„Mindenféle hibát el fogsz követni, ameddig azonban nagylelkű maradsz és igaz, de egyúttal a végsőkig kitartó, nem tudsz komolyan ártani a világnak, és még nagy bajt sem tudsz okozni.”

Sir Winston Churchill

1. § E törvény célja, hogy szabályozza a büntetőügyekben más államokkal folytatott együttműködést.

2. § (1) A jogsegély iránti megkeresés nem teljesíthető és nem terjeszthető elő, ha csorbítja Magyarország felségjogait, veszélyezteti biztonságát, sérti közrendjét.

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak vizsgálata az igazságügyért felelős miniszter (a továbbiakban: miniszter), illetve a legfőbb ügyész hatáskörébe tartozik.

4. § (1) A bűnügyi jogsegély formái: a kiadatás, a büntetőeljárás átadása, illetve átvétele, a szabadságelvonással járó büntetés vagy ilyen intézkedés végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, a vagyonelkobzás, az elkobzás, illetve ezzel azonos hatású büntetés vagy intézkedés (a továbbiakban: vagyonelkobzás vagy elkobzás) végrehajtásának átvétele, illetve átengedése, az eljárási jogsegély, valamint a feljelentés külföldi államnál.

(2) A bűnügyi jogsegélyt a miniszter vagy a legfőbb ügyész teljesíti, illetve kéri.

5. § (1) Ha ez a törvény másként nem rendelkezik, a jogsegély iránti megkeresés akkor teljesíthető vagy terjeszthető elő, ha

a) a cselekmény mind a magyar jog, mind a külföldi állam joga szerint büntetendő;

b) a jogsegély nem politikai bűncselekményre, vagy azzal szorosan összefüggő egyéb bűncselekményre és nem katonai bűncselekményre vonatkozik.

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában a cselekmény nem tekinthető politikai bűncselekménynek, ha annak elkövetésénél, figyelemmel az összes körülményre, így a bűncselekmény által elérni kívánt célra, a bűncselekmény indítékára, az elkövetés módjára, a felhasznált vagy kilátásba helyezett eszközökre, a bűncselekmény köztörvényi jellege túlnyomó a politikaihoz képest.

(3) A szándékos emberölés, illetve a szándékos emberölést is magában foglaló bűncselekmény köztörvényi jellege mindig túlnyomó a politikaihoz képest.

7. § A jogsegély iránti megkeresés teljesítését a miniszter, illetőleg a legfőbb ügyész megfelelő garanciákhoz kötheti, a garanciavállalás elutasítása esetén pedig megtagadja a teljesítést, ha feltételezhető, hogy a külföldön folyó eljárás, a várható büntetés vagy annak végrehajtása nincs összhangban az Alaptörvénynek, továbbá a nemzetközi jognak az emberi jogok védelmére vonatkozó rendelkezéseivel és alapelveivel.

56. § Magyar bíróság által jogerősen kiszabott szabadságvesztés végrehajtása más állam részére átadható.

57. § (1) A szabadságvesztés végrehajtása akkor adható át, ha

a) a külföldi állam kötelezettséget vállal a büntetés még végre nem hajtott részének végrehajtására,

b) az elítélt a végrehajtás átengedéséhez hozzájárult, feltéve, hogy az átengedés az elítélt átadásával jár együtt.

(3) Az (1) bekezdés b) pontja szerinti hozzájárulás nem vonható vissza.

58. § (1) A végrehajtás átadása iránt az igazságügyért felelős miniszter keresi meg a külföldi államot.

(2) A szabadságvesztés végrehajtásának átadása esetén az elítélt átadásáról az Interpol a rendőrség közreműködésével gondoskodik.

59. § Ha a végrehajtást átvették, az elítélttel szemben a büntetés végrehajtását csak akkor lehet Magyarországon folytatni, ha a végrehajtást átvevő államban az elítélt kivonta magát a végrehajtás alól.

„Nem érdemes a hibáinkat elkövetni, ha nem tanulunk belőle.”

Abraham Lincoln

Az emberi történelemben volt már példa – nem is egy – óriási hibákra. Ezeknek a hibáknak akár akarva, akár akaratlanul, akár tettleg, akár mulasztással követték el őket, mindig voltak következményeik. Hol súlyosabbak, hol enyhébbek. A legborzasztóbb utózöngéje azoknak a lépéseknek volt, amelyek egy nép, egy adott embercsoport méltóságát sértették meg. Senkit és semmit nem lehet büntetlenül megalázni.

Mint minden fontosabb döntés előtt, a jogi lépések előtt sem árt alaposan felmérni a körülményeket és az esetlegesen beinduló eseményláncolatok lehetséges kimeneteleit. A diplomáciai magasságokban a legapróbb részletek figyelmen kívül hagyása is katasztrófához vezethet. Az egyértelmű és a kevésbé felkészült külpolitikai szakértők számára ugyanúgy nyilvánvaló jelenségek tudomásul vételének elmulasztása azonban védhetetlen és helyrehozhatatlan sérelmeket szül.

Az erkölcs jog nélkül emberfeletti; a jog erkölcs nélkül embertelen.

A jog és az erkölcs meglehetősen szövevényes, szeszélyes és rejtelmes kapcsolatáról nehéz világos magyarázatot adni. Az erkölcstelen jogra az egyik legjellemzőbb példáját az egykori Harmadik Birodalomban elfogadott és hatályba lépett törvények hírhedt csoportja alkotja. Amikor egy jogszabály, vagy jogi eljárás bár technikai szempontból maradéktalanul eleget tett a megalkotására vagy lefolytatására akár nemzetközi szinten előírt elvárásoknak, viszont érződik benne az általános emberi értékeknek ellentmondó hangulat, akkor az a jogszabály vagy jogi eljárás (pl. adott esetben magyar bíróság által kiszabott szabadságvesztés végrehajtása átadásának lebonyolítása) helytelen. Amikor nem kell megmagyarázni, hogy a jogi eljárás miért volt teljes szabályossága ellenére mégis hibás, mert azt minden normálisan gondolkodó és érző ember önmagától is megérti. Mert egész egyszerűen megérzi. Ezek a jogszerű, ugyanakkor erkölcstelen jogszabályok és jogi eljárások.        

Az utólagosan beismert, elhibázott lépésekkel van egy nagyon nagy probléma; nem lehet azokat semmissé tenni. A legtöbb esetben utólag könnyen megállapítható, hogy rendkívül érdekes gondolkodásmóddal, vagy nem kevés – feltehetően információhiány okozta – tudatlansággal kellett rendelkezni ahhoz, ha a bekövetkezett és folyamatban lévő eseménysorozat lehetséges megtörténtét az illetékesek nem látták előre. Nincs az az összeg, amiért megérné egy ország becsületét, megbecsültségét, tisztességét eladni. Gazdasági nehézségek minden évtizedben voltak és lesznek. De a jóhírnevét egy állam százévenként csak egyszer játszhatja el. Hosszú évek munkáját fogja igényelni a diplomáciai öngyilkosságok okozta sérelem kiváltotta károk helyrehozatala.

„Keskeny és csúszós volt az ösvény. Az egyik lábam kicsúszott alólam, és letaszította a másikat az útról. De talpra álltam és azt mondtam magamnak: “csak megcsúsztam – nem estem el…”
„Mindannyiunkban ott él a felelősségérzet, hogy folytatnunk kell, mindannyiunknak kötelessége, hogy küzdjünk.”

Abraham Lincoln

Ha a magyarok, mint békeszerető, az emberi nemre értékként tekintő, az emberi jogokat tiszteletben tartó nép képében kívánnak a világ előtt mutatkozni, akkor sürgős és határozott lépésekre van szükség. A mostani félrelépéssel rettenetes hibát követtek el a vezetőik. Olyan ügybe avatkoztak bele, amihez semmi közük nem lett volna. Olyan népeket hergeltek bele egymás iránti még hevesebb ellenérzésekbe, akik eddig is csak néhány puskalövésre voltak a háborúskodástól. Ezzel pedig olyan helyzetet teremtettek, amit nagy valószínűséggel, a mostani döntésükből kiindulva, nem vagy újfent hibásan fognak tudni majd csak kezelni. Nagyon sokaknak a saját erejük és módjuk szerint rengeteget kell az elkövetkező hónapokban, években azért dolgozniuk nemzetközi szinten, hogy egy óriási hiba miatt ne tapadjon vér a magyar nemzet kezéhez. 

Minden a demokráciáért, az emberi jogokért és a jogállamiságért elkötelezett ember nevében kérjük az örményeket, éljenek bárhol is a világban, hogy bocsássák meg egyszer, ha tudják, a mostani Magyarországot képviselőknek és így az általuk a katasztrofális helyzetbe közvetlenül belesodródott országnak ezt az óriási hibát. Azoknak a magyar embereknek, akik felelősséget éreznek hazájuk, vagy anyaországuk sorsa iránt meg kell érteniük, hogy ez a ballépés minden későn beindított kapkodás és kiadott jegyzék ellenére nem bagatellizálható el és nem tehető meg nem történtté. És éppen mi ne éreznénk át, hogy milyen az, amikor megaláznak egy nemzetet? Ami most történt, az pedig nem csak egy nép, de a legfőbb emberi értékek megsértése volt.

„Nem vagyok köteles győzni, de köteles vagyok igaznak lenni. Nem vagyok köteles sikert elérni, de köteles vagyok a bennem lévő fényhez méltón élni.”

Abraham Lincoln

A két szempontból szégyenletes, egy szempontból tragikus és érthetően dühítő történet tanulsága szerint az egykori Magyar Köztársaság tisztában volt az általános emberi értékek védelmében ráháruló kötelességgel, a mostani Magyarország ugyanakkor erről valamilyen okból megfeledkezett. (A legnagyobb jóindulattal is lehet a szeretett hazának beláthatatlan károkat okozni.) Az emberi értékek univerzalitása talán még nehezebben kérdőjelezhető meg, mint az emberi jogoké. Azok nem a nyugati civilizáció termékei, minden emberi közösség kialakulását végigkísérték, elősegítették. A más népek szándékos vagy egy felesleges és elkerülhető hibából eredő akaratlan megharagításától való tartózkodás a béke megőrzésének a XX. századi európai történelem tanulságai szerint az egyik legbiztosabb és egyben legnagyobb tudást, türelmet és gyakorlatot igénylő módja.

No comments

Írja meg véleményét!