Beszélgetések egy elnökkel

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

Kávézó, csendes és félhomályba burkolózó belső rész, egyszerű asztal két székkel

Az elnök és a kérdező egymással szemben ülnek, előttük egy csésze tea illetve kávé

Kérdező: Jó napot kívánok elnök úr.

Elnök: Jó napot kívánok.

Kérdező: Tudja uram, azért kértem a találkozót, mert a segítségét kérném egy bizonyos ügyben.

Elnök: Valóban? Miről lenne szó?

Kérdező: Nem tudom, hogy halott-e róla, de mostanában elég furcsa dolgok történnek Magyarországon. Egy olyan politikai erő jutott három évvel ezelőtt hatalomra, amely kapzsiságból, vagy elvakultságból, nem tudni pontosan milyen okból, de minden elérhető gazdasági, társadalmi és politikai erőforrást ki akar magának sajátítani, saját híveivel töltött fel minden valamire való demokratikus intézményt, még a legfőbb törvények saját szájuk íze szerint való újraformálásától sem visszariadva. Mintha az egész történelmet ár akarnák írni olyanra, amilyennek ők látni akarják. Az emberek pedig félnek. Félnek attól, hogy ha nyíltan vállalni mernék a mostani helyzetről alkotott véleményüket, azzal veszélybe sodornák a saját, vagy családtagjaik, barátaik munkáját, megélhetését. Ráadásul terjed egy minden nálunk nagyobb bokorban ellenséget látó nacionalista felhang, amely könnyen erőszakossá és agresszívvá válhat. A bizonyos kisebbségek iránt tanúsított heves ellenérzések, amelyeknek bizonyos szélsőséges csoportok még hangot is adnak, csak még tovább ront a belföldi és a külföld felé sugárzott képünkön. Komoly a probléma, uram, nagyon komoly.

Elnök: Nos, ez valóban meglehetősen nehéz helyzetnek tűnik. Nehéz, ugyanakkor nem túlságosan bonyolult.

Kérdező: Nem bonyolult?

Elnök: Nem, egyáltalán nem. Éppen ellenkezőleg, nagy is egyértelmű és világos. Legelőször is tudnia kell, hogy, ami most Magyarországon történik, az nem az első és nem is az utolsó eset a világtörténelemben. Mindig is akadtak olyanok, akiknek a hatalom a fejükbe szállt, akik sem elég bölcsek, vagy legalább elég erősek nem voltak ahhoz, hogy a hatalom csábításának ellen tudtak volna állni. Az ilyen emberek sorsába bele van kódolva a bukás. Vagy még életükben, vagy már haláluk után, de az igazságra mindig fény derül. Ezek az emberek kivétel nélkül az emberi történelem sötét lapjain végzik. Jelen esetben, ahogy én látom, sincsen semmi másról szó. Eddig egyetért velem?

Kérdező: Igen.

Elnök: A probléma, mint ilyen esetekben mindig, többoldalú. Egyrészt ott van az államszervezetben végrehajtott csíny, ami nagyon megnehezítheti az eljövendő magasabb, alacsonyabb pozícióban dolgozó hivatalnokok munkáját. Másodszor itt az erőltetett nézetrendszer problémája. Szörnyű károkat okozhat az emberek fejében, ha nem vetnek ennek a tevékenységnek idejében véget. Harmadszor pedig itt van az emberek félelme. Ezzel kell a legóvatosabban bánni. Az emberek ilyen helyzetben különös lelkiállapotba kerülnek. Teljesen bizalmatlanná válnak mindenkivel szemben, aki a politikus nevet aggatja magára, főként akkor, ha az ellenzéki oldalt gyengének, határozatlannak találja. Az ellenzéknek ilyenkor erősnek, de nem erőszakosnak kell lennie, hasznos és értelmes ötletekkel kell előállnia, amikkel a problémákat érthetően és hihetően meg tudná oldani, a kormányoldal minden politikai ármánykodását pedig kíméletlenül, keményen, közérthetően és kitartóan kell lelepleznie. A negyedik problémát a szélsőségesek felbátorodása és megerősödése okozza. Ezekkel a nézetekkel kapcsolatban tudnod kell, hogy mindig is léteztek. Mindig is voltak olyan emberek, akik ritkán meggyőződésből, inkább hatalomvágyból, feltűnési viszketegségből, gyávaságból, elégedetlenségből vagy csak gonoszságból a lehető legkönnyebb módon igyekeztek fellépni a politikai, vagy ha úgy tetszik közéleti – nekik a kettő között egyébként semmi különbség sincsen – színpadra. A másokra való mutogatás, az országos és egyéni gondokért a mások hibáztatása, a másokból bűnbakképzés, egyáltalán a mi és az ők, a mi ugyanolyanok és az ők mások elmélet megalkotása, a különlegesség érzetének kívülről az emberekben való elültetése, az embereknek a felsőbbrendűség tudatában való megfürdetése mindig, mindig is jelen volt a politika világában. Ezek voltak egykoron a demagógok. Mindenki tudta, hogy azok voltak, és a helyükön tudták őket kezelni. Valahogy ezt a képességüket még az értelmesebb emberek is szeretik olykor elhallgattatni. Amit a modern demagógok rendkívüli mértékben szeretnek kihasználni. Velük szemben egészen addig nem az erőszak a megoldás, amíg mások testi és szellemi épségére veszélyt nem jelentenek. Ha ez megtörténik, a leghatározottabban kell fellépni ellenük. Addig azonban, amíg be nem bizonyosodik, hogy konkrétan veszélyt jelentenek embertársaikra, nem érdemes és hasznos velük szemben túl erőszakosan fellépni. Erre a negyedik problémára kell most még egyelőre a legkevesebb figyelmet fordítani. A legnagyobb figyelmet jelen pillanatban a harmadik számú problémának kell szentelni. Ha ezt az egy gondot nem sikerül megoldani, akkor a többihez sem lehet majd hozzáférni. Tehát a legfőbb feladat jelenleg az, hogy az emberek bizalmát megnyerjék a mostani kormánypártokat leváltani akaró politikusok. Ezt elfogadod-e nekem?

Kérdező: El igen. Csak azt nem tudom, hogy hogyan lehetne ezt megvalósítani. Eddig még egyszer sem azt kapták az emberek a választások után, amire számítottak.

Elnök: Ez lehet, hogy így van, de az embereknek van két különös szokása. Egyrészt könnyen felejtenek, vagy talán csak szeretnek felejteni, másrészt igényük van arra, hogy mindig megbízzanak valakiben. Rosszul döntenek néha? Igen. De attól a tény még tény marad. Igénylik azt, hogy az államügyeket olyanokra bízzák, akik erre bár önként jelentkeznek, de mégis ők választhatnak meg. Erre az érzésre kell most építkezni. A szavaidból én azt vettem ki, hogy a mostani helyzetet nem az emberek választották. Inkább úgy mondhatjuk, hogy nem ezt akarták választani. Minden embernek minden országban az az egy kívánsága van, és csak azt az egyet várja el az államtól, hogy élhető körülményeket biztosítson neki. Ehhez pedig a legfontosabb egy nemcsak működőképes, hanem sikeres gazdaság. A gazdaság mindennek az eleje és a vége is. Ha a gazdaság jól teljesít, akkor minden más területen is sikeres az adott ország. Fordítva nem működik a dolog. Erre már egy ideje rájöttünk. Az emberek nem akarnak olyan országban élni, amelyben fennáll a veszély, hogy a pénzüket előbb-utóbb csak gyújtósnak használhatják. Ahol bizonytalanok a munkalehetőségek, ahol bizonytalan a saját és a családjuk jövője, ahol összerándul a gyomruk, ha a gyermekeikre gondolnak, mert aggódniuk kell az élelmezésük, a ruházásuk és a taníttatásuk miatt. Ahol mást sem hallanak, csak hogy minden jövedelmező állást politikai szimpátia és hízelgés alapján osztják ki felsőbb utasításra. Ahol minden döntés úgy születik meg, hogy az emberek csak kapkodják a fejüket a szétosztott milliárdokat hallva, de fogalmuk sincs, hogy ezt azok a bizonyos nevek miért és mire kapják. Ahol a kiválasztott keveseknek hízhat csak folyamatosan a zsebük, míg mindezen központból kezdeményezett pénzáramoltatás felett senki, semmilyen érdemi ellenőrzést nem végezhet. Ahol csak a kiváltságos körök gyarapodásával és jó kapcsolatainak milliókban mérhető következményeivel szembesülhet, de érdemben ezekbe az ügyletekbe nem láthat bele. Ahol az alsóbb osztályból származóknak esélyük sincs a felemelkedésre és ahol minden hétre jut egy-egy rosszabb, de kormányoldal által mindig megmagyarázott adat. Ahol hiába beszél a vezetőség folyamatosan a jobb teljesítményről, mindent csak rosszabbnak éreznek. A hangulatot főként. Ahol nem láthatnak bele a valódi döntéshozatalba. Ahol hiába tudják, hogy egy maroknyi ember kényének-kedvének van az országa jövője kiszolgáltatva, de úgy érzik, hogy nem tehet ez ellen semmit. Ahol az állam működését elleplezik előlük, ahol a lényegi, a valóságos döntéshozatal titokban, ellenőrizetlenül zajlik. Ahol kiszolgáltatva érzik magukat a hatalom gyakorlóinak és azok hívei kiépített, az országot behálózó rendszerének. Ahol félniük kell a hatalom esetleges bosszújától, amely egy csapásra feldúlhatja az életüket. Ahol nem érzik magukat biztonságban. Egy ilyen országban nem jó élni. Ezt kell megértetni az emberekkel. Ha valaki el tudja hitetni velük, hogy mindezen lehet változtatni, akkor az nagy lépést tesz előre a győzelem felé.

Kérdező: Tehát ön szerint még van esélye az ellenzéknek a győzelemre? Mondjuk a jövő évi választásokon?

Elnök: Nehéz megmondani. Ahogy mondta, a teljes államszervezetet átalakították és kormányhű erőkkel töltötték fel. Én úgy vélem, hogy végső soron mindig az embereknek kell eldönteniük, hogy akarnak-e változást, vagy sem. Lehet, hogy még nem elég érett a helyzet erre. Azonban most nem lehet hazudni nekik. El kell magyarázni, hogy milyen eszközökkel akarják a demokratikus szervezetrendszert visszaállítani az országban, mi lesz a most kivételezett helyzetben lévők és összegyűjtött előnyeik sorsa, ki lesznek azok és milyen pozícióban, akik ezt a redemokratizálást végre fogják hajtani. A kormányoldal támadásait pedig egyszerűen vissza kell verni, szilárdan, erős hanggal, de nem úgy, hogy hagyják, hogy a saját harcmodorukat rájuk kényszerítsék. A hazugság ellen csak az igazság lehet az ellenszer. Ha pedig az igazságot nem lehet bizonyítani, akkor végső soron ezt kell mondani. Őszintén és az emberek az elmúlt évek tapasztalataival a hátuk mögött el fogják hinni. Csak magyarázzanak mindent meg nekik. Érthetően és világosan, egyszerű szavakkal. Mindazonáltal talán még szüksége van a társadalomnak egy kis időre. Ezt most még nem lehet megmondani. Még nem tudni, hogy az embereknek mekkora hányada lát valódi lehetőséget a változtatásra. Vagy mennyien akarják egyáltalán ezt a változtatást? Ahogy már többször bebizonyosodott, mindez csak a szavazatok összeszámlálása után fog kiderülni. Ugyanakkor talán még annak van a legnagyobb esélye, hogy a következő választásokon még uralmon maradhatnak a mostani kormánypártok. Ezt a lehetőséget sem kell tragédiaként felfogni. Mert még ha így is lesz, meggyőződésem, hogy a következő ciklust már nem fogják kitölteni. Hogy hogyan s miként lesz vége a regnálásuknak, az még a jövő titka. Minden benne van a pakliban – a központi költségvetés szintjén viszonylag olcsón megúszható egyszerű kormányváltástól a teljes gazdasági összeomlásig. Aztán majd kiderül, hogy mi fog történni. Én így gondolom.

Kérdező: Értem uram. Azt hiszem, igaza lehet. Köszönöm a beszélgetést elnök úr.

Elnök: Nagyon szívesen. Ha bármikor a jövőben folytatni óhajtja, csak jelezzen nekem és majd egyeztetünk.

Kérdező: Köszönöm uram. A viszontlátásra.

Elnök: Viszontlátásra. És köszönöm a kávét.

No comments

Írja meg véleményét!