A mai nap: 2015-05-07

Választásokról

In varietate concordia

Az Európai Unió mottója

Vannak rendhagyó, valamint a szokásos mederben lezajló választások. Vannak meglepő eredménnyel zárulók és kiszámítható végkifejletet produkáló választások. Vannak választások, amelyek a feledés homályába és vannak, amelyek egyszer s mindenkorra megváltoztatják egy választó nemzet önmagáról alkotott képét. Vannak sima győzelemmel záruló és vannak rendkívül szoros pontozással véget érő választások. De minden választás minden korban rendkívül pontos képet mutat az adott társadalom állapotáról. Ha nincs voks, az is egy voks.

2010-ben és 2014-ben egy nép olyan erőt szabadított a nyakába, amely kis híján maga alá temette. Ez az erő nem kívánt mást, mint a saját képére formázni azokat, akiknek a hatalmát köszönhette. Mert talán korábban sosem látott mértékű felhatalmazásuk alapján azt is hitték, hogy a saját nézeteik alapjaiban megegyeznek a népével. Ahol összeütközésre kerülne sor, ott pedig a többségükkel a hátuk mögött, úgyis nekik lehet csak igazuk. Nem igaz? Talán ezzel igazolták a fejükben a tetteiket. A közmédia egyenlő lehet a saját médiájukkal, hiszen ők maguk is egyenlők a közösséggel. (A minimális kisebbségek leszámítva, de ők meg úgysem számítanak ekkora túlerővel szemben.) Azért szerepelhettek olyan keveset az ellenzéki pártok érdemleges médiumok (a közemberek tömegeihez eljutó médiumok) oldalain, legalábbis nemcsak kifigurázva, hanem a saját valójukban, mert a támogatottsági arányoknak ez felelt meg, vélhették, igazolhatták ezzel maguk előtt tetteiket azok, akik egyszer talán még hittek a demokratikus eszmerendszer fensőbbségének, nagyobb értékében.

Ez azonban egy normális országban, egy demokratikus civilizált nem így működne. Nem a népet kell a saját képére formálnia a politikai erőknek, hanem a népnek kell a politikai erőket a saját képére formálni. (Felvetve azt a sajnos most más nagyon is lehetséges rémképet, hogy a nép felépítése megegyezik a mostani és az elmúlt évek politikai erőviszonyainak, ez a forgatókönyv rendkívül elkeserítő képet és újabb visszacsúszás, gazdasági, társadalmi, civilizációs visszafejlődés nagyon is valószínű lehetőségét vetíthetjük előre. Nagyjából annyi szabadsággal mint Fehéroroszországban, olyan társadalmi kasztosodással, mint a legtöbb ázsiai államban. Az ázsiai gyökerekhez való ragaszkodás ennyire még sosem tűnt fenyegetőbbnek.)

Az utóbbi időben minden lealacsonyodott ebben az országban. A közéleti szereplők, politikusok, a „stáb” tagjai, a törvényhozó, végrehajtó, államfői hatalom betöltői, a gazdasági hatalom hierarchiájának felső rétegeiben elhelyezkedők erősen megrendítették az általuk reprezentált intézményekbe, területekbe vethető bizalmat. Minden lealjasult, és ez a legelkeserítőbb az egészben. Hogyan lehetne a tiszteletet visszaállítani? A tiszteletre érdemes emberek megtalálásával, megőrzésével és támogatásával. Ha a vezetők a népet pusztán eszköznek tekintik a hatalom megszerzéséhez és megtartásához, ha egy országot a saját játéktermüknek tekintenek, ahol mindig csak a más kárára játszhatnak, akkor a népnek kell kinyitnia a szemét és átlátva az álszent, demagóg és kicsinyes fröcsögéseken és hízelgéseken addig keresni, amíg megfelelő vezetőire rá nem bukkan. Ha megtalálta őket, akkor pedig követelje tőlük, hogy álljanak az élre és kötelességből, de szeretetből is küzdjenek az érdekeiért. Most a nép kezében a kocka. Ahogy minden választáson.

Nagy-Britannia ma úgy fog dönteni, ahogy azt a britek többsége jónak látja. De akárhogyan is végződjön a mai este, az új vezetés, remélhetőleg, saját népe jól felfogott, hosszú távú érdekeit szem előtt tartva lát majd hozzá kormányzati munkájához, az elhamarkodott kijelentésektől és fenyegetésektől, a távoli ellenségekre való ujjal való mutogatástól (Unió, bevándorlók) tartózkodva. Az Európai Uniónak szüksége van Nagy-Britanniára, hiszen ha valakik, akkor a britek tudják, mi egy sikeres szövetség titka. De ez fordítva is igaz. Nagy-Britanniának, bármilyen elnevezéssel, de részt kell kapnia az Európai Egység kiépítésében. Ez mindannyiunk, minden európai nemzet, az egész európai nép közös érdeke. A bevándorlás egy olyan probléma pedig, amire közösen kell választ, egy európai választ találnunk.

Európa és a volt, az európai sajátosságokat és népeket magukévá tevő gyarmatok viszonyáról.

Olyanok vagyunk most egymás mellett, mint egy szőlőlugas. Egy hűs, árnyékos kis mentsvár, ahol jó olykor-olykor megpihenni. Egy erős tőről metszett és mellét ültetett hajtások, amelyek gyökeret eresztettek, és az anyatőhöz felnőve olyan árnyékos mentsvárat biztosítanak azzal együtt a szabadságnak és a demokráciának, amely képes a diktatúra tűző, égető, minden hamuvá porlasztó napjától is oltalmat biztosítani annak. Ha a régi tő és az új tövek hajtásai egyszer összekapcsolódnak, akkor nincs az az ártó, perzselő forróság, amely végleg elpusztíthatná közös kincsüket. Nemcsak az a fontos, ami megkülönböztet minket a kanadaiaktól, amerikaiaktól, ausztráloktól, új-zélandiaktól, stb. Hanem az is, ami közös bennünk. És tudnunk kell hogy, amennyiben közös értékeinket bármelyikünk frontján veszély fenyegeti, azt unokatestvéreink sem fogják szó nélkül hagyni. Az európai nemzeteknek testvéri szeretettel kell egymással szemben viseltetniük, még ha közös néppé kovácsolódásuk lehetővé tételére a korábban megszokott módok helyett valami egészen új utat kell majd feltárnunk. De távolabbi rokonainkkal is szoros kapcsolatokat kell ápolnunk. Lassan újra két pólusra szakad a világ, és félő, hogy, ha csak fel nem fokozódnak Kínában az események, a kiegyenlítő, megfélemlítő, de ennek áraként folyamatosan erősödő harmadik már nem lesz ott ellenségeink hátában, hogy kordában tartsa annak egóját és támadókedvét. Elképzelhető, hogy nem kellemetlenül mögötte, hanem barátságosan mellette fog állni. Amely esetben rendkívül nehéz helyzetbe kerülnénk. Talán az eddig legnehezebbe, a XX. századot is beleértve. Most Európának egységesen kell állnia. Hintapolitikát játszók, innen-onnan is nyereségre törekvők, ide-oda is törleszkedők, illetve egyszerűen csak kihúzók most túl sokat árthatnak. Nem jöhet el a diktatúrák kora a Földön. A demokráciákban egységben és erőben kell állniuk és várniuk a kihívást. Reméljük ezzel a jövendő brit vezetés, illetve tengerentúli és távoli óceánokon fellelhető szövetségeseink is rövid időn belül tisztába fogva jönni.

Ha már nyakig járunk egy választásban…

2 Comments

2 Reader’s Comments

  1. Napjainkban a társadalmi problémákkal szinte doktori értekezésekhez hasonló részletezettséggel foglalkoznak, amelyek egész Európát – hazánkat különös élességgel jellemzik.
    Túl sok a szöveg! A világon emberek százezreit gyilkolják meg a legmodernebb fegyverekkel. Hazánkban a legújabb technológiákkal építenek fel sportstadionokat, a népesség fele pedig a nyomor szélén áll, – négyszázezer gyerek pedig éhezik.
    Ez a lényeg. A több száz oldalas tudományos magyarázatokra az emberek többsége már oda sem figyel. Mi az oka a társadalmi problémáknak? Egyetlen mondattal válaszolhatunk; az istentelenség gátlás nélküli elterjedése. A felelősök megjelölését A Bibliában, Ezékiel könyve 33. fejezetében olvashatjuk. A részletekről pedig Bartus László cikke, az Orbán kereszténysége című tanulmány tájékoztat, amelyet könyv alakban, milliós példányszámban kellene ingyen osztogatni hazánkban, hogy világosan látszódjék minden ember előtt korunk sátánistáinak névsora.

  2. “A szólásszabadság történetileg elsőként megjelenő igazolása szerint a vélemények szabad kinyilvánítását az igazság keresésének érdekében kell biztosítani, mivel az igazság az ember számára csakis a nézetek, a gondolatok szabad ütköztetése során képes megmutatkozni.”
    7/2014. (III. 7.) AB határozat Indokolás [10]

Írja meg véleményét!