A mai nap: 2015-05-08

Magyarázatféle

Az újabb érdekes és érthetetlen választási eredmény margójára

A nagy gazdasági válság keltette politikai megrázkódtatásokon már túl vagyunk; földcsuszamlásszerű változásokon, bukásokon, győzelmeken… Most annak utóhatásait nyeljük. Akik, azok a pártok, a válság idején a kormányrúd közelében voltak, azoknak most szenvedniük kell a nép haragját, illetve bizalmatlanságát. A legjobb esetben csak közönyét. Azért ez a legjobb eset, mert ezt a legkönnyebb pozitív irányba fordítani. Csak egy nagy felrázás kell. Az viszont még egyelőre nem volt. Az utóbbi években uralomra került pártok, illetve azok, amelyek viszonylag kisebb égzengéssel tudták elfogadtatni az alájuk rendelt néppel a válság okait, azok most teljes elégedettséggel és nyugalommal lovagolhatják meg a végre újra megérkezett valójában átmeneti, de mindig tartósnak hitt nyugalom éveit. (Hiszen minden válság, miután elérte a mélypontját, előbb-utóbb véget ér és a válság által érintett területeket újra emelkedő pályára állnak. Ez törvényszerűség.) Nem lehet azt állítani, hogy a válság leküzdéséért nem tettek semmit, de végső soron a világgazdaság maga volt az, amely saját hajánál fogva kirántotta magát a mocsárból, amibe a hitelpiac belerántotta, néhány, elismerten jelentős állami mankó segítségével. Az emberek többsége pedig most elvan. Egész egyszerűen elvan. Nem vágyik változásra, a megszokotthoz, a nyugalomhoz ragaszkodik. A békés évekhez. Csak mondják neki, hogy minden jó pályán halad, ő pedig hadd hihesse el. Hadd ne kelljen idegeskednie, nyugtalankodnia, vagy akár izgalomba jönnie bármi miatt. Minden folyjon csak a megszokott medrében. A még mindig felmerülő hibákért pedig egyszerű a társadalmon, sőt az országhatárokon kívül fellelhető ellenségeket okolni. Még ha ez igazságtalan is.

Minden korban voltak ilyen időszakok. Nyugodtabbak. A viharos, izgalmas és a nyugodalmas, unalmas éveket mindig elválasztotta egy bizonyos feszültséggyűjtő szakasz. Ezekkel a szakaszok tartják mozgásban a körforgást. Ugyanis azok, akik sokáig ülnek nyugodalmas egyhelyben könnyen mozdulatlanná válnak. Aki abba a hitbe kergeti magát, hogy hosszasan megőrizhetőek a nyugalmas időszakok, az nagyon könnyen elfeledkezhet a felkészülésről, és így könnyen rajta veszthet meggondolatlan magatartásán. És így azok, akik a nyugodalmas éveket erőfelhalmozással töltötték el, könnyen meglephetik őket. Ebbe a hibába, a megkövesedés hibájába már sokan beleesetek. Hiszen mindig vannak olyanok, akik mozdíthatatlanok, akik mozdulnának, de nem találják hozzá magukban az erőt és az elszántságot és azok, akik mozdulnak. A lényeg az, hogy a többség kikre hajlandó hallgatni. Pihenjétek csak ki az elmúlt évek fáradalmait európaiak, de ne feledjétek. Még egy nyugalmas korszak sem tartott örökké. A feszültségek már most halmozódnak. Azok a bevándorlók, érkezzenek azok a kontinensen belülről vagy kívülről, akiket hazátok nehézségéért okoltak, nos, valóban feszültséggócokká válhatnak, ha rosszul kezelitek a velük kapcsolatban felmerülő kérdéseket. És rosszul fogjátok, nagy valószínűség szerint. Mivel azt a szervet is támadjátok, az Uniót, amellyel megoldást lehetne felmutatni a problémára. De most egyenlőre eleget szenvedtetek rendben. A békés tudatlanság felhőjén akartak még lebegni. Rendben van, legyen. Ahogy akarjátok. Csak nehogy túl későn ébredjetek majd fel.

No comments

Írja meg véleményét!