és a hatalommegosztás eszmerendszere.    

I. A szólásszabadság

Óriási hibát követ el az, aki lebecsüli a szavak erejét. Különös az ember. Beszél, ha hagyják. Az, aki gondolatainak hangot tud adni, jelentős helyzeti előnybe kerül azokkal szemben, akik vagy nem merik, vagy nem tudják embertársaikat megszólítani. Ezért minden korban az aktuális vezetőréteg igyekezetett kizárólag a saját hangjának teret engedni. Az írott szó tömeges terjedésével, az általános műveltség, az írás-olvasás fokozatos térhódításával új korszak kezdődött a nyugati kultúrtörténetben. Emellett a XVII. század második felétől, de főként a XVIII. századtól a megszülető emberi jogok egy teljesen új szemléletet honosítottak meg az európai gondolkodásban. Az emberi és polgári jogok nyilatkozata, az emberi jogok első generációjának összefoglalása, írásba öntése az egyik legfontosabb pillanat volt a demokrácia történelmében. Nem szabad elfelejteni, hogy az akkori francia gondolkodók emberről és egyben polgárról gondolkodtak. Aki ezeket a jogokat mindöröktől fogva adottaknak tekinti, az téved. Ezeket a jogokat ki kellett találni, meg kellett fogalmazni, szavakba kellett önteni. Az emberi és polgári jogok a nyugati civilizáció fejlődésének mesterséges termékei, ha úgy tetszik. De akkor hogyan lehet számon kérni a világ többi részén olyan jogok megsértését, amelyek mind történelmi fejlődésüktől, mind társadalmi szellemiségüktől idegenek? Talán köztes megoldásként elfogadható az, hogy az emberi jogok valóban egyetemesek legyenek, minden embernek adottak, míg a polgári jogok a demokratikus államok állampolgárainak a sajátjai. A szólásszabadság polgári vagy emberi jog? Mivel minden embernek, biológiai adottságokhoz kötötten lehetnek gondolatai, személyiségéhez kötötten lehet véleménye, ezért a szóláshoz és véleménynyilvánításhoz való jogot emberi jognak tekinthetjük, amely minden embert, bárhol éljen is a Földön meg kell, hogy illessen.

A MÁSODIK NÉGY SZABADSÁG – A GAZDASÁGI UNIÓ ALAPELVEI

Az Európai Unió nem politikai egységként jött létre, hanem gazdasági alapokra épült fel. Az, hogy az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabadon áramolhatnak határok nélkül az Unió területén, a lehetőségét teremti egy nagy közös európai piac kialakulásának, amely viszont az alapját jelenti egy a tagállamok gazdaságain felüli közös európai gazdaság létrejöttének. Mindemellett mindez hozzájárul ahhoz is, hogy a díszes európai egyvelegből létrejöhessen az egységes európai nép megközelítőleg közös érdekekkel, azonos szemléletmóddal és a saját nemzetin kívül egy egységes európai identitástudattal.  

IV. A személyek szabad áramlása

Talán a legfontosabb a második négy szabadság közül. A tagállamok állampolgáraiknak joguk van ahhoz, hogy szabadon mozogjanak a kontinensen belül, tanuljanak, munkát vállaljanak és így a többi tagállam kultúrájával is megismerkedhetnek. Azokkal a kultúrákkal, amelyek a közös európai szellem építőelemei.

1. Az ókori görögöktől ered az európai kultúra legősibb szála. A demokrácia megszületésének színhelye az ókori görög városállam, Athén volt. Az athéni demokrácia bár jelentősen különbözött a demokrácia mai formájától, a legfőbb szervezeti, intézményi alapelvek ebből a városállamból eredeztethetők. A görög filozófia alakjainak, főként Arisztotelésznek, a legpogányabb kereszténynek a művei jelentették hosszú évszázadokon át szinte az egyetlen szellemi táplálékot a kora középkori Európa gondolkodóinak.

2. A római jog minden mai európai jogrendszer alapját képezi. Alapvetően különbözik az angolszász esetjogtól, azonban az eltérések napjainkra kezdenek halványodni, a kontinentális és az angol-amerikai jogrendszer folyamatosan közeledik egymáshoz.

3. A zsidó és keresztény gyökerek mind a mai napig meghatározzák Európa vallási palettáját. Sokáig politikai tényezőként is szerepet játszottak a keresztény vallási vezetők Európa történelmének alakulásában. Habár mára az egyház ezen meghatározó szerepe eltűnt az egyház és az állam különválasztása elvének következetes érvényesítésével, az egyházaknak az emberek mindennapi életében játszott jelentős szerepe továbbra is vitathatatlan.

4. A középkori lovageszmény, a nők és a gyengék védelmezése, az Isten és a haza életre-halálra való szolgálata, valamint a becsület és a tisztesség kódexének a követése, a bátorság és a hősiesség eszményének való megfelelés vágya mélyen beleívódott a nyugati eszményképbe. A jó örök győzelme a rossz felett. Ez az eltérést nagyon nehezen tűrő szemléletmód képezi az európai kultúra világhoz történő hozzáállását.

A nyugati világszemlélet alapján minden ember egyedi és megismételhetetlen individuum. A nyugati kultúra nem a tömegemberek, hanem az egyéniségek erejében hisz. Talán ez a legfőbb különbség a keleti és a nyugati látásmód között. Keleten még mindig a közösség erejében hisznek, az individuum szerepe sosem erősödött úgy fel, mint Nyugaton. Talán ezzel is magyarázható, hogy a mennyiség és a minőség párharcából Keleten rendszerint a mennyiség kerül ki győztesen.

A demokráciák és a diktatúrák harcában azonban a végső szó nem a politikusoké. Hanem az embereké. Mindig az adott területen élő embereknek kell dönteniük arról, hogy demokratikus vagy diktatórikus rendszerben szeretnének-e élni. Az európai népek történelmük során már megtapasztalták, hogy milyen diktátorok uralma alatt élni. Amikor egyre több nemzet nyilvánítja ki abbéli vágyát, hogy az Európai Unió kötelékébe akar tartozni, azzal az európaiak hitet tesznek a jogállamiság, a hatalommegosztás és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett. A nyugati kultúra több ezer éves fejlődést tudhat a háta mögött. Van miből táplálkoznia és van miből tanulnia. A gazdasági válságokkal a Nyugat meg tud birkózni, az ideológiai válságokkal nehezebben. Ha a kettő egyszerre út be, mint az I. világháború után, az katasztrófához vezet. De az eszmei alapok erősek. A Nyugat nem hagyhatja magára azokat, akik elveit magukévá téve a segítségét kérik. A szabadság, a bátorság és a béke szelleme csakis így terjedhet a világban és a Nyugat csak így védheti ki azokat a gazdasági, politikai, ideológiai és katonai támadásokat, amelyek mind a határokon kívülről, mind azokon belülről érik és érni fogják a jövőben. Ha a szövetség megerősödik és kiállja az idő próbáját, akkor nincs az az emberi erő, amely véget vethet a Nyugat történelmének. Ez a ma élő nyugati emberek legfőbb kötelessége. Így méltóvá válhatunk a történelmi személyekhez, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a demokrácia és a szabadság szelleme kitéphetetlen gyökeret verjen a nyugati világban. Ez a mi legfőbb örökségünk, amihez hűnek kell lennünk. Ha az emberek saját akaratukból összefognak (semmiféle külső vagy belső erő nyomására, kényszerrel igazi összefogás a történelem tanulságai szerint nem érhető el), akkor a demokrácia, a szabadság jelszavát a zászlajára tűző számban az Európai Unió megalakulásával továbbra is gyarapodó nyugati szövetségesek a válságos időkből újra győztesen kerülhetnek ki.

Mindenki mérettessék meg egyenlően

Vannak egyenlőek és úgy tűnik egyenlőbbek. A csalás az élet bármely területén megvetendő. Azonban bármennyire alávaló, voltak, vannak és mindig lesznek olyanok, akik a könnyebb úton járva próbálnak előrébb jutni, mint az ellenfeleik. A csalás ellen küzdeni kell és lehet is. Azonban ehhez a két fél elméletben és gyakorlatban való együttműködése szükséges. Emellett a váratlan, hirtelen ellenőrzések az egyetlen nem tökéletes, de a leginkább megfelelőnek tekinthető megoldást jelentik, amelyekkel a tilalom kijátszásával kísérletezőket ki lehet szűrni. Igen ám, de olyan országokban, ahol a váratlan megmozdulások, főleg a külföldről érkező ellenőrök hirtelen felbukkanása és vizsgálódása a bezárkózok elérhetetlensége, valamint a központból érkező figyelmeztetések és elvárások miatt egész egyszerűen elképzelhetetlen, ahol a dokumentálást úgy manipulálhatják központilag, ahogy akarják, mert senki nem járhat utána az igazságnak, és ahol állami szinten bármire képesek azért, hogy a könnyebb úton járók még véletlenül se bukhassanak le(, mert ez náluk propaganda kérdés), nos ott nehéz a „mindenki mérettessék meg egyenlően” elvét érvényesíteni. Ennek a megnevezhetetlennek és kimondhatatlannak tűnő gyakorlatnak az igazi vesztesei azok az ellenfelek, akikre minden további nélkül vonatkoznak az eszmények szerint minden résztvevőt egyformán szigorúan megkötő közös szabályok. Hol van itt az igazság? Sehol. Azonban ebben a helyzetben nem a szabályok feloldása teremtene igazságot. Hanem azok mindenki esetében következetes érvényesítése. Származzon a világ bármilyen pontjáról és bármelyik rendszeréből.

One comments

One Reader’s Comments

  1. D. George Kyld Naw

    Hmm…
    Vannak e az embereknek más jogai is?
    Például a szólásszabadság mellett nem annyira, vagy még fontosabb joga az ÉLETHEZ, a létfenntartásához, a biztonságához való JOG?

    1. Biztonság, lakás, fedél… Milyen jogon és alapon árvereztetik és kobozzák el az állampolgárok fedelét, házát, lakását, kunyhóját… a feje felől? Miért nem tartja kordában az Állam és a Kormány a lakás maffiózókat, az irreálisan magas árakon nyújtott energetikai (“regie”) rezsi szolgáltatásokat…?

    2. Élelemhez és mindennapi megélhetéshez való JOG?
    3. Tanuláshoz, művelődéshez való jogok, nemcsak a kiváltságosok számára..?
    4. Stb.; etc.;
    …!

Írja meg véleményét!