Bús düledékeiden, Husztnak romvára, megállék;

Csend vala, felleg alól szállt fel az éjjeli hold.

Szél kele most, mint sír szele kél; s a csarnok elontott

Oszlopi közt lebegő rémalak inte felém.

És mond: Honfi! mit ér epedő kebel e romok ormán?

Régi kor árnya felé visszamerengni mit ér?

Messze jövendővel komolyan vess öszve jelenkort:

Hass, alkoss, gyarapíts: s a haza fényre derűl!

Kölcsey Ferenc: Huszt

A nép szava mindenekfelett

A körülményekről el lehet vitatkozni, de túl sok értelme nem lenne. Majd egy nyugodtabb korban, a jövőben, a múltra visszamerengve majd részletesen feltárjuk azokat is. De most még annak nem jött el az ideje. Most a kialakult helyzettel kell törődnünk.

A görög nép többsége a tegnapi népszavazáson letette a voksát a szerződésszegés utólagos igazolása mellett. Egy kulturált, civilizált világban egy szerződő fél ilyen lépését a másik félnek nem szokása jó néven venni. Csak reménykedhetünk benne, hogy nem lesz ez most sem másképpen. Csak reménykedhetünk benne, hogy Európa vezetői, az egész kontinens jóléte és méltósága érdekében úgy fognak eljárni a továbbiakban, ahogy az egy társaság felelős vezető tisztségviselőitől elvárható. A görög kormány eljárása minden európai normát megcsúfolt. Tisztesség, becsület, az adott szó szentsége, mint elv egy az egyben repült az ablakon. Megvezették volna saját népüket? Lehet. A nép sem volt képes józanul átlátni helyzetét? Lehet. A nagy szenvedéseik felemlegetése során talán elfeledték volna, hogy az eredmények és erőfeszítések diagramján, Európában az övék volt a legkisebb szelet? Valószínűleg. Bele sem gondoltak volna abba, hogy az utóbbi években a bankjaiba, majd azok automatáiból a saját pénztárcáikba áramló pénz java része nyugati adófizetők euróiból származott? Bizonyára.

Európa haragja érthető. Segítséget adtak, cserébe bizonyos mértékű fejlődést, illetve átrendeződést, reformokat vártak volna. De a fejlődésből végső soron, semmi sem lett. Nem lett, mert azokat a politikai erőket, akik vérrel, verejtékkel beindították volna a görög állam megreformálásnak folyamatát, akik nagy nehezen növekvő, de legalábbis stabil pályára tudták felküzdeni a hosszú évek óta haldokló görög gazdaságot, nos azt elsöpörte annak a népbutító, -hergelő, -lázító populista szélsőséges politikai szekciónak egy újabb képviselője, amely mindig akkor tudja felütni a fejét egy adott országban, amikor a nép gazdasági, pontosabban anyagi megpróbáltatásai közepette a legsebezhetőbb. Minden nép tűrőképessége más. A görögöké kisebb, mint egyes más európai nemzeteké, de most mindenhol betelt a pohár. Európának most határozottságot és rendíthetetlenséget kell mutatnia. Nem engedheti magát megzsarolni, főleg nem olyan elemek által, akik a demokrácia hagyományaival és eszközeivel visszaélve bele akarják kényszeríteni egy olyan helyzetbe, amiből nem kerülhet ki végső soron senki sem győztesen.

Nem elég jelentősnek lenni, annak is kell látszani. Mégpedig azért is, mert a politikai palettának a fent említett szekció az utóbbi években újra elkezdte megvetni a lábát, illetve terjeszkedni Európa egyre több térségében, ami a közeljövőre nézve olyan veszélyeket hordoz magában, amiket egész egyszerűen nem lehet bevárni. A demokrácia egy nehéz műfaj. Hosszú idő kell, mire meggyökeresedik egy ország talajában, mégpedig azért, mert hossz idő kell ahhoz, mire egy ország polgáraiban megérik a demokratikus szellem. A demokrácia sok áldozatot követel a polgároktól. Nem olyan értelemben, mint a diktatúra, de egy demokráciában sem mindenkinek könnyű boldogulni. Ami mégis elválasztja egymástól a két berendezkedést, az az, hogy míg a diktatúrában esély sincs a kiválasztottak és a becstelenek kivételével az emberek számára a felemelkedésre, a határtalan lehetőségek érzésének legalább egyszer is történő megtapasztalásra, addig a demokráciák abban az egész világon megegyeznek, hogy a polgárokat nem fosztják meg a lehetőségek kihasználásának esélyétől, azon lehetőségekéitől, amelyek bizonyos formában, igaz eltérő mértékben, de valamilyen szinten mindenki számára adottnak kell lennie. A demokrácia fejlődése, a kezdeti formáktól, amikor még ez a lehetőség is csak a szabad férfiak számára volt adott, egy-két kivételes nőt leszámítva, mára már eljutott odáig, hogy az számít a mai értelemben jól működő demokráciának, amelyben minden ember számára, bárminemű megkülönböztetés nélkül, biztosítja, illetve folyamatosan javuló eredményekkel törekszik biztosítani a lehetőségek, a gazdasági, társadalmi fejlődéshez vezető lehetőségek elérését és megragadását.

Görögországban tegnap a nép döntött. Minden népnek joga van dönteni a sorsáról. A görögök többsége nem akart az európai értékeket valló európai egységesedés útján maradni. Talán nem értette meg, hogy tulajdonképpen miről is szavazott, de ez a végeredmény, a kialakult helyzet tekintetében lényegtelen. Gyermeknemzetekkel nem lehet egészséges demokráciát kiépíteni. Ahhoz a nemzetnek a demokratikus intézményekkel együtt kell érnie, hogy valóban a szabadság és az annak eszméjére épülő demokrácia biztosa otthonává válhasson az adott nemzet országa. A görögök miután egyszer elszakadtak ókori hagyományaiktól, még mindig messze vannak ahhoz, hogy modern, fejlődőképes állammá, biztos ponttá váljanak Európa térképén.

A görög nép saját sorsáról úgy dönt, ahogy akar. De másokéval nem játszhat. Görögország sok esélyt kapott a kilábalásra, de mindegyikkel visszaélt. Hogy kiknek és mennyit kellett hibázniuk az elmúlt években, évtizedekben ahhoz, hogy idáig jussanak az most szintén mellékes. A mostani kormány is hozzátette a maga részét. Európa vezetőinek most ki kell tartaniuk. Európa érdeke, az európai nép megszületésének reménye ezt várja el tőlük. Mert az ő felelősségük az, hogy hogyan fog alakulni a kontinens jövője. Ha csak egyszer hagyják magukat megzsarolni, egy ennyire kétes körülmények között megrendezett népszavazással, akkor annak sosem lesz vége. Európát a népek akaratának kell egybe tartania, de az úgy nem működik, hogy néhányan csak a számlákat állják, míg a többi ezt élvezi.

A görög nép döntött, nem kell Európa, nem kell az európai kör. Egy szerződésszegő féllel egyébként sem szokás tovább egyezkedni. Ha maga a görög nép is ezt látja helyesnek, akkor ezt Európának el kell fogadnia. És el kell engednie őt. Hiszen minden döntés következményeit előbb-utóbb annak is viselnie kell, aki a döntéshozó volt. A történelem folyama pedig csak ömlik-ömlik, egyre ömlik tovább.

One comments

One Reader’s Comments

  1. Fel kellene tenni a kérdést, – vajon a magukat kereszténynek nevező egyházak szava miért nem hangzik el a görögökéhez hasonló ügyekben?

Írja meg véleményét!