Csak az számít, amit mi érzünk.

Európa jövőjéről…

Még élünk

Sok idő telt el a múlt év novembere óta. Sok idő és sok esemény született és szűnt meg egyszersmind. De ami változatlan, az a jövőnk és a végzetünk még mindig hív és, ami főbb, irányít minket olyan új tájak és tartományok felé, amelyeket még nem látunk át teljes részletességükben, de mégis érezzük, hogy ott várnak ránk, talán karnyújtásnyi, talán kissé távolabbra nyúló távolságban, de mégis ott vannak… És hívogatnak… Folyamatosan…

Nézzünk néhány gondolatot ezen a szép őszi éjszakán.

A Britek döntése az Európai Unióból való távozásról hatalmas csapás és most már jól láthatóan, borzasztó hiba volt. De talán ebben egyik felet sem terheli felelősség. Nehéz nem azt érezni, hogy ezen döntés kimenetelében, a briteknek, főként az angoloknak és a walesieknek, az Unióhoz fűződő viszonyában bizonyos külső erők szponzorálta kampánynak nem volt szerepe (ahogy a legutóbbi amerikai elnökválasztásban is). Ha bebizonyosodik, hogy a britek megtévesztésében (!) külső erők is szerepet játszottak, akkor a briteknek mindenféleképpen kapniuk kell egy új esélyt, hogy egy új, tiszta választás során, nyilvánítsák az európai családhoz való kötődésük erősségét. (Az orosz ok az utóbbi évekbeli alattomos, sunyi, elektronikus támadásokkal és manipulációikkal, amiknek a felderítésére és megismétlődésük megakadályozására remélhetőleg jelenleg is minden erőfeszítést felhasználnak a  nyugati nemzetek és demokratikus szövetségeseik, különösen Japán, kapcsolatban csak annyit mondhatunk: minden jóérzés, jó szándék és jóhiszeműség ezzel oda….)

Amerikában ezen elnöknek megválasztása bődületes történelmi bakinak, vagy hibának tűnt fel az elejétől fogva. És ez a meglátás azóta csak megerősítést nyert. Európai és amerikai demokratáknak, nyugati szabadságpártiaknak most erősebben kell összefogniuk mint valaha, hogy ezt a hibát a következő választás során egyszer s mindenkorra feledhetővé tegyék minden demokráciapárti ember szívében és elméjében.

Magyarország kapcsán a szívem még mindig azt súgja, hogy nincsen minden veszve. De ahhoz olyan erőre kell lelnünk, amelynek kitartásában, hűségében és rendíthetetlenségében mindezidáig nem csalatkozhattunk egyszer sem. Ahogy azt sem szabad elfelejtenünk, hogy senki sem tökéletes és mindenkinek betöltendő végzete van. Önjelölt sztárokra, akik már a következő utáni választásra építkeznének, nincsen szükségünk. Belőlük az önzés és önimádás (önáltatás) hangja szól és nem a haza érdeke szolgálatának vágya (haza alatt értve továbbra is szűkebb hazánk, Magyarország és tágabb hazánk, Európa egész területét). Ebből elég volt; nem mindenki szélsőséges, aki következetes. De új, megbízható „védjegyre” , aki magában hordja mindazon bölcsességet, türelmet és szakértelmet, amit egy fejlett ország vezetőjétől megkövetelünk, magában hordja, tényleg szükség van. Ez nem olyan szerep, akit bárki magának vindikálhat. Erre ki és meg kell választatni (meg kell hívatni)…

Spanyolország és Katalónia. Ez így egészen jól hangzana. De egy önálló Katalónia is elfogadható lenne, ahogy egy független Skócia is. Hiszen mi jogon tagadnánk meg egy néptől egy olyan jogot, amit egy másiknak megkövetelünk? De ehhez jogszerűség és ami fő a többségi nemzet egyetértése és a nagy nép (az európai nép) befogadása kell. A nagy nép pedig nem szereti a bizonytalan helyzeteket (ahogy egyébként a jog sem). Természetesen, ha a többségi nemzet következetesen elzárkózik minden törvényes hozzájárulástól, akkor mi marad más az önálló önállósodáson kívül? Ilyen közös, európai hatáskör mellett, semmi. De két erő mégis marad. Az egyik a bíróságé (és ha az csődöt mond), az európai népé.  A Parlamenté, a közös gyűjtőedényé. Katalónia ügyét nem lehet azzal lesöpörni az asztalról, hogy az pusztán spanyol belügy. Katalónia segítséget kért a családtól, és a családnak kell a testvérek viszályának elsimításában segítséget nyújtani. Egy európai nemzet ügye mindig EURÓPAI ügy lesz és nem más és nem kevesebb.

Végszóként még csak annyit, hogy még élünk , gondolkozunk, érzünk és próbálunk cselekedni. És igyekszünk a jelszó szerint élni: Soha, soha, soha nem adjuk fel! És keressük és,ha felleljük, követjük végzetünk!!! Hallottátok a szót: Rendíthetetlenül!

No comments

Írja meg véleményét!