Az Európai Egyesült Államok 2. állomás

Az Európai Egyesült Államok

2. állomás

„Nincs annál ádázabb zsarnokság, mint amit a jogot pajzsként használva, az igazság nevében tesznek állandóvá.”

Charles de Montesquieu

A háromság, amire minden épül.

(Az egyenlő szárú háromszögbe helyezett, a háromszög oldalaival érintkező pálcával kettéosztott kör szimbóluma.

Kör = törvényhozás

Pálca = végrehajtás

Háromszög = igazságszolgáltatás)

Törvényhozás-végrehajtás-igazságszolgáltatás: a szimbólum jelképezi a három hatalmi ág egymáshoz való viszonyát. A végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom közötti egyensúly abból ered. Az amerikai függetlenségi háború korának nagy gondolkodói közül többen is ellenezték a pártok kialakulását, mondván, hogy a pártosodás csak megosztja a népet és ellenségességet szül. Azonban egy demokrácia éppen azért demokrácia, mert igényli az ellentétes nézetek valló embereket és az már teljesen természetesen, hogy a megközelítőleg azonos véleményen lévő a nagyobb hatás és eredmény, és céljaik könnyebb elérése érdekében csoportokba tömörülnek. A megosztottsággal addig semmi probléma sincsen, amíg az alapértékekben minden ember és minden különböző, őket tömörítő párt megegyezik. Ezek a pártok az idők során teljesen összefonódtak a politikai élettel, napjainkban politikai karriert sikeresen és hosszú távon kizárólag pártkereteken belül lehet építeni. A pártok kiépített szervezetrendszere és az emberek életében játszott folyamatos részvételével kialakított megszokottság és biztonságérzet hozzájárul ahhoz, hogy a pártok és egy állam történelme szétszakíthatatlanul egybefonódhasson. A pártpolitikusos és az államférfiak között az a legnagyobb különbség, hogy egy államférfi felül tud emelkedni pártja közvetlen érdekein és az államáéit tudja előtérbe állítani, olykor még saját pártja rovására is. Ez azonban a tényen nem változtat, hogy kell a párt, amely azt a bizonyos államférfivá vált politikust a pozíciójába segíti. És pontosan itt van a témánk szempontjából az egyik legfontosabb pont. Mind a törvényhozás hatalmi ágát, mind a végrehajtó hatalmi ágat – az elenyésző kisebbséget leszámítva – a pártok töltik fel képviselőikkel, jelöltjeikkel. Éppen ezért a kört jelképező törvényhozás, és a pálcát jelképező végrehajtás közötti viszony leginkább attól függ, hogy a törvényhozás és a végrehajtás hatalmi ágakat egymással megegyező, vagy legalábbis együttműködő, vagy egymással ellentétes politikai erők töltik-e fel. A két hatalmi ág eltérő politikai színezete ugyanakkor olykor hasznos is lehet. Minden a személyeken, a politikusok személyiségén múlik. Ha egy tehetséges, hozzáértő és jólelkű ember (egy igazi államférfi) tölti be az általánosan ismert és elfogadott, helyeselhető egyszemélyes végrehajtói hatalmat, akkor az egész ország, ami érdekének szolgálata a legfőbb kötelessége és egyben jellemzője minden államférfinak, akkor egy segítőkész törvényhozással hatalmas eredményeket érhet el a közjó előmozdítása terén. Ha azonban akár a törvényhozásban, akár a végrehajtásban olyan emberek kerülnek vezető pozícióba, akiknek sem készségük, sem tehetségük nincsen az általuk betöltött pozícióval járó elvárások betöltéséhez, akkor kifejezetten hasznos, ha a másik hatalmi ág fékező szerepe érvényesül, mielőtt egy egész ország látná kárát az politikusok elhibázott lépéseinek. Az államszervezet működésének teljes megakadását pedig ilyenkor végső soron a választópolgárok tudják megakadályozni. Előbb vagy utóbb leváltják a kompromisszumra képtelen feleket és olyan embereknek adják a pozícióikat, akik a közös előrehaladás érdekében képesek és készek is együtt működni. Ezen két hatalmi ág esetében minden a választásokon dől el. A választások megfelelő, az egyes hatalmi ágak, és azon belül a törvényhozás egyes tagjai esetében eltérő időközönként történő – az Amerikai Egyesült Államok alkotmányának egyik zseniális újításához hasonlóan, vagy annak megfelelően – megtartása az egymás irányában betöltött ellenőrző szerep eljelentéktelenedésének elkerülése érdekében rendkívül leleményes ötletként, kifejezetten hasznosnak és alkalmasnak bizonyult az Egyesült Államok története során. A végrehajtó hatalomra ugyanakkor jóval nagyobb szerep is hárulhat. Az egyensúly szerepét is be kell tudnia tölteni, ha elég bölcs és a törvényhozás két alkalmanként ugyancsak ellentétes politikai nézeten lévő háza között, az állam működését tartva fenn ezzel. Az igazságszolgáltatás, mint a másik két hatalmi ág tevékenysége fölött őrködő hatalmi ág, amely az esetleges elhibázott és a végrehajtás áldását is elnyerő igazságtalan, vagy haszontalan törvényhozás eredményétől megkímélheti az állampolgárokat. Az igazságszolgáltatás természetesen csak „kívülről” figyelheti a másik két hatalmi ág munkáját, közvetlenül nem avatkozhat be sem a törvényhozás, sem a végrehajtás működésébe, ugyanakkor keretbe foglalhatja a hatalmi áramlás teljes folyamatát. Természetesen annak is fennáll a veszélye, hogy az igazságszolgáltatás szervezetrendszerébe, akár a legfőbb pozíciókba kerülnek olyan személyek, akik nem alkalmasak arra, hogy az igazság és a szabadság védelmezőinek posztját betölthessék. Azonban egy hosszabb, tapasztalatgyűjtésre alkalmas kijelölési út beiktatásával, akár választással, akár a hatalmi ágazaton belülről, felsőbb szintről érkező jóváhagyással megerősítve ezek a hibás döntések könnyebben elkerülhetők, mint az abszolút a választók akaratától függően feltöltődő másik két hatalmi ág esetében. Ez a háromság, ha megfelelően működik, tökéletes védelemben tudja részesíteni mind a demokráciát, mind az annak alapját jelentő szabadságot.

No comments

Írja meg véleményét!