„A legvégén nem az fog számítani, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben.”

Abraham Lincoln

Lincoln után, szabadon

Háromféle ember van: a mozdíthatatlanok, a maguktól mozdulni képtelenek és azok, akik – másokat is magukkal rántva – mozdulnak.

2013. július 1-jén új taggal bővült az Európai Unió. Horvátország csatlakozásával újabb lépést tettünk egy történelmi jóslat valóra válása felé. Az Európai Unió jövője ma két dolgon múlik. Egyrészt azon, hogy vannak-e ma olyan politikusok, akik elég bátrak ahhoz, hogy ki merjék jelenteni: Politikai unió nélkül a gazdasági unió sem működhet hosszú távon! Lejjebb kell adnunk az oly bőszen védett tagállami szuverenitásból! Ha ezek a politikusok megvannak, akkor már minden az európai kontinensen élő embereken múlik. Nekik kell végső soron eldönteniük, hogy közösen munkálkodnak egy boldogabb jövőn, vagy ragaszkodnak a széttagoltsághoz. Lépjünk-e előre, vagy maradjunk még egy kicsit egy helyben? Egyszerű kérdés, nehéz válasz.

Abraham Lincoln, a polgárháborús elnök, a rabszolgaság eltörlője, az amerikai unió megmentője méltán vált a nyugati történelem egyik legnagyobb alakjává. Becsületes Abe tudta, hogy azoknak, akik vissza akarják fogatni a történelem kerekét, akik a már elért eredményeket semmibe véve le akarnak rombolni mindent, amit elődeik oly nagy nehézségek árán elértek semmiféleképpen sem lehet engedni és minden erővel, teljes elszántsággal, bármilyen áldozatot vállalva küzdeni kell ellenük, amíg a nagy célt el nem érjük.

Európa és az Amerikai Egyesült Államok két teljesen eltérő fejlődési utat járt be. Az Egyesült Államokat már a függetlenségi háború óta egy nemzet jelképezi, közös múlttal, jelennel és jövővel. Az Amerikai Egyesült Államokban sok mindenben vitáznak egymással az emberek mind a mai napig, de az sosem volt kérdéses senki számára sem (a polgárháborús megingás előtt és óta sohasem), hogy mindannyian egy nemzet tagjai, hogy mindannyian amerikaiak. Az Európában élő emberek túlnyomó többsége érthető módon más szemlélettel rendelkezik. Még az Európai Unió vezetői is előbb vallják magukat a saját nemzetiségükhöz tartozónak, mint európainak. Ez eddig elég is volt, talán még egy ideig elég is lesz, de ezen a szemléletmódon előbb-utóbb a többségnek változtatnia kell. Az Európai Közösség/Unió megalakulása óta mindig is voltak néhányan, akik az Európai Egyesült Államok mellett tették le a voksukat, felemelték a hangjukat azért, hogy az európai egység minél hamarabb valósággá váljon. A kérdés az, hogy hány ember és milyen szinten tudja ezt a nagy álmot támogatni.

Az Amerikai Egyesült Államokat az államok hozták létre és ők az építőkövei, a központi hatalom is tőlük ered. Ma az Európai Unión belül üljenek össze azon tagállamok vezetői, akik komolyan gondolják az európai egység létrehozását. A többiek, akik csak támadni tudják az Uniót és közben a támogatásokat zsebre vágni, azoknak az Európai Egyesült Államok/Nemzetek felépítésében nem kell részt venniük. Oszlassuk el ezt a félreértést. Természetesen lehetséges 28 tagállammal is egységbe tömörülni, de ez nem kötelező. Az utólagos csatlakozás lehetségessé válhat, de néhány kerékkötő miatt nem szabad, hogy az európai fejlődés megrekedjen. Ha az Európai Unió nem képes előre lépni jelenlegi formájában és vezetőivel, akkor egy új formára van szükségünk. Ahol minden tagállamban védeni kell a közös európai értékeket, nem törődve azzal, hogy milyen kicsi. Most kell bátornak lennünk. Hogy egyszer még lehessünk valakik.

Egyiptomhoz: a kereszténység azzal élte túl a középkorból az újkorba való átmenetet, hogy kivonult az állami szférából.

Búcsú A Miniszterelnök Úrtól. Sokan vagyunk, akik már csak képekről és a történelemkönyvekből ismerhetjük meg Őt és munkásságát. Ez azonban a lényegen nem változtat. A legnagyobb erény, amivel csak egy ember bírhat, a tiszta, egyszerű emberség. Ezt nem lehet tettetni, nem lehet megjátszani, ez vagy megvan valakiben, vagy nincs. Benne megvolt; ez már a gesztusaiból kiderül. Nem akart többnek, nagyobbnak látszani, mint aki valójában volt és ez a saját emberségéből fakadt. Ez a képesség sajnos egyre inkább úgy tűnik, hogy keveseknek adatik meg. Az életünket meg kell becsülni; el kell döntenünk, hogy mihez kezdünk vele. Tudatosan meg kell választanunk az utat. Ő megtette. És utólag kijelenthető, hogy jól döntött. Sorsa egyértelmű: a példaképek között van a helye. Mint a jó Miniszterelnök képének megszemélyesítője, mint A Miniszterelnök, mint a jó politikus és államférfi.

No comments

Írja meg véleményét!