Az Európai Egyesült Államok

1. állomás

„Egyszer az Amerikai Egyesült Államok példáját követve, létre fog jönni az Európai Egyesült Államok.”

George Washington

Miért ne tekinthetnénk az Amerikai Egyesült Államokat példaképnek? Hiszen egy tőről fakadunk mind a ketten. Az amerikai alkotmány egy stilisztikai remekmű és hozzájárult ahhoz, hogy az Újvilágban egy új nép születhessen és megerősödhessen. A történelmi gyökereink azonosak. Természetesen van közöttünk különbség is. Hiszen az amerikai bölényt sem lehet összetéveszteni a valamiért kevésbé ismert európai bölénnyel. (Tökéletes ismertető képeik American bison és European bison szócikk alatt a wikipedia eredeti angol nyelvű, mindenki által jól ismert oldalán fellelhetők.) Egy tőről fakadnak, de mégis mások. Van azonban, amiben azonosak. Jó érzés lehet egy olyan államban élni, ami immáron késznek tekinthető, ahol már nincsenek kérdőjelek a megvalósíthatóság körül, aminek az évszázados múltja és hagyományai biztonságot nyújtanak a jelenben élő állampolgárai számára is. Európában jelenleg nem ez a helyzet. A változás korát éljük. Most kell eldöntenünk, hogy milyen irányt vegyen kontinensünk jövője. Ez izgalmas, ugyanakkor félelmetes is kissé. De vajon nem féltek azok a bátor gondolkodók is, akik a függetlenségi háború szellemi alapját, majd gyümölcsét is megalkották? Őket talán nem vonzotta és taszította egyszerre az ismeretlen? Pedig nekik nem voltak olyan nagy elődeik, mint a mostani európai uniópárti nemzedéknek. Mi jóval többől meríthetünk. A tudás és a tapasztalat, amit az Amerikai Egyesült Államok évszázadok során felhalmozott a rendelkezésünkre áll. Nem kell olyanná válnunk, mint amilyenek az amerikaiak. Nem is tudnánk. De igenis tanulhatunk tőlük. Vegyük közelebbről szemügyre az Egyesült Államok alkotmányát. Az az alkotmányt, amiben a fensőséges öntömjénezésnek – mivel az alkotmányozók, mivel ismerték sötét természetét és eredményét irtóztak tőle – egyáltalán nem engedtek teret. Ez nem egy dicsőségről és nagyravágyásról íródott irodalmi alkotás, vagy szócséplés. Nem. Ez egy szigorú szellemben megszületett dokumentum, amely egy új állam szabályainak lefektetését, a technikai oldalt, az ésszerű, biztonságos és hatékony hatalomgyakorlás feltételeinek megteremtését, a mindennapi és hosszú távú működés megalapozását tekintette fő céljának.

Mi, az Egyesült Államok népe attól vezetve, hogy

-         tökéletesebbé tegyük az Uniót,

-         megvalósítsuk az igazságosságot,

-         biztosítsuk a belső nyugalmat,

-         gondoskodjunk a közös védelemről,

-         előmozdítsuk a közjót,

-         biztosítsuk a szabadság áldásait magunk és utódaink számára,

meghagyjuk és bevezetjük az Amerikai Egyesült Államok jelen alkotmányát. (Az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának preambuluma)

Az önkényes kiemelések az Amerikai Egyesült Államok preambulumában tökéletes összefoglalják egy új föderális állam megalakításánál felmerülő célokat. Az Unió tökéletesebbé tétele talán első pillantásra nehezen megfoghatónak tűnik, azonban jelen helyzetünkben (Európában) magától értetődő. Európában jelenleg különös kettősség uralkodik. Az Európai Unió léte vitathatatlan, ugyanakkor a nemzetállamok hol áldásos, hol átkos szerepét sosem szabad megfelejtkezni. Az Európai Unió egykori megalakításának fő oka, ha némileg módosult formában mind a mai napig fennáll. Két kis híján a kontinens nemzetei számára végzetes háború után (amelyek során nemcsak az öreg kontinenst, de a világ túlnyomó részét „sikerült” az akkori nemzetállamok urainak lángba borítani) minden erővel azon volt, mind a nagy, győzelemre segítő nyugati szövetséges, az Amerikai Egyesült Államok, mind Európa ritkán vezető szerephez jutó bölcs politikusai, hogy egy újabb, harmadik európai háborút minden lehetséges eszközzel meg kell akadályozni. Az Európai Közösség ebben sikeresnek bizonyult. Az egész kontinensről ugyanez nem volt elmondható. A XX. század végi események, a volt jugoszláv tagköztársaságok közötti véres konfliktus szégyenfoltja maradt volna Európának, ha fő szövetségesünk nem siet újfent megmentésünkre. A fegyveres konfliktus veszélye a szoros főként nemzetközi figyelemnek és talán, kisebb mértékben és bizonyossággal kijelenthetően a fájó tapasztalatoknak is köszönhetően a kontinens földjén megnyugvással kijelenthető, hogy fel sem merülhet. Azonban bár a világ változik, az emberi jellem azonban nem, és a közös biztonság megteremtésének előnyeit sosem, még mindig nem szabad figyelmen kívül hagyni.

Napjainkban sokan bírálják az Uniót. Szinte minden tagállamban erősödnek az ún. euroszkeptikus hangok. A különös az, hogy ezek a hangok főként azokból az országokból érkeznek, akik eddig, sőt sokan mind a mai napig az Unió fő haszonélvezői közé tartoztak/tartoznak. Holott egy Unió nemcsak az anyagi haszonról szól. Természetesen a közös fejlődés, gyarapodás, az is fontos. De egy Uniónak ennél mélyebb alapokon kell állnia. Érzelmi alapokon, ha úgy tetszik. Kötődésen. A közös értékekhez, a közös múlthoz, jelenhez és jövőhöz való ragaszkodáson. Ez a gondolat ott motoszkált annak a néhány embernek a fejében, akik az egész európai álom megvalósításának hosszú útján az első lépéseket megtették. Korábban azt mondták, hogy a Közösség előtt csak fegyverrel lehetett Európát egyesíteni. Az igazság az, hogy az egyesítés a Közösség esetében is fegyverre és háborúra épült. Csak az egyesítés idejére a háború már véget ért, és éppen az abban való meggyötrődés adta a lehetőséget a Közösség megteremtéséhez. Alapvető különbség Amerika és Európa között. Amerikát nem a fegyverektől való félelem szülte. Amerikát az akkori gyarmatok közös érdekei, közös céljai és egyes nagy amerikai gondolkodók elképzelései alapozták meg. A függetlenségi háborúban a gyarmatok lakosai néppé kovácsolódtak össze, megteremtették saját külön identitásukat és képviselőik egy olyan okmányt biztosítottak frissen magalakult országuk számára, ami évszázadokig stabil államszervezetet biztosította (és biztosít mind a mai napig) az Egyesült Államok polgárainak. Óriási szerencséje volt Amerikának, hogy abban a korban olyan embereket tudhatott a magáénak, akik kompromisszumok segítségével mindezidáig megismételhetetlen szellemi eredményre voltak képesek a maguk területén. Európa egészen más helyzetben van. Nem a megmaradásáért, a szabadságáért és a függetlenségéért kell harcolnia. Nem. Olyan szerencsés helyzetben van, hogy mindez az Unió megerősítése nélkül is már a rendelkezésére áll. Bír vele. Egyelőre legalábbis szabadságát és függetlenségét semmi sem veszélyezteti. A másik indok, ami az Európai Unió erősítése mögött is állt, az gazdasági. Amikor ráébredtek arra egyes európai politikusok, hogy többek között közös kereskedelempolitikával, a belső vámhatárok eltörlésével (ami egészen addig elképzelhetetlen volt a nemzetállamok közössége számára), akkor és ezért indult meg Európa az egységesedés felé. Természetesen már a kezdetek kezdetén voltak olyan hangok is, akik egyből egy Európai Egyesült Államok megalkotását javasolták. Azonban a nemzetállamok hangos szuverenitásféltése már akkor és azóta is folyamatosan útját állta egy valódi Unió megteremtésének. Ebben a mostani köztes állapotban, amibe az Unió belesüppedt, a központ valódi, hatékony hatalom nélkül, egyes tagállamok folyamatos ellenállásával és kielégíthetetlen igényeivel folyamatosan egy olyan tarthatatlan állapotba sorolja az öreg kontinenst, ami hátráltatni fogja abban az egy előny, a gazdasági fejlődés elérésében, ami megszületésének egyik okaként szolgált. Ami komoly kérdések elé állítja az európai embereket. A továbblépéshez nemzetekből egységes néppé kell alakulniuk.

A belső nyugalom minden államban elengedhetetlen a fejlődéshez, az előrelépéshez. Európa történelme során sosem a hosszú távú békéről volt híres. Ahol ennyi eltérő nemzet él összezsúfolódva ott elkerülhetetlen, hogy előbb-utóbb konfliktusok törjenek ki közöttük. Az Unió ebben is újat hozott. Határain belül nem tűri meg a fegyveres konfliktust, a tagállamok egymással szembeni nehézségeiket tárgyalás útján kénytelenek megoldani fegyverek helyett. Egy erős központ tudja csak megőrizni a békét Európában, egy olyan korszakot teremtve a kontinens történetében, amilyenre még nem volt példa. Azonban a világ nem ér véget Európa határainál. Bármennyire is minden európai magáévá tesz némi európai gőgöt és arisztokratikusságot tanulmányai során – hiszen tudjuk, hogy a történelem tanulmányozásához mi mindig Európa-centrikusan közelítünk – ezt mindannyian elismerjük. A világban a továbbiakban is lesznek forrongások, felkelések, háborúk, amelyeket a továbbiakban nem feltétlenül fegyverekkel fognak vívni. A XXI. században a kémkedés, a titkok, a technikai fölény utáni kutatás olyan új formát és értelmet nyer, ami eddig egész egyszerűen technikailag megvalósíthatatlan volt. A közös védelem elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy megvédelmezzük saját értékeinket. Amikor az Egyesült Államok megszületett a közös védelem természetesen közös hadsereget jelentett (manapság már közös irodákat is). A közös európai hadsereg gondolata nem új keletű, azonban támogató, értő fülekre eddig még nem talált. Pedig szükség lenne rá. Ha másért nem is, a közös hadsereg közös felelősséggel járna és egy érzelmi, összekötőkapcsot jelentene az európai polgárok között. Európának meg kell védeni polgárait, de ehhez eszközökre is szüksége van. Nem tudni, hogy még milyen fordulatokat tartogat a XXI. század, de ilyen közel az iszlám puskaporos hordóhoz a közös felelősséggel felállított védelmi erő nélkül rendkívül nagy felelőtlenség. Ne kelljen időt és lehetőségeket elpazarolva külön kérvényt benyújtani a tagállamokhoz, hogy lépjenek fel egymás védelmében. Az európai haderő legyen közös kézben. A közjó egyetlen feltétele az egymás iránt érzett felelősség. Ha nem különálló nemzetállamok állampolgáraiként tekintenek az európai emberek magukra, hanem európai polgárokként, akkor könnyebb lesz elfogadniuk, hogy létezik olyan, hogy közjó, és megéri egymásért és a közös célért dolgozni. Végtére is ezen múlhat az európai integráció jövője. Hajlandóak-e az európai polgárok elfogadni egymásért érzett felelősségüket, vagy ragaszkodnak enyhébb, erősebb elszigeteltségükhöz a nemzetállami kereteken belül? A gyengébb, a mostani Unióban a fő támogatottaknak minősülő államoknak is el kell ezt fogadniuk. A támogatások felülvizsgálata, az azokat befizető és azokból részesülő tagállamok helyzetének újraszabályozása, az átutalt összegek későbbi felhasználásának még szorosabb ellenőrzése elengedhetetlen egy erős Unió fennmaradásához és fejlődéséhez. A közjó megteremtése érdekében minden tagállamnak együtt kell működnie. Nemzetekből néppé kell válniuk.

A szabadság és az igazságosság olyan adományok a mai európai polgároknak, amiért elődeik a vérükkel fizettek. Ebben szintén különbség van Amerika és Európa között. Amikor Amerikában megszületett a ma ismert Egyesült Államok a függetlenségi háború emléke még kézzel fogható közelségben volt és főként az azt kirobbantó okok ott éltek az amerikai gondolkodók első és mindezidáig legnagyobb generációja elméjének középpontjában. Gyúanyagként megtelepedtek a fejekben és hozzájárultak egy olyan államszerkezet megalakításához, amelyben soha többé nem juthattak uralomra. Európát most egy másféle kényszer állítja egy nagy döntés elé. Az európaiaknak nem azt kell eldönteniük, hogy fegyvert ragadnak-e a szabadságuk, a függetlenségük és az emberi jogaik érdekében. Ha úgy vesszük Európát nem fenyegetik ilyen kényszerhelyzet. Ez nyilvánvalóan kellemesebb érzés, ugyanakkor valamilyen formában nehezebbé is teszi a döntést. Az európaiak kimondva kimondatlanul mindig is különlegesnek és kivételesnek tekintették magukat. Nem szabad elfelejteni, hogy a nyugati kultúra bölcsője Európában van, a nyugati világ benépesítői az európaiak voltak és a világ egyéb részei akkor kerültek be főként akaratlanul és nem feltétlenül számukra rövidebb időn belül kedvező eredménnyel a világtörténelem vérkeringésébe, amikor az európaiak megjelentek a földjeiken. Habár az emberiség sötét periódusaiból több is Európához kötődik, azért az a bizonyos európai gőg és arisztokratikusság (amivel amerikai oldalról szokták vádolni az európaiakat) mind a mai napig fellelhető bizonyos szempontból szemléletünkben, megnyilvánulásainkban. Éppen ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy még mindig jelentős világgazdasági és világpolitikai helyzetünket megőrizzük és lehetőleg meg is erősítsük. Ez a nagy kérdés most az európaiak számára. Hajlandóak-e megerősíteni saját Uniójukat annak érdekében, hogy gazdaságilag erőssé, a valaha volt legerősebbé, politikailag megkérdőjelezhetetlenül nem csak a múltjuk, de a jelenjük miatt is kikerülhetetlenné váljanak. Komoly kérdések válnak megválaszolásra, még ha nem is tűnnek annyira gyorsan megválaszolandóknak, mint egykoron Amerikában. Most nem azt kell eldönteniük az európai embereknek, hogy fegyvert ragadva megvédik-e szabadságukat egy államtól, esetünkben „mindössze” a világgazdasági és világpolitikai érdekek követelnek maguknak egyre haragosabban figyelmet. Ez azonban legalább olyan nehéz küzdelem lesz, mint az amerikai volt. Csak most nem fegyverek küzdeni fegyverek ellen, hanem szavak és világszemléletek állnak csatasorba egymással szemben. Azonban, ahogy egykoron Amerikában, úgy most Európában sem elégedhet meg a nép félmegoldásokkal. Azokból már volt elég és egész egyszerűen kinőttük őket. Jelenleg egyetlen cél látszik elfogadhatónak: a tiszta európai föderáció megteremtése, amihez rendkívül nagy segítséget nyújthat a számunkra az Amerikai Egyesült Államok alkotmánya. Segítségével kialakíthatjuk a saját alkotmányunkat, ami tükrözi európai beállítottságunkat, értékrendünket, világszemléletünket. Egy közös alkotmány megalkotásához (ami mellett az Amerikai Egyesült Államok példájánál maradva a tagállamok alkotmánya is megmaradhat) azonban az első lépést egy közös elhatározás jelenti. Az európai embereknek el kell kötelezniük magukat az Egységes Európa mellett. Csakis így válhatnak európai polgárokká.

No comments

Írja meg véleményét!