„Az Alkotmány az a vezérvonal, amitől sohasem fogok eltérni.”

George Washington

Tanuljunk együtt demokráciát!

7. rész

Alkotmányról, alkotmányosságról

Minden szervezetnek, legyen az apró vagy világraszóló szüksége vagy szabályokra. Ugyanez igaz az államokra is. Az állam az egyik legbonyolultabb szervezetrendszer, az emberiség egyik legelemibb és legjelentősebb civilizációs vívmánya. Az első államok kialakulását általánosan az (nyugati) időszámításunk előtti hatodik évezredre, a nagy folyamvölgyi kultúrák kialakulásához kötik. Az államok funkciója mind a mai napig változatlan. Kereteket teremt az emberi együttélésnek, mederbe tereli a konfliktusokat, képviseli és megvédi az államhatárokon belül élők átfogó, közös érdekeit. Az állam tevékenységét meghatározó szabályok gyűjtőrendszere az alkotmány.

Nem minden állam rendelkezik alkotmánnyal. Főként a nyugati, demokratikus világ országai azok, akik fejlődésük során megalkották a szerződések és az alkotmányok, főként az írott alkotmányok fogalmát. Az írott alkotmányra a legjobb és legnevesebb példát az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya adja. Ugyanakkor a szintén az angolszász jogi kultúrába tartozó Nagy-Britanniának mind a mai napig nincsen papírra vetett „tintaalkotmánya”. Nagy-Britannia alkotmányát íratlan alkotmánynak nevezzük. Ez semmit nem von le az Egyesült Királyság demokratikus értékeiből, az állam és a jog fejlődése nem hívta életre, nem is igényelte egy írott alkotmány megalkotását. A szabadság, a demokrácia és az emberi jogok kézzel fogható alkotmány híján is elválaszthatatlanok Nagy-Britannia lététől. Az alkotmányosság szelleme nem feltétlenül igényel papírra vetett fellengzős szavakat ahhoz, hogy érvényesülhessen egy állam kulturális, társadalmi, gazdasági és politikai életében. Erre éppen a sokáig Amerika és Európa között közvetítő szerepet játszó szigetország a legjobb példa.

Az írott alkotmányok „népszerűsége” ettől függetlenül megkérdőjelezhetetlen a nyugati féltekén. Ez többek között azzal is magyarázható, hogy az európai kontinens jogfejlődésében az írott jognak, a jogszabályoknak jóval nagyobb szerepet szántak, mint bármikor Angliában, ahol inkább a gyakorlatra, a szokásjogra helyezték a hangsúlyt (amit nehezebben lehetett volna formálhatatlan, szilárd, „rigorózus” törvényekbe átültetni). Az írott jogrendszer írott alkotmányt igényelt. Az Amerikai Egyesült Államok születésekor az alapító atyáknak minden elképzelhető módra szükségük volt, hogy kifejezhessék elszakadásukat, függetlenségüket egykori gyarmattartójuktól, a függetlenségnek és az új állam megszületésének és működési alapelveinek, állami szervezetrendszere alapjainak papír alapon is meg kellett jelennie. Ennek a szükségletnek lett a következménye a mind a mai napig hatályos, kisebb módosításokkal kiegészített, a világ több országa alkotmányozói számára mintául szolgáló Alkotmány. Minden megszülető, újonnan létrejövő, illetve gyökeresen átalakuló állam népét képviselő vezetőknek jogukban áll eldönteni, hogy államuk működésének főbb vázát írásos formában is meg kívánják-e jeleníteni. Általában ajánlatos, hiszen ezzel egyértelművé válhatnak a társadalmi, gazdasági, kulturális és politikai „játékszabályok”, keretek, amelyeket, ha azután megfelelő tartalommal töltenek ki, akkor az alkotmány valóban és igazolhatóan az ország szabályrendszereinek végső alapjává válhat.

Az alkotmányok megalkotásához való ragaszkodás főként a demokratikus berendezkedésű államokra jellemző (habár tudjuk, hogy például a sztálini Szovjetunió és megalkotta a maga alkotmányait, azonban azok gyakorlati érvényesülésük hiánya miatt mindössze érdekességként vagy a szovjet cinizmus megnyilvánulásaként tarthatók számon). Egy alkotmányban a hatalmi ágak, a szervezetrendszer alkotórészei, illetve jelentős második részként az emberi jogok megnevezése és azok érvényesítése melletti kötelezettségvállalás szerepel általánosan elfogadott szerkezetként. A demokrácia mindezen nélkülözhetetlen összetevőit papíron leírva látni, bizonyosságot és bizonyosságot adhat az állampolgároknak már puszta létezésükről és az ebben rejlő védelem és segítség biztosítottságáról. Ugyanakkor egy alkotmány mit sem, ha az alkotmányosság szelleme megtorpan a bejárati ajtóban és nem képes részletesen, vagy kevésbé részletesen kibontott szabályrendszerben kibontakozva az állami működést és az emberi élet legfőbb szféráit beindítani és többé-kevésbé zökkenőmentes ténykedését biztosítani. Az alkotmányosság szellemének nemcsak az alkotmányozókat, hanem az egész népet át kell hatnia, ami viszont csak úgy valósulhat meg, ha az alkotmány szelleme nem áll meg az íróasztalon, hanem az állami szervek és az állampolgárok mindennapjaiban a legfőbb követendő elvé válik, megkérdőjelezhetetlenné, egyértelművé és láthatatlanul is érezhetővé. Alkotmányokról, alkotmányos értékekről, alkotmányosságról és az ezektől elválaszthatatlan jogállamiságról, emberi jogi szemléletről, demokratikus hatalommegosztásról és a szabadság eszméjére épülő államról csak akkor van értelme beszélni, ha ezeket egymástól elválaszthatatlannak és minden helyzetben betartandó és követendő elveknek tekintik az adott országban élő emberek. A hatalmi ágak viszonyulása az alkotmányhoz különösen meghatározó. Hiszen az alkotmány a törvényhozó hatalom legfőbb külső korlátja, a végrehajtó hatalom, mint az alkotmány legfőbb szolgálója, az alkotmányban lefektetett, áthághatatlan elvek szerint kormányoz, a bíróságok pedig ítéleteikben az alkotmányra, mint legfőbb forrásra hivatkoznak. Az alkotmány nemcsak egy darab papír, amibe a hatalom mindenkori birtokosai kényükre-kedvükre beleírhatnak, vagy kihúzhatnak belőle. Az alkotmány az egész nép, minden szabályrendszer alapelve, amin nem szerencsés túl gyakran változtatni.

Nem szükséges mindenféleképpen írott alkotmánnyal rendelkezni ahhoz, hogy az alkotmány szelleme őrködhessen a törvényhozás, a végrehajtás és a bíráskodás ágai valamint a demokratikus rendszerekben ismert egyéb intézmények felett, hiszen egy darab papírra vetett néhány fennkölt gondolat még teszi sem megalkotóit, sem a szélesebb értelemben vett népet demokratikus szemléletűvé. A lényeg a megvalósításon, a mindennapi gyakorlaton van. Ahol pedig már nem lehet tintavárak falai mögé elrejtőzni.

No comments

Írja meg véleményét!