Különös dolog azt mondani, vagyis inkább tanácsolni az embereknek, hogy akkor járnak el jól, akkor mozdulnak a jó irányba, ha átmenetileg mozdíthatatlanná válnak. De vannak helyzetek, amikor nem marad más lehetőség és ez a tanács válik helyessé. Egy valamit lehet sajnálni a 2016-10-02-i „nevezetes” népszavazással kapcsolatban: azt a mérhetetlen mennyiségű pénzt, amit annak reklámozására, illetve a toborzásra elköltöttek… ahogy oly sok minden mást, azt sem fogjuk már soha viszontlátni.

Most újfent meggyőződhet róla mindenki, hogy mennyit ér a szava, illetve a hallgatása ebben a korban, ebben az országban. Önmagának bizonyára rettenetesen sokat. De a „választott vezetőinek” szemlátomást semmit sem.

Könnyű, olcsó és rendkívül veszélyes a menekültekkel és a bevándorlókkal riogatni, a riogatásra egyébként rendkívül vevő népet. Hogy a bevándorlók között is vannak olyanok, akik bűncselekményeket követnek el? Ja igen, az „őslakosok” között is akad néhány. Az egyes bűncselekmények elkövetőivel szemben egész egyszerűen fel kell lépni, és a törvények szabta lehetőségek és korlátok között el kell járni velük szemben. De a média egyes esetek bemutatásakor éppen úgy jár el, mint amikor a budapesti kisnyugdíjast riogatja egy távoli kisfaluban történt bűncselekmények véres és valóban félelmetes részleteivel, vagy éppen fordítva. A mesterségesen közel hozott és így gerjesztett félelem- és veszélyérzet pedig könnyen tömeghisztériába csaphat át, hasonlóan elborzasztó következményekkel (hiszen éppen az képes a legszörnyűbb dolgokra elkövetésére, akit nem a józan ész, hanem a félelem vezérel). De a mai nap során a tömeghisztéria jelei meglepően elmaradtak. Ezek szerint mégis pislákol még az értelem, a józanság és a remény lángja, valahol mélyen az elmúlt évek mesterségesen a fejekre pakolt homok- és hamutengere alatt.

De a számok azért beszédesek. És nem szabad azt képzelni, hogy az a többség, amelyik a vasárnapi rendes programját még a több milliárd iránt érzett sajnálatából sem volt hajlandó felborítani, az ettől fogva egy személyként beáll majd az unos-untalan látott és hallgatott és már oly sokszor csalódást okozó „ellenzéki” „erők” mögé. Nem, nem, ezen a fronton is tartózkodásra lehet még számítani, sajnálatos módon. Pedig látni kell, hogy mily nehéz lesz egy ilyen ellentábor ellen győzelmet aratni. Elvakultak? Talán. Érdekükben áll a rendszer fenntartása, mert jól élnek abból? Talán. Olyan érzelmi kapcsokkal kötődnek imádatuk tárgyához, hogy azt a józan ész már le nem győzheti? Valószínűleg. De, és ezt nagyon fontos hangsúlyozni, nincsenek többségben!  Sokan vannak még mindig, akiknek ez a rendszer kell, akár az ő szempontjukból racionális, akár emocionális érvek is támasztják alá ezt a kötődést, de ez a jövő szempontjából nem túlságosan lényeges. Két dolog fontos: 1. Hogy vannak még „meghódítható” területek a választók térképén, akik akár saját akaratukból, akár csak érdektelenségükből, de úgy döntöttek, hogy bojkottálják ezt a népszavazást, és 2. Jönni fog, mert jönni kell egy újabb időszak, amikor az értelem hangja újra képes lesz nemcsak a szellemek, de a lelkek gyökeréig is elérni és az igény a kulturált, minőségi, értékteremtő „közre” újra fel fog éledni. És akkor a „passzív rezisztens” többség is hallatni fogja a hangját.

No comments

Írja meg véleményét!