Mi európaiak…

Európa nemcsak egy zászló… A királykék rajta a sárga csillagokkal… Nem. Európa egy család, egy közösség, amelyben minden tagnak megvan a maga szerepe – és felelőssége.

Európa az értékek közössége lenne csak? Vagy az elveké? Az elképzelhetetlen barbár tettek helyett a dicső eszmények földje lenne, vált volna mindössze néhány évtized alatt?

Ahogy például elvenni egy másik ember életét… az nekünk európaiaknak elfogadhatatlan (nem felfoghatatlan, de mégis elfogadhatatlan) rettenetes cselekedet. Ezért nem támogatjuk a halálbüntetést sem. Azzal nem állítunk helyre semmit, ha megterheljük a magunk lelkét. Európai nem ölhet többé európait… legalábbis a jog felhatalmazásával soha. Ez volt a mi eszményünk, ez volt minden egység alapja. De vajon elég-e ez már ebben a korban?

Ezért vagyunk mások mi, európaiak. Amint egyesülünk ebben a szellemben… Ha csak egy pillanatra is, életünkben, de egyesülünk benne… Akkor már tudjuk, hogy mit jelent európainak lenni…

Európa sosem lehet egységes, amíg nem tanul meg túllépni az elmúlt évszázadok terhein. Mikor volt Európa úgy-ahogy nagyjából egységes? Természetesen a Római Birodalom korában (de akkor sem teljesen, lásd a limes határát!).  Mi tartotta egyben azt a Birodalmat? A hadsereg, a közös irányítás ÉS a közös főből kiinduló vezetés, amit a hadsereg támogatott, egy türelemre épülő kultúra és a közös jogrendszer. Egy jogrendszer, ami az egykori római társadalom kiépülésére épült. Hogy miért fontos ez? Nos, azért mert, amire most felépítenék a közös jogrendszert, ami, lássuk be, eddig a legnehezebb feladatnak bizonyult, és ami mégis az maltert jelentené az egység téglafaléban, azt egy olyan jogelméleti felépítményre alapoznák, ami már a maga idejében is enyhén erőltetett volt. Hogy mi a különbség az angolszászok joga és az egykoron a germán leszármazottak által felelevenített római jog között (ami sok ország modern jogának az alapja lett)? Annyi, hogy míg az angolszász földön a jog bejárhatta a maga evolúciós útját és a közösség igényeihez igazítva fejlődését léphetett a tartós fennmaradás útjára, addig a kontinens java részén valami ráerőltetett, mesterséges mérőhöz kellett folyamatosan nyújtania magát, aminek, ha bizonyos elemei nem feleltek meg, akkor azok rövid időn belül a feledés homályában találhatták magukat.

(Habár azt sem szabad elfelejteni, hogy az egykori dicsőséges Birodalmat éppen egy Ázsiából (vissza)érkezett népvándorlás vesztette a mélybe… De nem kell a pánik! Még véletlenül sem. A Római Birodalom a 4. évszázadra, az 5-re pedig végképp kifogyott az erejéből, mert elvesztette a megújhodás képességét. Elérte zenitjét, majd alábukott a mélybe. A mostani Európa még csak az újabb felemelkedés kezdetén, ha tart…)

Minden rendszer szabályokra épül. Minden közösség rendszert alkot. Vagyis minden közösségnek szabályokra kell épülnie. Ha a szabályok nem igazodnak a közösség elvárásaihoz, mert lássuk be, evolúciós úton, mindig a közösségek jöttek elő hamarább, akkor az a jog mindig idegenül fog hatni.

Hogy mi lenne a megoldás? Lehet itt még megoldás? Természetesen. Legalábbis remélem. A fokozatosság, ami egyszer már sikeresnek bizonyult, most is segíthet számunkra. Csak halljuk meg a jeleket…

No comments

Írja meg véleményét!