http://www.cantinazapata.com/?node=Wild-Spirit-kolikkopelit&feb=dd Wild Spirit kolikkopelit لعبة روليت اون لاين gold online casino Forrest Gump spelautomater på nätet top slotit android

Harry S. Truman egyszer felette a kérdést az amerikaiknak: “Hányszor kell fejbe verni titeket, hogy felismerjétek, hogy ki tartja kezében a bunkósbotot?” Drágáim, mi olyan nehéz ebben? Ne legyenek illúzióink. Oroszország maximum hónapokig húzná egy kiterjedt ellencsapás ellen. De talán addig sem. Mert a has nagy úr. Tűri, amíg tűrheti, de végül követeli a betevőt. Oroszország a piacok nélkül hónapokig, ha bírná. Európa, legalábbis az erősebbik fele, évekig (még néhány erős életképes emberhullámmal évtizedekig). Amerikai még tovább.

Van valami a szabadságszerető demokráciákban, ami még az ellenségeink szemében is vonzóbbá teszi őket gazdasági szempontból hosszú távon az egyéb hasonszőrű diktatúráknál. Hogy mi lesz? A kreativitás és a megújulásra valóképesség. Azok, amelyek végső soron a legnehezebb helyzetekből és képesek egy társadalmat és így egy gazdaságot és így egy államszervezetet és így annak udvari bolondjait, a politikusokat és azok politikai rendszerét megmenteni. Valahogy, valamiképpen a szabadság képes a megújulásra. Hogy hogyan? Talán azért, mert nem zárja el az utat a kísérletezés elől. Talán ezért. És így, előbb-utóbb csak megszületik az a mentő ötlet. Aminek a szülőágyát, a szabadságot, az igazi, nemcsak plakátokon, felfújt jelszavakkal hirdetett, igaz lélekből és a megfontolt józan észből eredő szabadságot, a hőskeresés és a fellengzés, az arrogáns hőzöngés lehető legteljesebb elutasítására épülő eszményt oly könnyen képesek vagyunk elfelejteni. Nem azok az igazi hősök, akik nevük hangoztatásával az előtérbe tolakodva elismerést követelnek maguknak. Nem. Az igazi hősök azok, akik önmaguk módján teszik a dolgukat és csak reménykedhetnek abban, hogy az utókor valamikor el- és felismeri majd tetteink jelentőségét és a történelem méltó polcára helyezi a nevüket. Én őket tekintem hősöknek.

Ne tulajdonítsunk Oroszországnak nagyobb jelentőséget, mint ami jár neki. Nagyban most az orosz vezetés ugyanazt teszi, mint jóval kisebben a magyar. Ne figyeljen a nép a belpolitikai problémákra, hogy mennyivel rosszabbul él, mennyivel kevesebbet ér a fizetése, mennyivel kevésbé tekintik megbecsültnek belföldön a munkáját, nem csak őrüljön a nemzetközi hőzöngés keltette nagyhatalmi illúzióknak, amit a szeme elé fújunk. Mint holmi varázsport, ami eltakarja józan ítélőképességét. Oroszország népének kezében ott volt a lehetőség az igazán naggyá váláshoz. De valahogy az általános emberi jellem irtózik azoknak a tulajdonságaitól, akiket az orosz nép most vezetőinek elismer és elfogad (persze nehéz máshogy tenni, ha a konkurenciát rendre-másra elteszik láb alól mielőtt túl erős befolyásra tehetnének szert országszerte). Nem tudni miért van ez, de az általános emberi jellem mindig képes kiszűrni a jókból a rosszakat és képes azokat a helyén kezelni… Talán tényleg van történelmi igazságszolgáltatás, még ha az évszázadokban mér is. (Ezért nincsen kétségem a mostani magyar rendszer történelmi megítélésről sem.) A szabadság valahogy mindig utat tört az igazságnak, vagy az igazság a szabadságnak, vagy talán egymást erősítik, nem tudom pontosan (nekünk jogászoknak a feladata mindkettő alapjellemző győzelme előtt álló akadályok elhárításához való hozzájárulás).

Mind a mostani magyar, mind a mostani orosz vezetőség egy újabb sötét korszak eljövetelének előkészítésének munkálkodnak (még ha nem is tudnak róla; de ez igaz lenne a román, lengyel felelőtlenekre is és a francia szélsőségesekre is, ha az utóbbiak is hatalomra jutnának egyszer). De a legfőbb vezetésnek ettől a legfőbb posványtól tisztának kell maradnia. Ettől a posványtól segítségtől-mentesnek kell lennie. No, ez a kérdés, válasszatok! Októberben, márciusban, novemberben…!

No comments

Írja meg véleményét!