„Olykor mindenkivel a bolondját járathatja az ember és néhány embert folytonosan be lehet csapni, de mindenkit mindig nem lehet rászedni.”

Abraham Lincoln

Mi lesz veled Ukrajna?

Nagyon nehéz helyzetben van ma Ukrajna. Meglehetősen érdekes, ugyanakkor valamilyen szinten érthető, hogy már az elszakadás, meglehetősen kényes és nehezen támogatható és egyelőre távolról sem időszerű gondolata is felmerült. Azonban félő, hogy ezeknek a szétszakadás-pártiaknak nemcsak az ukrán nemzet a lehető legtöbb értelemben vett jóléte lebeg a szeme előtt, vagy nem gondolnak arra, hogy ebből a szétszakadásból végső soron ki nyerne a legtöbbet. Egy kettészakadt Ukrajna kis híján mindenkinek megfelelőnek tűnhet; lenne egy nyugati, egy európai Ukrajna és egy ázsiai, oroszbarát Ukrajna. Ezen szinte mindenki nyerne; egyedül csak az ukrán nemzet lenne kivétel. Európa nem híve az „euródiplomáciának”. A szövetségért fizetni, vagy azért pénzt elfogadni, vagy akár csak szövetségesek megvásárlásával (akár ténylegesen pénzzel, akár bármilyen egyéb kedvezményekkel) próbálkozni hosszú távon sosem jelent szerencsés és sikeres végkifejletet. A demokratikus világrendszer nem így épül fel, így nem épülhet fel.

Minden nemzetnek magának kell döntenie a sorsáról. Ebbe egyik másik nemzet sem avatkozhat be. Sem közvetlenül – a fegyverek erejével –, sem közvetetten – gazdasági erővel. De mi történik, ha egy nemzet tagjai eltérőképpen vélekednek közös jövőjük lehetséges irányáról? Egy nemzet sorsáról mindig a hangadó többség dönt. Ez mindig is így volt és mindig is így lesz. A világ többi nemzete pedig alkalmazkodik ehhez, legrosszabb esetben is egy idő után elfogadják, mint tényleges állapotot. Amikor már az alapvető polgári jogok korlátozásával, vagy rendkívüli állapottal fenyegető, az ország határain belüli ügyek kezeléséért felelős miniszterrel kell egy országnak megküzdenie, az már önmagában félelmetes. (Egy miniszternek sosem szabad a saját népét fenyegetnie. Ilyen fenyegetőzésnek egész egyszerűen nem lehet helye egy valóban demokratikus államban). Minden állam történelmében eljön az idő, amikor súlyos döntéseket kell hoznia az államalkotó nemzetnek és küzdenie kell államának életben maradásáért. Nagyon nagy szerencsétlenség lenne, ha Ukrajna szétszakadna. A keleti félen létrejönne egy örök oroszbarát bábállam, míg a nyugati rész csatlakozna az európai nemzetekhez, és amint európai korábbi nemzetei is „összekapnák” magukat, részévé válna a nagy európai népnek. De Ukrajna kisebbségi nemzete ennél többet érdemelne. (Ahogy Oroszország is többet érdemelne egy demokratikus díszletekkel álcázott diktatórikus rendszernél, de talán egyszer azt is el fogja nyerni – lehetőleg még a XXI. évszázad középső évtizedei előtt. Oroszországnak a saját rendszerváltozása, de nem általános szemléletváltozása után volt néhány normálisnak tekinthető éve. De a mostani elnök színrelépésével, majd főként annak újólagos hatalomba kerülésével minden megváltozott. Ugyanez az elnök az, aki ezen a leginkább változtathat. Nem először szembesülne azzal a világ, hogy egy államfő – pozitív meglepetésként – éppen az ellenkezőjét cselekszi annak, mint amit előzőleg vártak tőle. Erre Oroszország jelenlegi helyzetében kevés esély mutatkozik, de az oroszok mindig tudtak meglepetéseket okozni.) A háború rettenetes dolog, de annak polgárháború „alfaja” mindennél rettenetesebb. Ellentétes nézeteket valló nemzetek mindig és mindenhol előfordulhatnak és ha ezek az ellentétek – az ellentétes érdekek miatt – ellenséges érzelmekbe csapnak át, akkor könnyen háború robbanhat ki az adott vélemények, gondolkodásmódok között. De ha ezek az ellentétek egy adott nemzeten belül robbannak ki és testvérharccá fajul, az mindennél elkeserítőbb és szerencsétlenebb az adott nemzetre és az adott ország gazdaságára és társadalmi rendszerére nézve. Ezt mindenféleképpen el kell kerülni.

Abraham Lincoln a nyugati történelem egyik legkülönlegesebb személyisége. Abban a nem egész öt évben, amíg az amerikai nép jóvoltából az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt, nemcsak hazáját változtatta meg örökre, de önmaga is olyan személyes fejlődésről tett tanúságot, amely páratlan az emberiség történelmében. Ma mindenki úgy emlékszik rá, mint a rabszolgaság felszámolójára, az emberi egyenlőség bajnokára. Azzal már kevesebben vannak tisztában, hogy kezdetben Lincoln, habár erkölcsi szemszögből ellenezte a rabszolgaságot, de jogi szempontból sokáig azon az állásponton volt, hogy a béke fenntartása érdekében az államoknak jogában áll eldönteni, hogy szabad államok (olyan államok, ahol tiltják a rabszolgaságot), vagy rabszolgatartó államok (olyan államok, ahol elfogadják, sőt elismerik a rabszolgatartást) kívánnak-e lenni. Az amerikai polgárháború során jutott arra a következtetésre, hogy a győzelem érdekében – erkölcsi meggyőződésének jogi formába öntésével – az általa el nem ismert Konföderáció területén is fel kell – a kiterjesztett végrehajtói hatalom kínálta lehetőségek felhasználásával – szabadítania a rabszolgákat a győzelem érdekében. Az Emancipációs Nyilatkozat kiadása után már nemcsak erkölcsi, de jogi alapon is fel lehetett lépni a rabszolgaság ellen az egész Egyesült Államok területén (beleértve az ideiglenesen elszakadt déli államokat is). (Az már nem Lincoln hibája, hogy kortársa és az amerikai nemzet még vagy száz évig képtelen volt lélekben és szellemben is eleget tenni a Függetlenségi Nyilatkozat híres kezdő soraiban lefektetett általános igazságoknak: Magától értetődőnek tartjuk azokat az igazságokat, hogy minden ember egyenlőként teremtetett, az embert teremtője olyan elidegeníthetetlen Jogokkal ruházta fel, amelyekről le nem mondhat, s ezek közé a jogok közé tartozik a jog az Élethez és a Szabadsághoz, valamint a jog a Boldogságra való törekvésre.) Itt pedig felmerül egy újabb kérdés. A kivételes helyzetekre való tekintettel több elnök is, Washington, Lincoln, Wilson és az ifjabb Roosevelt is szükségét érezte és abban igazolását is lelte a végrehajtói hatalom kiterjesztésének. Mind a három elnök háborús helyzetben folyamodott ehhez az eszközhöz. Mindhárom elnöknek, de kifejezetten Washingtonnak és Lincolnnak az érdeme az, hogy a háborús helyzetben is sikerült megőrizniük a demokratikus rendszert az Amerikai Egyesült Államokban és, ami úgyszintén főként Lincoln érdeme, nem nyúltak különféle „machinációkhoz” saját választási győzelmük érdekében. (Lincoln maga úgy nyilatkozott, hogy amennyiben elveszíti a második választást, akkor úgy fog dolgozni, hogy az utódja megválasztása és beiktatása közötti időben kabinetjével meg tudja menteni az Uniót.) Talán az amerikaiak hatalmas szerencséjét mutatja, hogy a legkritikusabb pillanatban olyan emberek kezében volt országuk kormányrúdja, akiknek egészséges demokratikus vénája volt és helyén volt az emberi szabadság iránt elkötelezett eszük és szívük. Talán ezen múlik minden, ki lehet olykor terjeszteni a végrehajtói hatalmat, de csak a legnagyobb válságok, amelyek a háborúk idején és akkor sem a végtelenségig (egyéb nehéz időkben a végrehajtó hatalom főként a belügyekben próbálkozik terjeszkedni a másik két hatalmi ág rovására, de a legnagyobb demokráciákban ezt a másik két ág sosem hagyja, nem hagyhatja; lásd. Roosevelt esetét a kisebb létszámú és a végrehajtói hatalom mindenkori politikai, társadalmi és társadalmi ízlésétől független bírói körhöz és létszámhoz ragaszkodó Legfelsőbb Bírósággal. A bírói hatalomnak egyedül a joghoz és legfőképpen a legfelsőbb joghoz, az Alkotmányhoz kell ragaszkodnia az Egyesült Államokban; nem politikai pártokhoz, személyiségekhez és azok nézeteihez és terveik megvalósításához szükséges eszközeik igazolására szolgáló nézetrendszeréhez és igazolásként szolgáló szempontjaihoz és érveihez). (Természetesen csak egy Washington, Lincoln és egy FDR volt a világon. De a szellemi utódaik, a hozzájuk hasonló személyiségek bármikor feltűnhetnek – ahogy azt az ő példájuk is mutatta – mind az Egyesült Államok, mind Európa területén. Csak fel kell őket ismerni, ahogy azokat a teher és a dicsőség cipelésére elég erős vállakkal megajándékozott személyiségek az egykori amerikai nép mindig felismerte. Erre pedig az európai népnek is képesnek kell lennie. Ha egyszer feláll és a világ elé tárja magát, ha meg mutatja magát a világ többi részének az Egyesült Európa.) Felmerült a politikai közeg és a szélesebb társadalmi közeg közötti összhang kérdése is az utóbbi időben. A kettő egymás nélkül nem létezhet. Ha a szélesebb közösségnek, a társadalomnak nincsen igénye a sajtószabadságra, akkor a politikai elit, ha megtalálható bennük a diktatórikus és így a saját szemszögükből nézve könnyebb úthoz való ragaszkodás gondolatának, ill. vágyának a csírája, nem fogja a politikai és polgári jogok elterjesztésének és megerősítésének, a társadalom tagjainak, a polgároknak a tudatában való meggyökereződése érdekében kifejtett sokszor hasztalannak látszó erőfeszítések támogatásának gondolatát felkarolni. Egy nemzetnek meg kell érnie a demokráciához, hogy azt értékelni tudja. A demokrácia azt jelenti, hogy a szavam ér valamit. Azt az érzést jelenti, hogy beleszólhatok az államom jövőjének az alakulásába azzal, hogy hangot adok a véleményemnek, hogy szavazok. Ehhez természetesen az is kell, hogy hangot merjek adni a véleményemnek. Ehhez pedig kell egy viszonylagos szabad környezet. Hogy érezzem azt, hogy attól még, hogy valaki egy díszes eseményen a kerítés túloldalán áll, attól még nem ér nálam többet. Hogy érezhessem azt, hogy nemcsak plebs vagyok, hanem egy alkotó eleme az államnak. És hogy azok, akik esetleg jogtalanul kerültek a kerítés túloldalára, azok nem maradhatnak ott örökké. Ezt az érzést adhatja meg a demokrácia. A lehetőség, a szabadság érzését. Ezért kell hozzá ragaszkodni mindenáron.

Az Európai Egyesült Államok sosem válhat olyanná, mint az Amerikai Egyesült Államok. Ami nem is baj. Európa mindig is a saját útját járta, ami a nemzetei közötti rengeteg ellengésességgel, háborúval és keserűséggel járt. De mostanra talán beértek Sir Winston Churchill szavai, aki arra kértek Európa nemzeteit, akik között vérfolyamok barázdálták az évszázadokat, hogy felejtsék el egy évszázad viszályait és lépjenek az egység útjára. Az európai nemzetek közötti a hatalom iránti vágy keltette ellentétek olyan sokáig fennálltak és olyan mélyen beleívódtak az európai földbe, hogy azokat teljesen eltüntetni szinte lehetetlen. De ez még önmagában nem probléma (az amerikai polgárháború sebeit sem hegedtek még be teljesen mind a mai napig, az északi és a déli államok közötti ellentétek, a két életforma közötti különbségek mind a mai napig nem tűntek el – lásd. konzervatív Dél és liberális Észak és Kelet és szélső Nyugat –, de ez önmagában nem gond, amíg képesek az államok a legalapvetőbb kérdésekben együttműködni). Ez kell Európának is. Lehetnek különálló nemzetek, mindez nem probléma. Lehet egy balliberális és egy konzervatív jobb oldal az Európai Unió minden tagállamában; mindez nem baj. Amíg a nagy közös, ún. federális – Hamilton szavaival élve – kérdésekben képesek együttműködni. Amíg képesek egy közös európai elnök mögé a szükség órájában, éveiben felsorakozni, addig nem lehet nagy baj. Felmerül a kérdés, hogy mi történjen az egyes tagállamokban most kisebbségben élő nemzetekkel pl. a skótokkal. A kérdés a válasz nem túl bonyolult. Az adott tagállamnak kell eldöntenie, hogy mikor értékeli olyannyira érettnek a kérdést, hogy engedélyezi az adott kisebbségnek a saját függetlenségükről történő népszavazást – egy ilyen választás engedélyezése az adott tagállamban létező demokrácia erejét és érettségét mutatja. Amennyiben az adott kisebbség a függetlenség mellett szavaz és kiválik az adott tagállamból, akkor miután felállította saját állami intézményeit ugyanúgy kérelmeznie kell felvételét az Unióba, mint minden egyéb független államnak, hiszen az Uniónak biztosnak kell lennie abban, hogy az adott új állam gazdaságilag főként képes megfelelni egy stabil állammal szemben támasztott uniós kritériumoknak. (Egy Európai Egyesült Államokban némileg más lenne a helyzet. Az adott új tagállamjelölt múltjával, a korábbi tagállamban élvezett részleges függetlenség tényleges formájától függően a csatlakozási tárgyalások bizonyos elemeit egyszerűen átugorhatná; legjobb esetben csak a látszólagos pár hónapos várakozási idő és a szerződések aláírása maradna rá. De magába a függetlenedésbe sem az Unió nem szólhat bele, sem az Európa Egyesült Államok nem szólhatna bele. A függetlenségek minden nemzetek magának kell kivívnia a szavazóurnáknál, például egy népszavazás keretében. Így sokkal biztosabb mind az adott tagállam polgárinak – mint nemzettagoknak és európai állampolgároknak a – szabadsága, mind az adott tagállam függetlensége.) Az Európai Unió a nemzeteket bármikor szívélyesen üdvözli az európai nép berkeiben – mármint azokat, akik csatlakozni óhajtanak ahhoz. De erőszakkal nem kényszeríti rá jelenlétét vagy az európai népi tagságot semelyik nemzetre sem. Mert abból, ahogy az az elmúlt évek tapasztalataiból kiderült, amikor egy világrész a saját ideológiáját és politikai, állami berendezkedését próbálta ráerőszakolni, akár a legjobb szándékkal is, vagy főként, ha kevesebbel idegen államokra lásd Közel-Kelet, csak baj származhat. Míg, ha hagyják, hogy egy nemzet, akár a puha diktatúra hártyái alatt is, de kitermeljen egy a szabadságra és demokráciára fogékony réteget, mint Egyiptomban, akkor – a legkeserűbb negatív várakozásokkal és szájízzel együtt is – rövid, vagy akár valamivel hosszabb távon is tartós sikereket lehet elérni. És ebben áll a demokrácia csodája; a lehetőségekben és főként a reményekben.

20 Comments

20 Reader’s Comments

  1. Ők ott… A szovjet után már a cári szimbolikától sem válnak “konfúzzá”, hanem “diffúzzá”?… Tudnak valamit?…

  2. Úgy tűnik, logikus, hogy Orbán Putyin tanítványa. Nagyon veszélyes! Putyin is, Orbán is mintha “kihagyni” szándékozná a kommunizmus évtizedeit és “visszatérne” az azt megelőző, kényelmes “eszméhez”, hogy az oroszok többsége még mindig (!) egyszerűen “jobbágy-lélek”, buta, eltűr mindent, stb… Az ukránok viszont ismerhetik az oroszokat…Boldog Ukrajna! Van reményed! A szovjet után már a cári szimbolikától sem válnak ott “konfúzzá”, hanem “diffúzzá”?… Mi a “szovjeteket” se ismertük eléggé! Nem elég szovjet, de mai orosz zászlókat is egyszerre kéne lengetni Budapesten: emberek ébredjetek!

  3. A fentiek alapján is nem nehéz feltételezni, hogy az ukrajnai oroszok “érdekében” Putyin előbb-utóbb haderejével avatkozik be, mielőtt Ukrajna egy része az Unióhoz tartozna… De lehet más menetrend is… Valahogy lépéselőnyben van, mert a többi ország, szokás szerint, túl sokáig vár… Orbán meg ugyancsak a beavatkozás valamilyen formáját “lebegtetné”, aminek a puszta esélye már előre is nagyon aggasztó… Ezen a ponton lehet hasonló egy napon Horthyhoz? Komolyan az a rémálmom, hogy 2014.-ben, Európában “ezek” már ilyen A és B verziókról álmodhatnak, közösen.

  4. Most meg az az érzésem, hogy nagyon jól tudja, hogy itt a kádári idők iránti nosztalgiát ha táplálja… De ennek súlyos ára lenne… Őt meg csak a hatalom érdekli… Végzetes hiba lebecsülni, mert lehet, hogy zseni is!…

  5. Lényegbúvár
  6. Lényegbúvár

    Érveket!!! A Fideszes “gonosz bohócok” módszere ez: ürességük cirkuszával ijesztgetnek…

  7. …A magyarok “üressége” általában klikkszellemmel töltött! Megszámlálhatatlan klikk harcol itt egymással, mert az általános bizalmatlanság miatt ki-ki csak a saját érdekközösségének dolgozik és él, nagy baj, ha a legnagyobb klikk, az uralkodó népellenes! Jó, törvényes király (!) nélkül nagyon nagy veszély ezeréves jelképeket és “tanításokat” erőltetni! A magyar “üres” fejeket itt az ideje valami magasabb tartalommal megtölteni, mert különben az aljasok ezt kihasználják. Nyugaton már úgy-ahogy ez kialakult… Nagy lehetőség, hogy ne a “klikkszellem”, de a veszélyes és már középtávon is esélytelen “magyar” jelképek mellett (?!) és helyett, folyamatában egyre erősödjön ennek az “üreségnek” megtöltése tiszta európai eszmékkel, a nehézségek ellenére! Ez végre a nagy lehetősége a magyar (és részben az ukrán) népnek!

  8. .A 7+ magyar törzs össze tudott fogni pld.a közös támadó rablóhadjáratok során, ma már 7+ millió (?) “klikk” nem tud szinte semmiben?!… A királyi múltnak nincs joga a jogfolytonossághoz!… Az “üres” magyarságot meg kell tölteni európaisággal! A Fidesz és érdekköre mintha felismerte volna ezeket a törvényszerűségeket a maguk hasznára!!! Lépéselőnyben vannak! Okosabbak, mint ahogy mutatják! Eközben a többség lebecsüli őket! Baj van, ha lebecsüljük az ellenfelet! Például ha a Ft sokat, sokáig gyengül, a “nép” 2-3 évig is tűrheti. A Nyugatot hibáztatják majd (miközben ők pld.külföldre mennek vásárolni, közpénzen) és erre hivatkozva még keményebb diktatúrát vezetnek be, ráadásul az oroszok is “befészkelik” magukat! Nyugaton tehát nem ismerik a magyar mentalitást és az ottani módszerekkel nem biztos, hogy célt érnek! Egyetlen dolgot tudnék javasolni, mert az idő sűrget… Esetleg menekülni!

  9. Tegyenek már valamit, LEHET, HOGY CSAK HETEKEN MÚLIK, nem biztos, hogy áprilisig van időnk! Ezen az “egészen” Oroszország nyerhet, Magyarország és az EU csak veszíthet! Egy erősödő Oroszország kinek érdeke?

  10. Mondom én, hogy Orbán zseni! Ráadásul őrültet játszik. (Iker!) A csapatában is van még egy-két majdnem zseni! Íme: már az oroszok készülődnek, a lengyelek is elbizonytalanodtak, az EU meg még csak “sejti”, hogy mit kéne tenni, de már “van egy oroszokat ismerő” tanácsosa…
    http://www.bruxinfo.hu/cikk/20140202-mar-mindenki-ukrajnarol-beszel.html

    http://m.168ora.hu/itthon/sajnalom-hogy-ezt-kell-irnom-ez-mar-orban-eletrajzirojanak-is-sok-123369.html

    http://m.168ora.hu/buxa/forintarfolyam-monetaris-politika-penzpiac-123329.html

    http://m.168ora.hu/itthon/rezsidemon-elleni-harcra-buzdit-orban-parlamentben-123357.html

    http://m.168ora.hu/itthon/pm-orban-viktor-lenezi-embereket-123362.html

  11. Parasztész

    Le kell állítani! Minden lépését felülről kell akadályozni! Mit képzel magáról ez a senki?!!! Olyanok, mint “cigányok a piacon”: “országot vegyenek! Olcsón adjuk!…” Az emberek meg körbeállják őket! Ez sok! Miközben katonailag sehol se vagyunk, állítom, hogy az egész kelet-európai térségre veszélyt jelentenek! Állítom, hogy Ukrajnát akarják “meglovagolni” ezek a piaci… A Nato-t is hülyének nézik!!! Minden lépésüktől hízik a pofátlanságuk! Hogy lehet, hogy az EU ezt idáig tűrte? Most az EU egy “ország” vagy nem?! Minden lépését felülről kell akadályozni!

    http://nepszava.hu/cikk/1009991-eu-vizsgalat-paks-miatt

    http://www.google.com/m?q=a+magyar+honvedseg+helyzete&client=ms-opera-mini&channel=new

    http://nepszava.hu/cikk/1009997-orban-megismetli-evertekelojet

  12. Ferenc pápától vártam valamit… 2016.-ban talán, még nem döntötte el, elfogadja a mai magyar kormány meghívását. Arcátlanság! Nem irigylem a pápát! Mást nem tehet, ha őszinte, mint, hogy “virágnyelven” elítéli a KDNP-t, stb… Kezdek igazat adni a Bartus úrnak: a katolikus egyháznak nincs igazi “kapcsolata” Krisztussal… Úgy tudom, Európán belül Spanyolországban és Lengyelországban “erősek” a katolikusok… Ebből az jön ki nekem, hogy Kelet-Európában ahol nem tudott eddig “kicsírázni” a demokrácia, ott automatikusan a jobboldal erősödik… De mi köze ehhez a Vatikánnak?… A következő linkek is mintha a Bartus urat igazolnák.

    http://m.168ora.hu/itthon/riaszto-adatokat-kaptunk-magyarorszagrol-93066.html

    http://nepszava.hu/cikk/1010011-eles-vadakkal-illette-az-ensz-a-vatikant

    http://m.168ora.hu/itthon/autizmus-marsovszky-antiszemitizmus-rasszizmus-volkisch-nepnemzeti-zsido-112714.html

  13. 1.Orbán imádja a pénzt. 2. A magyar futball sehol sincs… 3. Van nagyon sok foci-rajongó, a többségük tanulatlan. 4. Minek ilyeneknek stadionokat építeni, 20-30 ezres férőhellyel? 5. Alkalmasak ezek arra, hogy egymást hergelljék és onnan kiindulva romboljanak, esetleg odagyűjtsék a nekik nem tetszőket. 6. A folytatást nem nehéz kitalálni.

  14. Miközben Brüsszel tervezi a Paks miatti fellépést, MA fogadtatja el a magyar parlamenttel (sic!)! Állandó lépéselőnyben van. Úgy tűnik, lenézik, ezért lebecsülik! Ha elfogadtatja a törvény-izét Paksról, ez “eu-karaktergyilkosság” a részéről! Eu-hazaárulás, új fogalom?! Egyre nagyobb veszély a térségre! Hülyét csinál mindenkiből! Kínába megy és ott nem tudják, hogy pld. Marx ellensége?… A megfelelő pillanatban kirobbant a térségben valamit, ami eszkalálódhat!… Nem is kell hozzá saját hadsereg! Csak sunyiság! Az “eltunyult” nyugati vezetőket folyamatosan félrevezeti! Én nem hiszem, hogy Kínának vagy az USÁ-nak érdeke Oroszország erősödése, márpedig a trend(ek) effelé tart(anak)! Ugyanis e három hatalom egyértelműen még mindig versenyez egymással! Csak valamilyen gyors és drasztikus közbelépés segíthet! (Nagyon jó a Bartus Úr írása, de én abban se vagyok biztos, hogy tényleg tiltakoztak diplomáciai úton. Sokkal dörzsöltebbek, mint gondolnánk!!! A >>hölgyeimésuraim<>tégla<<.)

  15. Döntsük el, melyik a fontosabb: a politikai vagy a gazdasági szempontok! Úgy tűnik a kettő néha kizárja egymást, főleg válságban! Ahogy a demokrácia és a diktatúra is összeegyezhetetlen? Ahogy a pénz vagy a halottak emléke?…

  16. 1.Úgy néz ki, a német-magyar-orosz “atomenergiahíd” sűrgős, ezért készülőben… 2. Mert az EU szétesőben vagy ez a németek kettős játéka?… 3. Megint a magyarok szenvedik meg!… 4. Sokan nem tudják, hogy EZÉRT sűrgős a gyáva, aljas Orbánnak ez az egész?!… Hatalma meghosszabbítása érdekében az oroszok védelmét kapja Magyarországért cserébe?… 5. Ukrajna az oroszoké lesz, mert az EU túl sokáig “habozik”, a kárpátaljai magyarság érdekében Orbán majd “Horthyt” játszik az oroszok katonai támogatásával… 6. Európa, Kína meg az USA “nézi majd, mint a moziban”, a (véres) orbáni bohócelőadást… 7. A NATO kénytelen lesz beavatkozni?… 8. Stb…

  17. Aztamitmond

    Ha nem megy belülről, kivülről kell támadni a rendszert. Szükséges a rendszeres angol nyelvű leleplezés, fordítások, stb… Egyenlőre mi mást lehet, amikor a tegnapi “szavazáson” az ellenzék egyetlen “vezére” se volt jelen!? Én pld.minden nap OTT lettem volna, ezekben a hetekben fontosabb ott lenni, mint egyéb helyeken…

  18. Aztamitmond

    Gondolkodtam megint. Túl késő. El kell viselni most már akár sok-sok éven át mindenkinek azokat a folyamatokat, amiket Orbánék vezérelnek! De vége lesz. Az egész érintett világ lenézi ezt a “bohócot”, a háttérben meg állandóan korrigálja a hibáit és ledöbbent mindenkit… Követni se tudják… Lekéstek! Apám nagy feltaláló volt (bizonyítani tudom). Egész hosszú élete sikerek sorozata volt… Halála előtt évekig szenvedett és ép észel azt mondta nekem (bizonyítani tudom): “kicsi fiam! Az egész élet nem ér semmit!”! Tehát nézőpont-változás várható a halál közelében ép elmeállapotban, a morfium mellet, ellenére is! Ez a vígaszom! Mindenkire érvényes lehet! Ettől ugyan ki, miért lenne kivétel? Gyors halál vagy lassú? Mindegy!

  19. Aztamitmond

    Kicsit zaklatott állapotban vagyok, elnézést kérek a fenti helyesírási, fogalmazási hibák miatt!

Írja meg véleményét!