Tudom, hogy ez a kifejezés sokakban ambivalens érzéseket kelt.  De most Európának jobban kellenek a hű európai testvérek, mintha valaha (nem ok nélkül használom e szót: testvérek: igazuk van azoknak, akik kimutatták, hogy a szabadság és egyelőség jelszavak oly sokszor és oly könnyen ellentétbe kerülhetnek egymással. Ez így igaz. Én is elismerem. De van egy harmadik eszme, ami ezen ellentétek feloldásában szerepet játszhat: ez a testvériség.)

Nem érdekel, hogy ki mit mond: van három színhelye az emberi kultúrának (és itt is figyeljék meg, a kultúra kifejezést használtam és ritkán használok egy szót meggondolatlanul), ahol a politikának semmi helye: ez a művészet, a tudomány és a sport. Éppen eleget elmond arról, aki ezt a szabályt nem ismeri, vagy nem tartja, ezen tudatlansága, vagy helytelen magaviselete… Jaj neked, drága csipkés, álmos szülőföldem…

Hogy hogyan győzhet a j a rossz felett? Szerencsével, kivételességgel és hihetetlen tehetséggel… Csak rajtunk, hogy hajlandóak vagyunk-e munkálkodni ezen esélyen, ezen kivételességen,ezen tehetségen.

Aki azt mondja, hogy nem éri meg tanulni, az hazudik. Aki nem hajlandó elhinni ezen állítást, az válságba viszi nem magát, maga egész jól ellehet még egy ideig, de az unokái és későbbi leszármazói mind ezen döntésének szerencsétlen következményeit fogják nyögni. Ha most áprilisban nem sikerül új vezetőt helyezni az ország élére, senki se csüggedjen… Akkor, ha ez a vereség nem elveken és mérföldeken, hanem bizottsági döntéseken és száz vagy akár ezer szavazatokon múlik. Mert egy győzelem híján is egy oly közeli győzelem rövid időn belül győzelmet érhet. Tehát elsődleges cél a győzelem, de másodlagos cél a küzdelemhez elegendő erő megvillantása; ami a tetszőleges, szükséges magatartás szempontjából ugyanazt jelenti.

Nem értjük, hogy mi zajlik most a világban. Miért volt Brexit? Miért volt Trump? Miért van most az, ami van idehaza? Mert megint túl messzire került a szellemi elit a köz-től. A KÖZ-től. Így nagybetűvel. Azoktól, akik finanszírozzák a i munkánkat, akiknek munkánkkal dicsőséget kell, hogy szerezzünk. Akiktől megbízásunkat nyerjük. A köz, aki nem várja el, hogy nyerjünk, de azt igen, hogy minden erőnket bevessük. És éppen ettől a köztől vonultunk nagyon messze. Ezzel a közzel kell megértetnünk, hogy mi olyanok vagyunk a szívünk mélyén, mint ők. Hogy egyek vagyunk vele. Hogy az ő gyermekei vagyunk. És hogy azért segít minket, hogy majd munkákkal őt segíthessük. Ahogy jó és hálás gyermek, kedves szülőjével teszi. De ehhez a köznek bíznia kell bennünk. Adjatok nekünk ösvényt, hogy újra megleljük a köz és a magunk közti kapcsolatot. És akkor nincsen az az évtizedes hagyomány, ami le nem bontható. És nincsen az az évtizedes fal, ami ezen új kor világának útjába állhat.

Európa elveivel, Európáért csakis így vonulhatunk újra harcba a sötétség erőivel. Hiszen csakis európaiak lehetnek azok, akik hajlandóak Európáért harcba indulni! Mert mi Európa? Ó, semmi más csak mindannyiunk közös jövője. Csakis a jobb élet reményének jelszava. Egyszerre múlt és jövő hívó szava. A mi mindannyiunk közös hazája. Nincsen más, ami ezt az érzést és szót nyújthatná. Közös haza. Hát mi kell még Nektek? Ha a becsületszó is kevés Nektek, akkor egész egyszerűen nincsen már mit ígérni.

No comments

Írja meg véleményét!