„Viselkedj mindenkivel udvariasan, de csak kevesekkel bensőségesen, és alaposan tedd próbára azokat a keveseket, mielőtt beléjük helyezed a bizalmadat.”

George Washington

George Washington az amerikai nemzet atyja. Minden nép szereti bizonyos megtisztelő címekkel kitüntetni egykori nagyjait, ezzel is jelezve irántuk érzett nem múló tiszteletüket, megbecsülésüket és hálájukat. Tisztelet, megbecsülés és hála. Kevesek emlékének adatik meg az a kegy, hogy az utókor szemében megkérdőjelezhetetlenül óriásokká váljanak. Ahány nemzet, legalább kétszer annyi hős. Ők azok az emberek, akik meghatározzák a világ mindenkori arculatát. Az igazi hősöket már saját koruk is felismerte, az utókor pedig halhatatlanná tette. Napjainkban már nincsenek George Washingtonok. Álma, a szabad, független és erős amerikai demokrácia megvalósult. Európa előtt azonban még hosszú út áll. A nemzetállami túlfűtöttség kora lejárt. Európának egységes vezetésre van szüksége, ha még valaha is érdemben bele akar szólni a világ eseményeibe. Ez azonban nem lehetséges akkor, ha maguk az európai pártok sem képesek az európai értékeket következetesen képviselni és betartatni. A pártkapcsolatoknál az elveknek sokkal erősebbnek kell lenniük. Az Európai Néppárt úgy látszik megrekedt ebben. A szocialisták annyival voltak csak jobbak, hogy egyik kelet-európai szövetségesük lehűtésére még időben hajlandóak voltak, mielőtt újabb szégyen érte volna Európát. Abból egyszerre egy bőven elég. Értessék meg az európai politikusok az emberekkel, hogy szilárdan kiállnak az európai értékek mellett. Mutassák fel azok erejét. Különben Európa elveszíti helyét a világpolitikában és világgazdaságban. Egyedül a nemzetek többsége nagyon gyenge, nem képes felvenni a versenyt a nagyobb államokkal. Ez pedig minden európai nemzet érdekével ütközik. A közös érdekünkkel ütközik. Európa nemzetei együtt erősebbek és többre képesek, mint külön-külön. Ezt kell az európai emberekkel megértetni. Hogy nem az Uniót mentjük most, hanem mindannyiunkat egyenként. Ha ezt az európaiak megértik, akkor igényelni fogják az erős Európát.

„A tények makacs dolgok; és vágyaink, hajlamaink, vagy szenvedélyeink parancsai, legyenek azok bármilyenek is, a tényállást és a bizonyítékok jelentését nem változtathatják meg.”

John Adams

John Adams az Amerikai Egyesült Államok második és egyik legkeményebben dolgozó elnöke volt. Nem mellesleg kimagasló képességű ügyvéd, a jogot ismerő és azzal bánni képes ember volt. Ő ott volt, amikor az amerikai demokrácia alapjait lerakták. Igaza van Adams elnöknek. A tények makacsok és kérlelhetetlenek.

Ha 2014-ben beveri a magyar társadalom az utolsó szöget is a jövője koporsójába, akkor rendkívül nehéz lesz a szabadságszerető embereket maradásra bírni. Hiszen azzal a magyar nép bebizonyítaná azt, hogy számára a demokrácia, a szabadság és az emberi jogok semmi sem jelentenek, semmit sem érnek. Egy ilyen társadalomban egy szabad ember előbb-utóbb – az egyéni tűréshatárától függően – megfullad.

„Ne a Republikánus vagy a Demokrata, hanem a jó választ keressük. Ne akarjuk a múlt hibáit mindenáron valakire rákenni. Fogadjuk el felelősségünket a jövőért.”

John F. Kennedy

John F. Kennedy a XX. század egy szimbolikus alakja – főként tragikus halála miatt. legenda épült köré, amely a mai napig él, függetlenül attól, hogy egyre több kijózanító részlet lát napvilágot munkásságáról, életmódjáról. De mindez a témánk szempontjából nem fontos. Akár ő találta ki, akár más adta a szájába a sorokat, attól még igazak maradnak. A folyamatos bűnbakképzés nem vezet sehová. Aki csak úgy tudja a hatalmát fölépíteni és megtartani, hogy ellenszenvet, vagy akár gyűlöletet kelt egy általa kreált ellenséggel szemben a körülötte élőkben, az gyenge és gyáva. Gyenge, mert nincs elég ereje ahhoz, hogy a dolgokat a saját mivoltukban szemlélje és gyáva, mert még csak meg sem hajlandó ezt próbálni. Minden társadalom kitermeli a maga vezetőrétegét. Elég tragikus ez a mai magyar helyzetet szemlélve, de nehezen adódik más magyarázat a végtelen tűrésre. Talán a magyar nép nem is akar felelősséget vállalni a jövőjéért. Azt találja kényelmesnek, ha mások döntenek felett. Akiket utána nyugodtan szidhat, ha hibáznak. De nem hajlandó a maga kezébe venni a sorsát. Talán a történelem formálta ilyenné, talán mindig is ilyen volt. De ez nagyon rossz politika. Hiszen a mostani állapotokhoz is emiatt jutottunk el. És hol van még a vége? A java csak most jön.

„Ne úgy írj, hogy megértsenek, úgy írj, hogy ne érthessenek félre.”

William Howard Taft

Taft elnök sokkal jobb jogász volt, mint politikus. Bár elnökként nem sikerült kiemelkedőt alkotnia, eredeti szakmájában azonban tagadhatatlanul otthagyta névjegyét. Feltűnő jelenség, minden értelemben. Türelemmel kivárta, míg elérte azt a pozíciót, amire a legalkalmasabb volt és ahol a leghasznosabb munkát tudta kifejteni. Valakinek ez a kegy sosem adatik meg.

Magyarországon ma nincsen demokrácia. Hogy mi van helyette? Egy ember akarata a demokrácia látszatába csomagolva. Látszólag működnek az államhatalmi szervek, de mindegyik, az egy bírósági szervezetet leszámítva, azon igyekszik, hogy egyetlen egy ember és annak legszűkebb csoportja érdekeit, óhajait, vágyait kielégítse. Köztársasági elnök is van, de minek? Magyarország nem demokrácia, mert az emberek többsége nem is akarja annak. Vagy talán nincs tisztában azzal, hogy a demokrácia nem abban áll, hogy egy valaki kénye-kedve szerint dönthessen minden felmerülő kérdésben. Nem, a demokrácia éppen ennek a megakadályozását szolgálja. Az is lehet, hogy az emberek többsége örül is annak, hogy ilyen helyzet alakult ki ma Magyarországon. Talán maga a nép is ezt akarja. Valami felfoghatatlan módon, és okból nem akar rajta változtatni. Ameddig az arca nem fog találkozni a talajjal, addig félő, hogy ez nem is fog megváltozni. Hiszen mi kellene még, hogy lehulljon a hályog a szemükről? Hogy megmutassák nyíltan és világosan, hogy ezt akarják-e? Ne csak néha-néha lebbenjen fel a közöny fátyla, hanem most már végképp döntsék el, hogy mit akarnak. Demokráciát, szabadságot, Európát? Akkor a mostani rendszert el kell törölni. Vagy jó, ami van? Mert, akkor az egészről fölösleges beszélni.

„Soha senkinek nem fűtöttem be. Csak az igazat mondtam, és ettől begyulladtak.”

Harry S. Truman

Harry S. Truman Roosevelt elnök halálával lett az Amerikai Egyesült Államok elnöke. Nagy ember árnyékában munkálkodni sosem hálás feladat. A választási kampányok akkoriban még jóval személyesebbek voltak. Híveihez karnyújtásnyi távolságra kerülhetett, akik többször is azt kiabálták, hogy „Fűts ne nekik, Harry”. Ennek ellenére kevés esélyt láttak a győzelemre, már előre lemondtak róla, ha úgy tetszik. A meglepetés mégis beütött és Trumant 1948-ban a saját jogán is elnökké választották. Truman egyszerű ember volt, aki tudta, hogy mi a különbség jó és rossz, igazság és hazugság között (tudjuk, hogy az atombombák ledobása miatt lelkiismeret-furdalástól gyötört Oppenheimerrel való találkozása után azon mérgelődött, hogy az ő kezéhez sokkal több vér tapad, mint a tudóséhoz, mégsem süllyed bele a mélabúba, hiszen munkáját el kellett látnia). Az igazság olykor nagyon fájdalmas tud lenni. Annak is, aki kimondja, és annak is, aki meghallja és van még benne, annyi jó érzet, hogy valamennyire zavarja.

Ma Magyarországon az ellenzéknek egyetlen egy dolga van. Feltárni az emberek előtt az igazságot. Mondják ki, hogy a kormányzat hazudik, majd tegyenek pontot a mondat végére és magyarázzák el a népnek az igazságot. Még egy ilyen választást nem engedhet meg magának az ország. Az ellenzék majd egyezségre lép, ha itt van az ideje. Rá fognak kényszerülni, hiszen az emberek, a támogatóik ezt várják el tőlük. Véget kell vetni annak az időnek, hogy az emberek függnek a pártok irányításától. Nem. A pártok függjenek, az emberek akaratától. Az egész magyar társadalom még nem érett meg erre a nagy lépésre, az látszik. De talán vannak már annyian, akik kikényszeríthetik a pártoktól, az ellenzéktől ezt a változást. Egy nagy közös ünnepség erre kitűnő alkalmat teremtene, de talán még nem értek meg erre az ellenzéki szervezetek. A népnek mindazonáltal el kell fogadnia a pártokat, nem szabad elzárkózni tőlük, de teljesen szabad kezet sem kaphatnak. Túl nagy a hatalom csábítása, semmint, hogy ellent tudnának állni neki, ha vezető pozícióba kerülnek. Az egyensúlyt nehéz megtalálni, de nem lehetetlen. A demokráciát pedig meg lehet tanulni. A szellemét a lényünk részévé lehet tenni. Csakhogy ahhoz akarnunk kell a szabadságot, annak teljes valójában. Különben nem is lehetünk demokratikus állam. Ahogy azt a mostani helyzet is mutatja.

No comments

Írja meg véleményét!