Promptpost: 2015. szeptember 5.

Beszélgessenek, ne csak beszéljenek!

Talk and not just speak!

Ezt lehetne legfőbb tanácsként adni a jelenlegi Európai Unió tagállamai vezetőinek

A tegnapi bejegyzés kiegészítéseként (azután vagy külön is olvasható)

Ha már Európáról és az Uniónkról, valamint az Unió és annak vezetőinek, egyben a tagállamok kormányfőinek és maguknak a tagállamoknak a felelősségéről beszélünk

A Nyugat lenne valóban felelős a menekült- és migránsválságért? Sem jogi, sem politikai, sem erkölcsi alapon nem áll meg ez a kijelentés. (Az orosz elnök jobban tenné, ha inkább a súlyokat emelgetné ahelyett, hogy folyamatos bolondságaival eteti népét és próbálja megetetni a világot is. A szír barátokkal és rokonokkal kellett volna korábban kevésbé elnézőnek és barátinak lenni. Habár ezt a lehetőséget jobb lenne, ha más állam- és kormányfők is megfontolnák. Mindenki érdekében.) Magáért a válság kialakulásáért nem lehet Európát felelőssé tenni. A kezeléséért már igen. De mégis kit terhel itt a végső felelősség?

Mint Nyugat- és Kelet-Európa teljesen eltérő véleményen lennének egy alapvető kérdésben. Szüksége van-e Európának bevándorlókra? A menekültekkel kapcsolatban ez a kérdés nem így merül fel, mert velük kapcsolatban mindegy, hogy van-e rájuk egy adott államnak szüksége vagy sem. Ők a nemzetközi jog védelme alatt állnak, amivel szemben egy állam sem hadakozhat, amely a nemzetközi közösség tagja kíván maradni. A nemzetközi jogot mindegyik európai állam tiszteli. Ebben egyetért mindenki. Még abban is mindenki egy véleményen van, hogy ezt a hatalmas embertömeget hogyan kellene kezelni ahhoz, hogy a helyzetük legálissá váljon. „Csak” a végrehajtás közben tanúsított bánásmód a felháborító egy tagállamban, de ezen is lehetne segíteni. Nem a bevándorlókkal kapcsolatos fő kérdés az, hogy amíg minden állam nyíltan ki nem teregeti a lapjait azzal kapcsolatban, hogy akarjuk-e, hogy Európa népessége kívülről gazdagodjon, vagy mindenáron és minden legális eszközzel már a lehető legkorábbi állomáson meg akarjuk ezt akadályozni, nos addig nem igazán várható a probléma megoldása. Az a gyakorlat, amit most követnek, hogy a médián keresztül üzengetnek egymásnak és csak ha már ég a ház, csak akkor hajlandóak közvetlen tárgyalásokkal megállapodásokat kieszközölni maguk között, ez nem járható út. Egy Unión belül legalábbis nem. Mert ha tetszik, ha nem, egy Unión belül élnek. Egy szövetségen belül, egy szoros szövetségen belül. Ennél szorosabban már csak akkor lehetnének, ha egy állammá olvadnának össze, legalább jogilag. Egy ilyen Unión belül pedig az egyes tagállamoknak nem lehet nem nyíltan közelíteniük egymáshoz, különösen ilyen válságok során. Ha tetszik, ha nem, egy Unió erről szól. Nemcsak gazdasági kérdésekben kell tudni dűlőre jutni egymással, hanem minden olyan problémával kapcsolatban is, amivel akár egy állam is, fennállása során szembesülhet. A belső határok visszaállítása nem lenne megoldás. Ez a válság most éppen azt a kérdést veti fel, hogy képesek vagyunk-e vívmányainkat megvédenie, fenntartani mindenek dacára, az együttműködés erősítésével, vagy az egyesek által kedvelt hátrafelé irányuló gondolkodásmód csábításának engedve, a könnyebb utat választva, elindulunk visszafelé. De ahogy azt a napi történések mutatják, egy határ egy bizonyos mennyiség fölött, már semmi akadályt nem jelent az embereknek. Tehát sok értelme nem lenne a dolognak. A csempészetnek már a külső határokon való visszaszorításának, annak lenne, de ahhoz nagyobb összehangoltság lenne szükséges, de legfőképpen bizalom egymás iránt. Együttműködés bizalom nélkül, egymás iránt táplált bizalom nélkül lehetetlen. Természetesen nehéz olyanokban megbízni, akik minden ellenkező jel ellenére mennek a maguk feje után, makacsul, olykor ki-kitekingetnek az Unióból, mások, Európával szemben szintúgy bizalmatlan hatalmak zsebébe igyekezvén bebújni. Mégis, nincsen más út egy Unión belül, csak az, ha az egyes tagállamok képesek nyíltan megosztani a többiekkel saját elképzeléseiket, megoldási javaslataikat, óhajaikat és nem az árnyékban megbújva próbálják céljaikat elérni, olykor teljesen fölösleges, de mély meggyőződéssel előadott végső soron értelmetlen és hasztalan, de bizonyos körökben kiváló, pozitív visszajelzéseket kiváltó propagandaanyagaikat belemondva a világba. Egy Unió, a tagállamok Uniója csak nyíltsággal és bizalommal működhet. Vajon az Unió tagállamai képesek lesznek-e ezt az uniós perspektívát magukévá tenni? Ez most a tagállamok megmérettetése – akarják-e az Uniót úgy, ahogy egy Uniónak rendesen működnie kellene, vagy sem. Dönthetnek.

Kiegészítés: 2015. szeptember 6.: Ázsiáról, azon belül főként Kínáról, de más térségbeli országok sem jelentenek kivételt: rövid időn belül, értsd akár az eljövendő néhány éven, és nem feltétlenül hónapokon belül, komoly gondok lesznek. Akiknek még vannak ott érdekeltségeik, azok gyorsan meneküljenek el onnan. Amíg még nem veszítenek el mindent. Az előrejelzés dátuma mérvadó.

No comments

Írja meg véleményét!