Az Európai Egyesült Államok

6. állomás

„Az emberek nem a sors, de a saját elméjük rabjai.”

Franklin Delano Roosevelt

Az Európai Elnök elmozdítása

Az Európai Egyesült Államokban a törvényhozás és a bíráskodás közös felelőssége a végrehajtó hatalom fékeként és ellensúlyaként működni. Ehhez az egyetlen és legerősebb fegyverük az Európai Elnök elmozdítása. A demokratikus eljárások egyikét az Európai Egyesült Államok Parlamentjének Alsóháza kezdeményezi négyötödös többséggel, név szerinti szavazáson. Az Európai Egyesült Államok Parlamentjének Felsőháza az eléje került ügyben előbb, mindennemű tárgyalás és döntéshozatal nélkül az Európa Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságához fordul a jogi kérdésekben való előzetes döntés érdekében. Amennyiben a kilenctagú Legfelsőbb Bíróság többségi döntéssel meghozott véleményében az Elnök elmozdítására tesz javaslatot, a Felsőházban a Felsőház elnöke szavazásra bocsátja a kérdést. Ha a Felsőház név szerinti szavazáson, négyötödös többséggel az Elnök elmozdítása mellett szavaz, az Elnök megbízatása megszűnik. A főtisztviselők elmozdítása eljárásban a Legfelsőbb Bíróság nem vesz részt. Az eljárás az Elnök elmozdításához hasonlóan zajlik le, ugyanakkor a név szerinti szavazáson mind az Alsóházban, mind a Felsőházban elég a kétharmados többség a főtisztviselő elmozdításához.

Az Európai Egyesült Parlamentjének működése

A választások után

A Parlament egyes Házai bírálják el a választásokat, a választási eredményeket s tagjaik választhatóságát; az egyes Házak többsége határozatképes ennek végrehajtására; ennél kisebb számú tag azonban a Házat egyik napról a másikra elnapolhatja és felhatalmazással bírhat arra, hogy – a törvényhozás működőképessége érdekében – az egyes Házak által megállapított módon és büntetések mellett felhívja a hiányzó tagokat a megjelenésre. Sem az Európai Egyesült Államok Elnöke, sem az Európai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága nem rendelkezik hatáskörrel ebben a kérdéskörben.

Működése során

A Parlament Házai meghatározhatják házszabályaikat, büntetéssel sújthatják rendbontó tagjaikat és a tagok négyötödének hozzájárulásával kizárást foganatosíthatnak. A jelenlévő képviselők többsége a Házat egyik napról a másikra elnapolhatja, amennyiben a törvényhozás a képviselők jelenléthez fűződő kötelességének a többség által történő megszegése miatt működésképtelen. A szövetségi törvényben meghatározott időtartamot meghaladó, önkényes távollét pénzbüntetéssel és járadékmegvonással büntetendő.

A Parlament mindkét Háza üléseiről naplót vezet, amelyet időről-időre közzétesz, kivéve azokat a részeket, amelyek a képviselők kétharmada többségének megítélése szerint, titkosságot igényelnek; a titkosításról ugyanazon ügy tekintetében a Házak külön-külön szavaznak – a Parlament egyik Háza a másik Ház titkosítását nem oldhatják fel; az egyes Házak tagjai által leadott igen vagy nem szavazatokat bármely kérdésben a jelenlévő tagok egyötödének kívánságára a naplóban fel kell tüntetni.

A Kongresszus ülésezésének tartama alatt a Kongresszus egyik Háza a másik Ház hozzájárulása nélkül három napnál hosszabb időre nem napolhatja el üléseit, s azokat nem helyezheti át más helyre, mint ahol a szövetségi törvényben meghatározottak szerint a két Ház ülésezik.

(Az Európai Egyesült Államok Parlamentje, Elnöke és Legfelsőbb Bírósága a szövetségi törvényben meghatározott szövetségi központban, a szövetségi fővárosban működnek.)

Az Európai Egyesült Államok Parlamentjének képviselői szolgálataikért a szövetségi törvényben megállapított tiszteletdíjban részesülnek, amelyet az Egyesült Államok kincstári hivatala folyósít. Szövetségi törvényben meghatározott fogalommal bíró hazaárulás, békebontás vagy szövetségi törvényben felsorolt egyéb súlyos bűncselekmény eseteit kivéve a képviselőket a Parlament adott Házának ülésszakán való részvétel tartama alatt, valamint oda és visszamenetelük során nem lehet letartóztatni; a Parlament Házaiban tartott beszéd vagy vita miatt más helyen sem vonhatók felelősségre.

Az Egyesült Államok Parlamentjének képviselői mandátumuk fennállása idején nem nevezhetőek ki az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó olyan polgári hivatalra, amelyet ezen időszak alatt létesítettek, vagy amelynek díjazását ezen idő alatt felemelték; az Egyesült Államok fennhatósága alá tartozó hivatalt viselő személy hivatalviselésének tartama alatt a Parlament egyik Házának sem lehet tagja.

Az állami bevételekre irányuló törvényjavaslatokat az Alsóház kezdeményezi; a Felsőház azonban egyéb törvényjavaslatokhoz hasonlóan, módosításokat terjeszthet elő, illetve a javaslatokat módosításokkal fogadhatja el.

Az Alsóház és a Felsőház által elfogadott minden törvényjavaslatot mielőtt az törvényerőre emelkednék, az Európai Egyesült Államok Elnöke elé kell terjeszteni; az Elnök, egyetértése esetén, azt aláírja, ellenkező esetben ellenvetéseivel együtt visszaküldi a Parlament ama Házának, mely a törvényjavaslatot kezdeményezte; e Ház az ellenvetéseket részletesen feltünteti naplójában és hozzálát a törvényjavaslat újbóli tárgyalásához. Amennyiben az új tárgyalás után a Ház kétharmada elfogadja a törvényjavaslatot, azt az ellenvetésekkel együtt a Parlament másik Házának kell megküldeni, amely azt hasonló módon új tárgyalás alá veszi; ez utóbbi Ház tagjainak kétharmada által történt elfogadás esetén az törvényerőre emelkedik. Minden ilyen esetben azonban a Parlament mindkét Házában igennel vagy nemmel kell szavazni és a törvényjavaslat mellett és ellen szavazó személyek nevét a két Ház naplójában fel kell tüntetni. Amennyiben valamely törvényjavaslatot az elnök az eléje terjesztéstől számított 10 napon belül (vasárnap kivételével) nem küldi vissza, az ugyanolyan módon törvényerőre emelkedik, mintha aláírta volna, kivéve, ha a Parlament elnapolása miatt a visszaküldés nem lehetséges, mely esetben az nem emelkedik törvényerőre. Egy különleges vétóra, közkeletű nevén a zsebvétóra, vagy egy ahhoz hasonló demokráciatechnikai megoldásra az Európai Egyesült Államokban is szükség van. Ahogy a történelmi tapasztalatok mutatják mindezidáig Európa legtöbb nemzete képes volt olykor nagyon szerencsétlenül megválasztani az államaik (a továbbiakban: tagállamok) törvényhozó testületeikbe. Ezek az esetek mindig katasztrofális eredményekre vezettek. Habár egy-egy tagállami botlás egy, Európa nemzeteinek jelentős részét magában foglaló föderatív államban többé-kevésbé kizártnak tekinthető, azonban a veszély a múltunkból okulva mindig fennáll. Egy katasztrofálisan megválasztott törvényhozás működését, legalább átmenetileg meg lehet állítani egy zsebvétó típusú intézménnyel, amíg a demokrácia végső őrzői, a nép tagjai lehetőséget nem követelnek maguknak a szerencsétlen döntésük kijavítására. Alkalmanként sajnos politikai célokra is alkalmazható egy ilyen típusú vétó, azonban az alkotmányos célok megvédésére még ezzel a kockázattal is szükség van erre az eszközre. Az elnöki hatalommal való visszaélésre pedig a hatalmi ágak léte és fékező, valamint ellensúlyozó szerepe, végső soron pedig a nép akarata és haragja képezi a legfőbb ellenszert. Ha azonban az előző lehetőségek között egy mélységes időben mindegyiket mellőznie kell, akkor végső soron a történelemre bízhatjuk a szálak mozgatását.

Az Alsóház és a Felsőház egyetértését igénylő minden rendeletet, határozatot vagy szavazatot (kivéve az elnapolás kérdését) az Egyesült Államok elnöke elé kell terjeszteni; mielőtt az hatályba lép az elnöknek jóvá kell hagynia, illetőleg, amennyiben azt nem hagyja jóvá, a Felsőház és az Alsóház kétharmada törvényerőre emelheti a törvényjavaslatokkal kapcsolatos szabályozások és korlátozások szerint.

A Habeas Corpus kibocsátásának kiváltságát nem lehet felfüggeszteni, kivéve, ha azt lázadás vagy ellenséges támadás esetén az állam biztonsága megkívánja. A habeas corpus joga hivatott a törvénytelen fogva tartás megakadályozására. Lényege szerint a meghatározott időtartamú előzetes letartóztatás alatt a letartóztatott személyt bíróság elé kell állítani és a bíró döntésétől függ, hogy továbbra is letartóztatásban marad-e, vagy szabadon kell őt bocsátani, és az esetleges további eljárás során, az ellene felhozott vádak ellen, a továbbiakban szabadlábon védekezhet.

A terrorizmus jelenti a XXI. században a legfőbb fenyegetést a békés világrendre. Felmerül a kérdés, hogyan lehet küzdeni olyan támadók ellen, akik a hadviselés legelemibb játékszabályait sem tartják be. A demokratikus Európa azonban legjellemzőbb tulajdonságát, leglényegibb tulajdonságát veszítené el, ha a legújabb évezred kihívásaira kínzó és kegyetlen, egyszer már elutasított embertelenséggel válaszolna. Az emberiesség az egyetlen fegyver, amivel az erőszak kultúrája felett végső győzelmet lehet aratni. Amivel a saját hátországukban élő nyugalomra és békére vágyó embereket meg lehet az igazunkról győzni.

Ugyanakkor a megfelelő védelmet nem tagadhatja meg egyik ország sem magától. Az emberi jogok idilli képzetét olykor össze kell vetni a realitás keserű tényszerűségével. A XX. század háborúnak kora lejárt, és a haditechnika egészen új formát öltött. Manapság a háborúkat már nem feltétlenül a túlerő, hanem a legnagyobb titokzatosság és az elleplezett mozzanatok képesek megnyerni. Ilyen esetben a hagyományos hadászati módszerek idejétmúlttá válnak, a háborús eszmény semmivé foszlik, egészen új oldalról kell közelíteni a problémákhoz, új szemmel kell keresni a megoldást. A polgári és politikai jogok korlátozása már szinte azok megszületése óta létező jelenség. Azonban az alapvető emberi jogok korlátozása már sokkal érzékenyebb, ingoványosabb területet jelent. A XXI. század ésszerű világunkat elborzasztó kezdete óta viszont tagadhatatlanul egyre élesebben és gyakrabban merül fel ez a kérdés. Az emberi jogok mind a mai napig kiemelt prioritást élveznek és békeidőben a lehető legteljesebb érvényesítésükre kell mind az állampolgároknak (az emberi, és polgári, valamint politikai jogaik tiszteletben tartásához ragaszkodva, ugyanakkor kötelességeiknek is eleget téve), mind az államnak (infrastruktúra biztosításával az önhatalom érvényesítésének elkerülése érdekében) törekednie. Az emberi jogokat továbbra is egyetemesnek tekintjük, és a legalapvetőbb emberi jogokat, az élethez való jogot (a nyilvánvaló háborús helyzetekhez, a háború közvetlen szereplőihez kötődő elválaszthatatlan kivételtől eltekintve), valamint az emberi méltósághoz való jogot korlátozhatatlan jogoknak tekintjük. Rendkívüli, például háborús helyzetekben azonban olykor az emberi jogoknak engedniük kell. Kérdés, hogy a terrorizmussal konstans háborút vívunk-e? Érdekes kérdés. A háborúhoz mindig két szereplő kell; aki támad, és aki védekezik. Az a szituáció, amikor valaki azért támad, hogy ne kelljen folyamatosan védekeznie, egy nagyon kényes kérdést vet fel. Meddig terjed az önvédelemhez való jog és ebből következően milyen esetben tagadhatjuk meg másoktól azokat az emberi jogokat, amiket mi ugyan egyetemesnek vallunk, de amiket ők talán nem is ismernek el létezőnek? A válasz egyszerű. Az öngyilkosság senkitől sem várható el. Nem lehet ugyanakkor figyelmen kívül hagyni, hogy az emberi jogok megvonásával nem lehet hatást gyakorolni azokra, akik nem hisznek az emberi jogokban. Ahogy a keresztények poklával való riogatással sem lehet a más vallásúakat sem lehet megrémíteni. Ez a különbség a demokráciák és a világ többi része között. Mi még akkor is biztosítani akarjuk más embereknek az emberi jogokat, ha ők nem is hisznek azok létezésében. De ezzel nem fenyegethetjük a saját létünket.

Mégis ki kell tartanunk az elveink mellett, és a korlátozásokat szigorú szabályok közé kell szorítanunk. Ezeket a szabályokat meg kell alkotnunk és tartanunk is kell magunkat hozzájuk. Nem szabad elfelejtenünk, hogy ezek a határok végső soron a mi érdekünket is szolgálják. Azért, hogy a saját emberségünket soha többé ne veszíthessük el. Hogy ne váljunk olyanná, akik ellen küzdünk. Ennél nagyobb veszedelem pedig nem is fenyegetheti a szabadság és a demokrácia polgárait. Ezt nem adhatjuk meg senkinek. Nem veszíthetjük el önmagunkat. Nem veszíthetjük el értékeinket. Mert így és csakis így veszíthetünk az erőszak kultúrája ellen. A határt megtalálni nagyon nehéz, hogy milyen esetekben és milyen mértékben korlátozhatja az állam az emberi jogokat (saját polgáraiét és minden más emberét) állampolgárai életének és javainak megvédelmezése érdekében? Erre a kérdésre általános választ nem lehet adni. Mindig az adott helyzettől, annak súlyosságától és az esetleges veszteségek mértékétől függ, hogy milyen esetben engedhetünk meg kivételeket az emberi jogok egyetemességének elve és gyakorlata alól. Egy valamit azonban továbbra is minden demokratikus állam alapelvének vall; az emberi jogokat az egyik legalapvetőbb értékeknek tekintjük, és a legvégsőkig ragaszkodunk hozzájuk. A legvégsőkig. A legvégső pedig az a helyzet, amikor már a saját és polgártársaink élete kerül veszélybe. Ezekben a rendkívül helyzetekben azonban igenis jogunk van megvédeni magunkat, akár a habeas corpus jog megsértése árán is. És erre mindaddig szükség is lesz, amíg az egész világ el nem ismeri az emberi jogok létét és el nem kötelezi magát mellettük, a lehető legteljesebb mértékben érvényt szerezve azoknak az előre rögzített, helyzetekhez kötött korlátozásokat figyelembe véve. Ami egyben reményeink szerint minden háború végét is jelentené. Akkor már nem lesz szükség a rendkívüli helyzetek adta felhatalmazásra. Mint a szabadságban és a demokráciában hívő emberek reménykedhetünk egyszer egy ilyen világ megszületésében, azonban a reménynek minden korban csak a realitás háttereként szabad meghúzódnia. Azért, hogy legalább az esély a szabadság féltekéjének egykori, feltehetően, a lehető legnagyobb jóindulattal is meglehetősen távoli jövőbeli győzelmére megmaradhasson. A szabadság és a demokrácia rendszere elleni támadások ellen védekeznünk kell. Hiszen szabad és demokratikus, ugyanakkor erős és nyugodt légkört teremtő államok és kitartó, valamint magukat biztonságban érző állampolgáraik nélkül a békés világ eszménye is végleg elvész. És ezzel a szabadság és a demokrácia, az euro-atlanti szellemiség elveszti a nagy történelmi harcot a düh és erőszak, a harag világával szemben.

Nem lehet alkotni visszaható hatályú törvényt, kizárólag abban az esetben, ha az újabb szabályozás az érintettekre kedvezőbb hatással van, mint a korábban hatályos. Ez alól a szabály alól sem gazdasági érdekre, sem más indokra, vagy okra történő hivatkozással nem engedhető kivétel. Nem lehet olyan kivételes törvényt alkotni, mely lehetővé tenné a bírói eljárás nélkül történő elítélést. Ez alól a szabály alól ugyancsak nem engedhető semmilyen esetben sem kivétel.

Egyenes adót csak a szövetségi törvényben foglaltakkal összhangban végrehajtott népszámlálás vagy egyéb összeszámlálás arányában lehet kivetni.

Az Európai Egyesült határain belül, az egyes tagállamok közötti kereskedelemre nem lehet adót vagy vámot kivetni.

A kereskedelem vagy adózás szabályozása nem részesítheti előnyben egyik tagállam kikötőit más tagállamok kikötőivel szemben.

Az államkincstárból csak törvényhozási úton adott felhatalmazás alapján lehet kifizetést teljesíteni; évente az állami költségvetés bevételeit és kiadásait feltüntető beszámolót és mérleget kell közzétenni.

Az Európai Egyesült Államok nem adományoz nemesi címet; a meglévő nemesi címeket a származási tagállam és egyéb tagállamok saját jogszabályaik szerint továbbra is elismerhetik, szövetségi szinten viszont a nemesi címek nem fogadhatóak el. Az Egyesült Államok joghatósága alá tartozó hasznot hajtó vagy bizalmi tisztséget betöltő személy az Európai Egyesült Államok Parlamentjének hozzájárulása nélkül idegen állam uralkodójától, vagy erre jogosultsággal rendelkező szervétől ajándékot, anyagi juttatást, hivatalt vagy címet nem fogadhat el.

Az egyes tagállamok nem lehetnek szerződés, külföldi szövetség vagy konföderáció részesei; a tagállamok nem fogadhatnak el visszaható hatályú, valamint olyan kivételes törvényt, amely az elítélést bírói eljárás nélkül lehetővé tenné; a tagállamok nem hozhatnak olyan törvényt, mely a szerződési kötelezettséget érvénytelenítő törvényt és nem adományozhatnak nemesi címeket.

Az egyes tagállamok nem bocsáthatnak ki elkobzó és megtorlásként igénybevételt elrendelő leveleket; nem verhetnek pénzérméket; nem bocsáthatnak ki hitelleveleket; adósságok visszafizetése céljaira csak az Európai Egyesült Államok Parlamentje által törvényben maghatározott törvényes fizetési eszközt állapíthatnak meg. Minden tagállam hivatalos fizetőeszköze az Európai Egyesült Államok közös hivatalos fizetőeszköze. Bankjegy- és érmekibocsátásra csak az Európai Egyesült Államok Központi Bankja és a tagállamokban kialakított fiókjai jogosultak.

A tagállamok csak az Európai Egyesült Államok Parlamentjének hozzájárulásával vethetnek ki kiviteli vagy behozatali illetéket és vámot, kivéve azt a mértéket, amely feltétlenül szükséges felügyeleti törvényeik végrehajtása céljából; a tagállamok által a kivitelre és behozatalra megállapított vámok és illetékek tiszta jövedelmét az Egyesült Államok Kincstára használja fel és az ezekre vonatkozó törvények felett az Európai Egyesült Államok Parlamentjének szövetségi törvényben rögzítetteknek a megfelelő időközönként megalakított bizottsága felülvizsgálati és ellenőrzési jogot gyakorol.

A tagállamok az Európai Egyesült Államok Parlamentjének hozzájárulása nélkül békeidőben nem tarthatnak fenn csapatokat és hadihajókat, nem létesíthetnek megállapodást vagy szerződést idegen állammal, nem bocsátkozhatnak háborúba, kivéve a tényleges megtámadtatás esetét vagy olyan közvetlen veszélyt, mely nem tűr késlekedést.

No comments

Írja meg véleményét!