Az Európai Egyesült Államok

3. állomás

A szervezetrendszer legfőbb elemei, reprezentánsai a hatalmi ágak megosztása és az Európai Egyesült Államok különleges politikai és szervezeti igényei alapján

A törvényhozó hatalomról

Minden demokratikus államban a törvényhozó hatalmat egy testület látja el. Az Európai Egyesült Államokban minden a központra átruházott hatáskörrel járó törvényhozó hatalom az Európai Egyesült Államok Parlamentjét illeti, amely két házból, az Alsóházból és a Felsőházból áll. Egy föderális államban a tagállamok képviseletét az államszervezetben meg kell oldani és ennek az egyik zseniális módja egy olyan parlamenti ház megalkotása, amelyben mindannyian egyenlő képviselővel, a képviselők pedig egyenlő szavazati joggal rendelkeznek. Az Alsóházban a tagállamok ugyanakkor az arányosság elvét is szem előtt tartva a lakosságszámuk alapján kiszámított képviselői helyet birtokolnak.

Az Alsóház

Az Európai Egyesült Államok Parlamentje a népuralom centruma. A Parlamentnek, mint fő reprezentatív szervnek minden időben pontosan tükröznie kell a legutóbbi választások eredményeként az európai polgárok véleményét, politikai, gazdasági, társadalmi nézetrendszerét. Olyan választási rendszert kell kidolgozni, amely útján biztosítható az aktuális többség működése, a törvényhozás mozgásban tartása, ugyanakkor a minden válsághelyzetben megbúvó, a demokrácia halálos ellenségét jelentő többség zsarnoksága is elkerülhetővé válik. Ennek pedig egyetlen módja a viszonylag szűk időközönként megtartásra kerülő választások. Kétévente gyakrabban felesleges lenne. A két év alatt eldönthetővé válik, hogy az adott képviselő beváltotta-e a hozzá fűzött reményeket, képességei és készségei alapján alkalmas-e az adott tagállam polgárainak képviseletére. Az Alsóházban kétévente megrendezendő választások biztosítanák emellett azt a folyamatos frissítést, amire egy dinamikus államgépezetnek szüksége van, ha mozgásban akar maradni. Az Európai Unióból származó tapasztalatok alapján rendkívül fontos, hogy egységes választási eljárás kerüljön bevezetésre az egész Egyesült Államokon belül, vagy legalább az egységes alapszabályok lefektetésre kerüljenek.

Elsődlegesen bizonyos korhatár lefektetése szükséges ahhoz, hogy a felelősségteljes parlamenti munka lehetőségeit megteremthessük a közjó érdekében. Ennek a korhatárnak a megállapítása lehetővé teszi azt, hogy biztosítsuk azt az érettséget, ami egy állam törvényhozó szervének megfelelő működéséhez szükséges. Mivel az Európai Egyesült Államokban egyetlen állampolgárság létezhet, ezért az Alsóházba képviselőként csak az választható meg, aki már az Egyesült Államok megalakulásakor valamelyik tagállam állampolgára volt, vagy a megalakulás után születés, vagy letelepedés útján európai állampolgárságot szerzett. Amennyiben valaki bevándorlóból vált állampolgárrá, az állampolgárság megszerzésének pillanatától fogva jogosulttá válik arra, hogy alsóházi képviselővé jelöltesse magát. Ebben az esetben semmi értelme időkorlátot állítani a választhatóvá válás elé, mivel már maga az állampolgárság megszerzése éveket vesz igénybe. Egy más ország állampolgárságával rendelkező, aki az Európai Egyesült Államok állampolgárságát is meg akarja szerezni, annak éveket kell várnia arra, míg bevándorlóból állampolgárrá válhat. Három állomáson kell végighaladniuk, mire az állampolgárságot elérhetik. A megérkezés után közvetlenül regisztráltatniuk kell magukat az Egyesült Államok adott tagállamban megtalálható kirendeltségén. Ez az első állomás. (Az állampolgárság kérdése szigorúan szövetségi hatáskörbe tartozik.) Az első állomáson szigorú feltételeknek kell a letelepedni vágyóknak megfelelniük (például jelenlétük nem okozhat az Európai Egyesült Államok számára közrendvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági szempontból veszélyt). Ettől kezdve hivatalosan is elismertként tartózkodnak az Egyesült Államok területén. Ez a letelepedés szándékával történő regisztráció mindenki biztosítja az alapvető szolgáltatások (külön meghatározásra kerülnek) elérhetőségét, munkában töltött idejük elszámolásra kerül, gyermekeik iskolába járhatnak, ugyanakkor a jogügyletekben korlátlan felelősséggel járó pozíciót nem tölthet be, az európai választások alkalmával nem választhat és nem választható.  Az első három év elteltével aktív választójogot nyer (ez a második állomás), majd újabb három év elteltével megszerzi a passzív választójogot is, azaz hat év igazolt tartózkodás után választóvá és választhatókká válnak. Ezzel együtt megszerzik az Európai Egyesült Államok állampolgárságát is. (Amennyiben a hat év alatt meghatározott bűncselekményeket, meghatározott módon, vagy ismét elkövetnek az állampolgársági megszerzéséhez szükséges folyamat megszakad és az elkövető kiutasításra kerül az Egyesült Államok területéről. Amennyiben kiskorú gyermekeinek ő az egyedüli hozzátartozója, és nem kaphatnak menedékjogot, vele együtt el kell hagyniuk az Egyesült Államok területén. Ezen kényszeraktus elkerülése érdekében egy gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer kialakításra kerülhet.) Az alsóházi (és a felsőházi) választások során egy tagállamban csak olyan személy választható képviselőnek és csak olyan személy lehet választópolgár, aki az adott tagállam lakosa. A Parlamentbe a tagállamok küldenek képviselőket azért, hogy a saját érdekeiket a legközvetlenebbül képviselhessék az Egyesült Államok fő képviseleti intézményében. Egy olyan képviselő, aki olyan állampolgároktól származó szavazatokkal, vagy olyan állampolgároktól származó szavazatokkal is jut be az európai törvényhozásba, akik más tagállam lakosai, mint a hivatalosan reprezentált tagállam, azokról nem mondható el, hogy valóban felléphetne a tagállamban lakó polgárok érdekeinek képviselőjeként, hiszen nemcsak és nem is feltétlenül az ő többségi akaratuknak megfelelően foglalhatta el képviselői posztját. Éppen ezért ettől a feltételtől nem lehet eltérni. Az Alsóházban a képviselői helyek tagállamok közötti megosztását tízévenként megtartandó, szövetségi szinten megszervezendő ás finanszírozandó, minden tagállamra kiterjedő népszámlálás eredményéhez kell kötni. A bevándorlás első három évében lévőket a népszámlálás során figyelmen kívül kell hagyni. Mivel az első három év után aktív választójogot kapnak a bevándorlók is, képviselőik megválasztására ezzel ők is jogosulttá válnak, ezért a képviselői helyek megosztása során is figyelembe kell az ekkor még más államok állampolgárságával rendelkező embereket venni. Az Európai Egyesült Államok alkotmányának elfogadását követő első Alsóház még az Európai Unióban érvényesülő, az Európai Egyesült Államokat megalkotó tagállamokra vonatkozó népességszám-arány alapján áll fel a választások után. Az alkotmány elfogadása után, az első Parlament összeülését követő két hónapon belül a következő választásokat legalább tizenkét hónappal megelőző időpontra ki kell írni az első népszámlálás időpontját.

Felsőház

Az Európai Egyesült Államok Felsőházába az egyes tagállamok egy-egy képviselőt küldhetnek. A felsőházi képviselőket közvetlen választással három évre választanak meg. Felsőházi képviselővé csak olyan személyek választhatók meg, akik betöltötték 35. életévüket és vagy születéssel, vagy legalább 9 évi (6 regisztrált év és attól kezdve három éves állampolgárság) Európai Egyesült Államokbeli tartózkodással szerzett állampolgársággal bírnak. Az adott tagállam felsőházi képviselőjévé csak az állam lakosa választható. A felsőházban az államok képviselői mindig az adott állam érdekeiben járnak el, ezért a képviselők megválasztásakor csak azok szavazhatnak, akik az adott tagállamban rendelkeznek lakóhellyel. Ahogy az Alsóházban, úgy a Felsőházban is a választásokon elinduló jelöltek a nagy európai pártok tagjai. Az európai pártoknak minden tagállamban ki kell építeniük szervezetrendszerüket. A tagállamokban jelenleg működő pártok előtt két út áll. Vagy összetömörülnek európai szinten és nemzeti pártokból európai pártokká válnak, vagy utóbb betagozódnak a korábban szövetségi szinten megalakuló nagy európai pártokba. Azonban az európai pártoknak ki kell alakulniuk és a szövetségi választásokon a nemzeti pártok, önálló szerepüket elvesztve közvetlenül nem játszanak szerepet. A helyi politikusok szervezeteként a nagy közös, európai pártok tagállami kirendeltségeiként az adott tagállami politikai életben vesznek részt, megrendezői a helyi politikai eseményeknek, felelősek a helyi politikai élet frissen tartásának. Az európai választások nem listás választások, kizárólag előre megnevezett egyénekre lehet szavazni. Az elnökjelöltek is a pártok berkei közül kerülnek ki. A pártok saját előválasztásaikon dönthetnek jelöltjeik személyéről. A nagy pártok az adott tagállamok belpolitikájához helyi szerveiken keresztül kapcsolódnak. A helyi törvényhozás a pártok helyi képviselőivel töltődnek fel, ezek közül a helyi párttagok közül kerülnek ki a tagállamok saját végrehajtó hatalmának fejei. A tagállami államfők pozíciójának fenntarthatósága az európai elnöki hivatal megteremtése miatt kérdésessé válik. Az államfők és a miniszterelnökök kettősségének szükségességét az egy közös államfő feleslegessé teszi. Ez eggyel jár azzal a folyamattal, hogy az államokból tagállamok lesznek. Minden végrehajtói hatalom a tagállamok polgárai által közvetlenül vagy közvetetten, akár a törvényhozásba választott képviselők által megválasztott miniszterelnököket (kormányzót) illetné meg. A helyi választások a szövetségi alapszabályok keretei között, a tagállamok saját maguk alkotta szabályok szerint zajlanak le. Az egyes még meglévő uralkodó családok szigorúan csakis és kizárólag reprezentatív szerepet játszanak a tagállamok életében, ha játszanak egyáltalán, amennyiben a tagállamok állampolgárai igényt tartanak rájuk és a saját tagállami költségvetésükből fenntartják intézményeiket (habár a tagállamok szervezetrendszerében betöltött ceremoniális szerepük fenntartásának szükségessége ugyancsak erősen kétségessé válik). A közös költségvetésből ilyen célra pénzt átutalni a tagállamoknak szigorúan tilos. (A tagállamokban megerősített törvényhozások képeznék ellensúlyát a végrehajtó hatalom központját jelentő miniszterelnököknek, szövetségi szinten a végrehajtói hatalom ellensúlya a szövetségi törvényhozás.) Az európai törvényhozásban hivatalos nyelv nem létezik. Mind az Alsóházban, mind a Felsőházban minden képviselő saját anyanyelvén szólalhat fel. A dokumentáció megfelelő nyelvekre való lefordításáért a szövetségi költségvetésből finanszírozott, az Európai Egyesült Államok Parlamentje által foglalkoztatott fordítók felelnek.

Ha a mostani Európai Parlamentre gondolunk, rossz érzésünk támad. Nehéz megmondani, hogy miért, de mégis valami nincsen rendben ezzel az intézménnyel. Valami nincsen a helyén. Működése kis híján átláthatatlan, bonyolult és nehézkes. Mint maga az Európai Unió maga. Ahol ennyiféle intézmény zsúfolódik össze, mint ma az európai kontinensen, ott hosszú távon hatékony, versenyképes gazdaságra és jelentékeny világpolitikai szerepvállalásra (amire bevallva, bevallatlanul Európa népei már az első önmagukra és erényeikre való ókori ráeszmélés óta vágynak) nem érdemes számítani. Az európai emberek, még az Uniót pozitívan, az Unióban megbízó, az Unióra számító emberek számára is ez a nemzetállami és Uniós szerkezeti kettőség túlságosan zavaros. Nagyjából megértik az Unió működését, talán még a hatáskörök megosztását is, azonban teljes képet alkotni maguknak azért nem tudnak, mert elvesznek a sok hivatal, a sok pozíció, a két elnök (ki hallott már olyanról, hogy egyszerre kettő embert is elnöknek lehessen nevezni, hogy két ember is elnöknek, az Unió legfőbb képviselője szerepkörében járhasson el, és erre jön még ráadásnak egy külügyi és biztonságpolitikai főképviselő, aki a hivatalos diplomáciai szerepkörben eljárva képviseli az Unió érdekeit és álláspontját az Európai Unón kívüli államok felé – aki elméletileg fogadhatná a mindenkori Kissinger hívását, ha az Európai Unió illetékes intézményével kívánnak szót váltani). Az Európai Közösség és most az Európai Unió minden felmerülő problémára egy új intézmény, hivatal felállításával válaszolt. Ennek következtében egyre csak nagyobb és nagyobb lesz a szervezetrendszer és egyre messzebbre kerül az abban eligazodni képtelen európai emberektől. Az európaiak azt sem tudják már, hogy hova kapkodják a fejüket. Nem meglepő, hogy egy ilyen helyzetben az Európai Unió ócsárlásával tagállami szinten politikai tőkét kovácsolni igyekvők viszonylag kis megterheléssel járó módon, nem túlzottan nagy erőfeszítéssel is sikerrel járhatnak. És mindig vannak is olyan politikusok, akik bármikor készek az emberek zavarodottságát, elkeseredettségét kihasználni. Átlagos európai polgári szemmel nézve az egész uniós mechanizmus olyan, mint egy túlságosan sűrűre szőtt háló. Hiába néz bele az ember, nem láthat át rajta. Annyira tömött és levegőtlen. Túlburjánzó. Mindezek következtében az átlagos polgárok számára, akiknek nem az államigazgatás a szakterületük, a mai Európai Unió működése szinte teljesen érthetetlen és ebből következően nem is érdeklődnek iránta. Csak vádolják, néhány politikus feltüzelésére minden nehézségükért, miközben eredményeit, amiket minden európai ember élvezhet, főcéljait, amiket már több többször is megerősített történelme során és működési elveit, amiket már többször módosítottak, bővítettek az igényeket ily módon kielégítve nem is ismerik. És minél tovább burjánzik, annál nagyobb a veszélye annak, hogy előbb utóbb összedől. Nehéz benne kiigazodni a még mindig nemzetállami keretekben élő európai polgároknak. Egy közös törvényhozással működő Európai Egyesült Államok létrehozásával Európa újabb világraszóló, európai találmányt tehet le a világpolitika asztalára. Európa bebizonyíthatja, hogy fegyverek nélkül is lehet új nemzetet építeni.

Mi, európaiak, gőgünkből, arisztokratikusságunkból következően szeretjük, ha a világ úgy tekint ránk, amilyennek mi elképzeljük magunkat. A világtörténelem mozgatóinak, az emberiség fejlődésének élharcosainak, a nyugati magas kultúra megteremtőinek és fő őrzőinek. Most itt a lehetőség arra, hogy valóban olyanok legyünk. Ha sikerül az európai értékek fontosságát minden mostani és jövendőbeli európaival megértetni, a gyakorlatba átültetni, pl. hogy a mocskolódó, lejárató, hazugságokkal és gonosz, kétértelmű utalásokkal teletűzdelt választási kampányok nem méltók az emberi méltóság tiszteletén megújult öreg kontinenshez, akkor méltóvá válhatunk múltunk dicsőséges oldalához. Utódainknak is legyen majd valami, amire büszkék lehetnek. A legfontosabb, hogy a közös európai intézmények és a tagállamok úgy össze tudjanak zárni egymással, mint az egymásba fonódó tigriskarmok. Így tudják majd megvédeni és támogatni egymást a világszintű versengésben. Egymás nélkül hosszú távon sem a tagállamok, sem az Európai Egyesült Államok nem lehetnek sikeresek.

No comments

Írja meg véleményét!