„Az igazságot akkor lehet megtalálni, ha szabadon lehet keresni.”

Franklin Delano Roosevelt

Rendezni a múltat, boldogulni a jelenben és bízni a jövőben

Wake up, slow down do nothing right now

Breathe in, breathe out did we forget how

To live, to dream and what it all means

It’s like we don’t care

Who’s hot, who’s not who’s got the right upside down

Tonight, tomorrow you’re out of time

Upstyle, you are back in the line

A race to nowhere

Magyarországon valahogy ez sosem sikerült. Sem a múltrendezés, sem a jelenben való boldogulás, sem a jövőben való, a realitásokon nyugvó bizakodás. A szomszédos államokkal való folyamatos nyílt vagy rejtett, de a XXI. században egyértelműen politikai célokat szolgáló acsarkodás, a mostanában a magyar társadalmat belepni tűnő rossz döntések hulláma, és a jövendő tragikus következményekkel járó félreértelmezése. Örülhetünk neki, megint itt tartunk. Az igazságkeresés útja újfent, immáron sokadszorra visszafordíthatatlannak tűnő módon, ahogy már többször is, keresetlenül, de nem visszazökkentésre reménytelenül megakadt.

Come on boys, come on girls

In this crazy, crazy world

You’re the diamonds, you’re the pearls

Let’s make a new tomorrow

Come on girls, come on boys

It’s your future, it’s your choice

And your weapon is your voice

Let’s make a new tomorrow

Today

A gazdaságot, a társadalmat komoly megpróbáltatások, a szociális, a kulturális rendszert valóságos hurrikán, a minden modern államban kiemelt fontosságot igénylő oktatást és egészségügyet kíméletlen szőnyegbombázás érte. Ez történik, ha néhány önmagát világmegváltónak, világhódítónak, vagy egész egyszerűen csak hősnek képzelő ember kezébe kerül egy ország irányítása. Akik csak saját igazukat hajlandóak elismerni és követni az általános igazságra tökéletesen fittyet hányva.

Turn left, turn right don’t make up your mind

Your way to fame is all in vain

You get in the spot then you run out of luck

You’re going nowhere

Ha az aktuális vezetőréteg csalódást keltett, akkor nincs más hátra, mint hogy le kell váltani. Azonban míg az érett, valódi demokráciákban ez magától értetődő, addig az átmeneti féltekén még sokan vannak olyanok, akik a hatalom fogalmát egész egyszerűen félreértelmezik. A hatalom nem azt jelenti, hogy a birtokosa bármit megtehet, hanem azt, hogy a mindenkori győztes kap egy lehetőséget népe szolgálatára. A tevékenysége vagy pozitív megítélést nyer, vagy nem. Ha azonban már a hatalom birtokában egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy nézőpontja helytelen, akkor vagy változtat azon, vagy amennyiben nem tud, akkor az egykor felé irányuló bizalmat elvesztve feláll és továbbáll. Normális országokban ez így működik. Aki nem vagy rosszul élt a kínálkozó lehetőséggel, az megköszöni a részvétel lehetőségét és népe érdekében lemond tisztségéről. Ez az egyetlen korrekt megoldás ilyen esetben.

We can change it all today!!!

Amit a nép adott, azt csak a nép veheti vissza. A kérdés az, hogy a mai magyar választópolgárok közül van-e 50%+1 ember, aki változtatni szeretne a mostani helyzetén. Aki azt kívánja, hogy legyen már ennek az egésznek vége. Szörnyű, lehangoló, depresszív közhangulat uralkodik az országban és ez túlságosan sokáig már nem tartható. Nem kell 2/3. elég 50%+1. Mert ez már annyit jelentene, hogy hiszünk a demokráciában és elvetjük a diktatúrát. Ugyanis, ha az ország választópolgárai közül 50%+1 így gondolkodik, akkor a demokrácia életben maradhat. Az Alaptörvénnyel és a 2/3-os törvények miatt nem kell aggódni. Pillekönnyű az a gránit, amiből azokat faragták.

Come on boys, come on girls

In this crazy, crazy world

You’re the diamonds, you’re the pearls

Let’s make a new tomorrow

Come on girls, come on boys

It’s your future, it’s your choice

And your weapon is your voice

Let’s make a new tomorrow

Today

(A Friend in London – New Tomorrow)

Ha a jövő a tét, akkor általában azok küzdene érte a legjobban, akiknek rengeteg vesztenivalójuk van. Mondjuk egy egész élet. A képességeinek és nem az anyagi helyzetének megfelelő oktatáshoz mindenkinek joga van. A hallgatói szervezetekről pedig elég ennyit tudni, hogy a különleges eseteket leszámítva meglepően pontosan letükrözik a nagy politikai gyűjtőhelyekben megfigyelhető képviseleti struktúrát, arányokat. A leváltásukról ugyanaz elmondható, mint a „nagy testvérekkel” kapcsolatban. Ha nem tetszik, ahogy dolgoznak, másokat kell a helyükre ültetni. Ez demokráciában természetes. A demokrácia egyik jellemzője az, hogy mindenkinek lehet saját véleménye, szabadon megvallhatja és képviselheti kisebb, ha pedig ki tudja vitelezni, akkor nagyobb közönség, nyilvánosság előtt is. Mindenki meghallgatja a másikat, majd valamelyik vélemény elnyeri a többség támogatását, képviselője pedig megpróbálja a valóságba átültetni. Amennyiben nem jár sikerrel egy újabb véleménynek szavaz bizalmat a többség. De a véleményét mindenkinek tiszteletben tartják, nem próbálják az állampolgárokat elhallgattatni, hangjukat elfojtani. Hagyják, hogy szabadon keressék az igazságot. Előbb utóbb valaki majdcsak rátalál. Ez nem bonyolult folyamat. Csak néha segíteni kell a beindítását. Amire az ifjaknak most nagyon jó esélyük van. (Természetesen az ifjúság is megtévelyedhet, megfélemlíthetik, vagy megvezethetik – pl. Mao Kínájában a vörös könyvecskéket lobogtató fiatalok. Azonban demokratikus, jóléti társadalomban felnőtt ifjak esetében erre nagyon kevés eséllyel kerülhet sor.)

No comments

Írja meg véleményét!