„A nép csak akkor nem képes a hatalmát gyakorolni, ha az emberek tudatlanná és korrupttá válnak, ha csőcselékké korcsosulnak.”

James Monroe

James Monroe egyike volt az amerikai Alapító Atyáknak, és bár nem tartozik a legjelentősebb elnökök közé, keze nyomát ő is rajtahagyta azon a szabadok és a bátrak földjén. A nép jellemzése tekintetében pedig ugyancsak pontos munkát végzett. James Monroe még megtapasztalhatta, hogy milyen érzés volt a szabadságukért küzdeni egy olyan háborúban, amit csak kitartással és nem nagy, döntő győzelmekkel nyerhettek meg. Ugyanakkor ő már tapasztalatainak köszönhetően igazi politikus is volt. Thomas Jefferson tanítványa. Ismerte a népét, ismerte az emberi jellemet és a veszélyeket, amiket magában rejt.

Mi minden múlhat néhány aláíráson. Mi is? Különös helyzetben van az a kormányzat, amely szorult helyzetét érezve a hozzá hűséges emberek háta mögé bújva próbálja erejét fitogtatni. Nép és nép között mindig is voltak különbségek. Az eltérő történelmi háttér következtében minden nép sajátos jellemzőket öltött magára az évszázadok során. Nem nehéz megmondani, hogy a magyarság az igazi szabadságot meglehetősen ritkán és igencsak rövid időre ízlelhette meg. Ez nem volt elég ahhoz, hogy megértse, valójában mit is jelent szabadnak lenni. Hinnünk kell azonban abban, hogy a magyar emberek még képesek értelmesen gondolkodni, tisztességesen élni és felelősséggel dönteni. És cselekedni, ha úgy hozza a szükség. Nem válhat a magyar nemzet tudatlan birkacsorda és korrupt csőcselék elegyévé. Ennél több van bennünk.

„Az őszinte meggyőződés ad nekem bátorságot; az Alkotmány pedig útmutatót.”

Andrew Johnson

Andrew Johnson szerencsétlen helyzetben lett elnök. Abraham Lincolnt követte, aki vitán felül állóan az Amerikai Egyesült Államok egyik, ha nem a legjelesebb elnöke volt. Ő viszont, ha nem is érhetett halhatatlan elődje nyomába, de azért megállta a helyét. Talán a fent idézett hitvallása segítette.

Ha már a formai szempontok szóba kerültek. Az Alaptörvény megítélése meglehetősen szélsőséges pályán mozog. Vannak olyanok, akik szinte műalkotásként és kinyilatkoztatásként tekintenek rá, és vagyunk olyanok, akik elfogadhatatlan és megtűrhetetlen jogi zsákutcaként tekintünk a mostani törvényhozás csúcstermékére, aminek amilyen gyorsan csak lehet, el kell tűnnie a magyar jogrendszerből. Mostanában nagyon sokat emlegették a formai okokat, akkor beszéljünk a formai okokról. Közelítsük meg a hazája és a saját sorsáért felelősséget vállaló állampolgárok szemével. Az Alaptörvény elfogadhatatlan, mert nem a nép törvénye – hanem egy pártkoalícióé. Az Alaptörvény elfogadhatatlan, mert éppen azokat zárták ki a megalkotásában való közreműködésből, akiket a legjobban érintene. Az Alaptörvény elfogadhatatlan, mert nem az ország boldogulása, hanem a történelemkönyvekbe való kitörölhetetlen bevésődés volt a megszületésének a fő mozgatórugója. Az Alaptörvény elfogadhatatlan, mert egy hazugságra épül. Az alkotmányozáshoz nem elég kétharmadot szerezni a választásokon. Ahhoz még ennél is jóval nagyobb konszenzus kell. És végül az Alaptörvény elfogadhatatlan, mert elvette a Magyar Köztársaságot. A kormányzat történelmi szerepre áhítozott? Megalkotta magának. De megírni nem fogja magának. Azt bízza csak az eljövendő nemzedékekre. Azok mindig minden hazugságról, minden gyáva lépésről, minden tákolmányról le szokták rántani a leplet.

„Hidd el, hogy képes vagy rá és a munka fele már készen is van”

Theodore Roosevelt

Theodore Roosevelt jellegzetes figura. Akinek volt már a kezében plüssmackó, az már közelebb is kerülhetett az amerikai történelemnek ahhoz a szegletéhez, amit Teddy Roosevelt neve fémjelez. Jelentős férfiú volt, minden tekintetben, és rendkívül bátor. Olyan bátor, amilyennek olykor minden államfőnek lennie kell.

Kényes pontjához érkezett a magyar közélet. Ritkán adatik meg, hogy az embernek lehetősége legyen arra, hogy teljes bizonyossággal meghatározó befolyással lehessen későbbi megítélésére. Egy államfőnek ritkán adatik ez meg. Most ilyen pillanathoz érkeztünk. Ez pedig roppantul izgalmas. Szemtanúi lehetünk annak, hogy megmutatkozik az államfők egy típusa. Hiszen bárhogy is döntsön most, mindenféleképpen például fog szolgálni. Ha eleget tesz őt egyébként a koalíciós társsal a pozíciójába helyező pártja vezetőjének az óhaját, akkor ékes példájául szolgál majd a pártpolitikai érdekektől elszakadni képtelen államfőnek. Volt erre példa korábban, és ezután is lesz. Ha azonban a józan észt és a független jogászi megérzést követi, nos, megállítani a folyamatot talán ő akkor sem lesz képes. De időt ad az állampolgároknak arra, hogy ezt az országot térdre kényszerítő partizánakciót leállíthassák. Minden rajta áll most. Pár napon belül, ha semmi nem jön közbe, a kezében tartja majd azt a tollat, amivel kétharmados ámokfutásban játszott saját szerepéről szóló regénynek egy rendkívül jelentős fejezetét írhatja meg. Egy ilyen esély ritkán hullik egy államfő ölébe.

„Soha senki sem foszthatja meg az amerikaiakat a szavazati joguktól, csak maguk az amerikaiak, mégpedig egyedül úgy, hogy nem mennek el szavazni.”

Franklin Delano Roosevelt

Vajon mit mondana most Franklin Delano Roosevelt, ha tanácsot kérhetnénk tőle a magyar helyzettel kapcsolatban? Az az elnök, aki maradék életerejét is az elnyomó, embertelen diktatúra elleni harc oltárán áldozta fel. Nagy valószínűséggel amerikai lévén meg sem értené, hogy miért maradhatott egy ilyen szerencsétlen kormányzat ilyen sokáig hatalmon? Miért tűrte el a nép ilyen sokáig az ámokfutást? Egész egyszerűen, mert megszokta, hogy tűr. Mert előbb-utóbb úgyis mindennek vége lesz. Ez nem helyes filozófiai, túl sok kárunk származott már belőle. Valami már érezhetően megváltozott. Azonban nem szabad illúziókba ringatnunk magunkat. Minden túlzó statisztika ellenére megállapítható, hogy a mostani kormányzatot még mindig nagyon sokan támogatják. Talán nehéz megérteni, de van, akinek szimpatikus, biztonságot és állandóságot nyújtó ez a mostani vezetői stílus. De ha egyszer végleg elmúlik a varázs, ha már nem lesz miből jutalmazni, akkor hirtelen minden össze fog dőlni és az rettenetes lesz. Csak remélni lehet, hogy az átmeneti látszólagos és kivitelezhetetlen nagyvonalúság nem fogja még átmenetileg sem túl sok ember szemére a már fel-fellebbenő fátylat visszaragasztani. Nem szabad megvárni, míg minden bedől. Az nagyon fájdalmas lenne az egész ország számára. Minden kis kedvezményezés értékelendő. Valami, de távolról sem elég. Tudatosítani kell az emberekben, hogy szép jövendőt hazudnak nekik, miközben az alapok egyre jobban csúsznak bele a süppedő mocsárba. Ki kell jelenteni, hogy hazudnak, majd annyiban hagyni a vezetőréteget annak álláspontjával együtt és meg kell tisztelni az embereket az igazsággal. Ezt a szégyent, amiben most készülünk elmerülni, a forinttal együtt az egész magyar állam keservesen meg fogja szenvedni. A magyar néppel együtt.

No comments

Írja meg véleményét!